Zeit: Tuskkal az EU megérkezett Kelet-Európába




A Die Zeit című német lap Az Európai Unió keletibbé válik címmel közölte Matthias Krupa kommentárját. Az Ukrajna körüli konfliktus és a lengyel Donad Tusk megválasztása az EU Tanácsának elnökévé azt mutatja, hogy Európában eltolódtak a politikai súlyok.


Ott ült tehát, az EU jövendő tanácselnöke, és szólt a „lengyel” stílusról, amely talán jót tesz majd Európának. Országáról beszélt, Lengyelországról, amelynek polgárai mélyen meg vannak győződve az Európai Unió szükségességéről. És a kelet-európaiak tapasztalatairól, amelyekre szerinte Európában égető szükség van.


Donald Tusk közel hét éve lengyel miniszterelnök, és az unió egyik nagy tagállamát képviseli, amely ráadásul kormánya idején politikai és gazdasági sikertörténetet írt. Ez önmagában is megkülönbözteti megválasztását sok más személyi döntéstől, amelyet az EU kormányfői a múltban hoztak. Gyakran csak arról volt szó, hogy megtalálják a legkisebb közös nevezőt. Ezzel szemben Tusk politikai nehézsúlyú. Van azonban még valami, ami jelentőséget kölcsönöz a megválasztásának, ami messze túlmegy azon a kérdésen, hogy Angela Merkelnek ki adja meg a jövőben a szót Brüsszelben.


Közel negyed század telt el azóta, hogy a kelet-közép-európai államok megszabadították magukat a kommunizmustól. Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia, Szlovákia és a három balti állam az EU-hoz tartozik, Bulgária és Románia 2007-ben csatlakozott. Az embernek sokig az lehetett a benyomása, hogy ezeket az országokat az unióban inkább csak megtűrik, semmint egyenjogú partnerként kezelik. Csak ezekben a hetekben és hónapokban érkeztek meg végleg az Európai Unióba. És fordítva: az EU is csak az ukrajnai válság kezdete óta érkezett meg politikailag, gondolkodásban és mentálisan Keletre.


Nem véletlen, hogy éppen most választottak meg első ízben egy lengyelt az egyik legfontosabb európai tisztségbe, amikor Oroszország alig leplezett háborút folytat Ukrajnában. Az EU, amely sokáig nyugat-európai klub volt, az elmúlt hónapokban keletibbé vált – Tusk megválasztása ezt az eltolódást tükrözi.


Ez nem jelenti azt, hogy az EU politikája – például Oroszországgal kapcsolatban – egy csapásra megváltozik. A tanácselnök alakító hatalma korlátozott, és Tusk nem meggondolatlan, forrófejű ember. Ezen kívül az olasz Federica Mogherini, az új külpolitikai főmegbízott személyében a jövőben olyan személyiség lesz az oldalán, aki eddig barátságosan fogalmazva inkább visszafogottan lépett fel Moszkvával szemben.



Megőrizni az egységet


Az EU legfontosabb tétje a Vlagyimir Putyinnal folytatott birkózásban a 28 tagállam egysége. Tusk maga korábban már uralt arra, hogy „az ukrajnai konfliktus újradefiniálja az EU-t. Ezért az egység megőrzése számára és Mogherini számára az egyik legfontosabb feladat lesz. Az egység ára azonban abban áll, hogy az EU továbbra sem fog gyorsabban lőni, mint amennyire a saját árnyéka engedi. Ezt is világossá tette az EU-csúcs. A kormányfők ugyan még élesebbé tették az Oroszországgal szembeni hangot, és kilátásba helyezték, hogy egy héten belül új gazdasági szankciókat vezetnek be. De egyelőre nem határoztak el semmit.


Elegendő ez ahhoz, hogy segítsenek Ukrajnának és rábírják Putyin, hogy hagyjon fel gonosz játékával? Aki bírálja, hogy az európaiak tétováznak, annak válaszolnia kell az ellenkérdésre: vajon milyen döntés lenne „elegendő”? Angela Merkel Brüsszelben újra figyelmeztetett, hogy a konfliktusra „nincs katonai megoldás”, és legalábbis Németország számára kizárta, hogy fegyvereket szállítson Ukrajnába.


Egyébként is kevés, ha Tusk megválasztását az európaiak Moszkvának szánt jelzéseként értékeli valaki. Az Európai Uniónak Kelet-Európában továbbra is nagy tekintélye van sok ember szemében. A lengyel politikus szombaton Brüsszelben a hazai felméréseket idézte: honfitársai 80 százaléka továbbra is hisz az EU-ban – melyik másik kormányfő hivatkozhat ilyen adatokra?



Nem értik, ami Keleten történik


Tusk nem az EU-szerződések tanulmányozása közben vagy Jean Monnet-emlékrendezvényeken szerezte európai meggyőződését, hanem fiatalemberként, aki Gdanskban harcba szállt a szabadságért és a Solidarnosc szakszervezeti mozgalomért. Akkoriban egyebek között kiadott egy illegális liberális folyóiratot. Később Tusk néha elmesélte, hogyan készített barátaival közösen ebben az időben interjút Günter Grass-szal. Lengyelországban hadiállapot volt, de Grass kioktatta a fiatal ellenzékieket, és azt a benyomását fogalmazta meg, hogy „szélsőséges nacionalistákkal” beszélt. Sok más nyugat-európaihoz hasonlóan az író sem értette, mi is történik Keleten. Ez a meg nem értés ma ismét jelen van, amikor Ukrajnáról van szó, nem utolsó sorban Németországban is.


Donald Tusk lengyel tanácselnök az európai történelem egy másik részét testesíti meg, és más történeteket fog elmondani, mint azok a férfiak, akik előtte képviselték az uniót. Történeteket, amelyekből az unió új erőt meríthet – feltéve, hogy a többi európai hallgat a lengyelre.