rss      tw      fb
Keres

Washington Post: Ki állítja meg Putyint?




A The Washington Post című lap augusztus 29-én közölte Anne Applebaum varsói keltezésű cikkét: Egy európai háború nem hisztérikus képzelgés.


Újra és újra – egész felnőtt életemben, vagy legalábbis úgy tűnik – megmutatták nekem az 1939 szépséges nyarán készült lengyel fényképeket: gyerekek játszanak a napsütésben, divatosan öltözött asszonyok a krakkói utcán. Még egy 1939 júniusában, a jelenleg a tulajdonomban lévő lengyel vidéki ház kertjében tartott esküvőn készült családi képeket is láttam. Ezek a képek mind a romlást sugallják, mert tudjuk, mit történt azután. 1939 szeptembere inváziót hozott, mind Keletről, mind Nyugatról, megszállást, káoszt, rombolást, népirtást. A legtöbb ember, aki részt vett azon a nyári esküvőn, nem sokkal később halott volt vagy kivándorolt. Közülük soha senki nem tért vissza a házba.


Visszatekintve mindannyian naivnak tűnnek. Ahelyett, hogy esküvőkön ünnepelnek, mindent abba kellett volna hagyniuk, mozgósítaniuk kellett volna, fel kellett volna készülniük a totális háborúra, amíg erre volt lehetőség. És most fel kell tennem a kérdést: vajon az ukránoknak 2014 nyarán ugyanezt kellene tenniük? És a közép-európaiaknak csatlakozni kellene hozzájuk?


Tudatában vagyok annak, hogy a kérdés hisztérikusnak tűnik, és esztelen módon apokaliptikusnak az amerikai és a nyugat-európai olvasók számára. De hallgassanak végig, már csak azért is, mert ezt a beszélgetést nagyon sok ember folytatja Európa keleti részén éppen most. Az elmúlt néhány napban orosz csapatok egy addig ismeretlen ország, Novorosszija zászlaja alatt a határon átlépve bevonultak Délkelet-Ukrajnába. Az orosz tudományos akadémia a minap bejelentette, hogy idén ősszel közzé fogja tenni Novorosszija történelmét, az eredetét feltehetően Nagy Katalinig visszakövetve. Moszkvában állítólag Novorosszija többféle térképe is terjed már. Némelyiken szerepel Harkiv és Dnyepropetrovszk, két olyan város, amely jelenleg még több száz mérföldre van a harcoktól. Novorossziját egyesek a tengerpart mentén helyezik el, úgy, hogy összeköti Oroszországot a Krímmel, és idővel Transznisztriával, Moldova oroszok által megszállt részével. Még ha el nem ismert töredékállamként indul is – itt a modell Abházia és Dél-Oszétia, amelyeket Oroszország hasított ki Grúziából –, Novorosszija idővel még nagyobbra növekedhet.


Ezt az államot orosz katonáknak kell majd megteremteni – hogy hány orosz katonának, az attól függ, milyen keményen harcol Ukrajna, és ki segít neki –, de később Oroszországnak többre lesz szüksége, mint csupán katonákra ahhoz, hogy megtartsa ezt a területet. Novorosszija mindaddig nem lesz stabil, amíg ott ukránok laknak, akik ukránok akarnak maradni. Van ismerős megoldás erre is. Néhány napja Alekszandr Dugin, a szélsőséges nacionalista, akinek a nézetei hozzájárultak az orosz elnök nézeteinek alakulásához, rendkívüli nyilatkozatot bocsátott ki. „Ukrajnát meg kell tisztogatni az idiótáktól” – írta, majd a „fattyak faja” elleni „népirtást” követelt.


Novorossziját azonban akkor is nehéz lesz fenntartani, ha lesznek ellenfelei Nyugaton. Ennek a problémának a lehetséges megoldásairól is vita folyik. Nemrég Vlagyimir Zsirinovszkij – az az orosz parlamenti képviselő és udvari bolond, aki gyakran mond olyasmit, amit a hatalomban lévő nem mondhatnak –, a televízióban azzal érvelt, hogy Oroszországnak nukleáris fegyvereket kellene felhasználni Lengyelország és a balti államok – a törpeállamok, ahogyan nevezte őket – bombázására, és meg kellene mutatnia a Nyugatnak, hogy kinek a kezében is van a hatalom Európában: „Semmi nem fenyegeti Amerikát, messze van. De a kelet-európai országok a totális megsemmisítés veszélyének teszik ki magukat” – jelentette ki. Vlagyimir Putyinnak a kedvére való az ilyen beszéd: Zsirinovszkij kijelentései nem hivatalos politika részei – mondja az orosz elnök, de mindig „beindítják a bulit”.


Egy sokkal komolyabb személyiség, Andrej Piontkovszkij másként gondolkodó orosz elemző nemrég közzétett egy cikket, amelyben Zsirinovszkij fenyegetéseit visszhangozva úgy érvelt, hogy Putyin valóban mérlegeli a korlátozott nukleáris csapások lehetőségét – esetleg valamelyik balti főváros, vagy talán egy lengyel város ellen –, hogy bebizonyítsa: a NATO üres, jelentéktelen entitás, amely nagyobb katasztrófától tartva nem fog merni visszacsapni. És valóban, az orosz hadsereg 2009-ben és 2013-ban hadgyakorlatokon „gyakorolta” a Varsó elleni nukleáris támadást.


Mindez valóban ne lenne több, mint elmebetegek dühöngése? Lehetséges. És lehetséges, hogy Putyin túlságosan gyenge ahhoz, hogy mindezt megtegye, az is lehetséges, hogy mindez csupán ijesztgetési taktika, és lehetséges, hogy az oligarchái majd megállítják Putyint. De a Mein Kampf is hisztérikusnak tűnt a német hallgatóság számára 1933-ban. Sztálin utasításai egész osztályok és társadalmi csoportok „likvidálására” is őrültségnek tűnt volna nekünk annak idején, ha hallottuk volna.


Ám Sztálin tartotta a szavát és megvalósította a fenyegetéseket, nem azért, mert őrült volt, hanem mert a saját logikáját követte a végső következtetésekig ilyen intenzív odaadással – és mert senki nem állította meg. Jelenleg senki sem tudja megállítani Putyint sem. Tehát hisztéria vagy naivitás felkészülni egy totális háborúra?





Anne Applebaum kéthetenként ír külpolitikai kommentárt a The Washington Post számára. Emellett a Globális Átalakulások Program igazgatója a londoni Legatum intézetben.