rss      tw      fb
Keres

FAZ: Egy másik értelmezés Orbán illiberális államáról




A FAZ című német lap „Orbán harci üzemmódban” címmel közölte Stephan Löwenstein cikkét. Magyarország miniszterelnöke az illiberális államért emel szót.


A magyar újságokban egy különös tulajdonjogi viszály hullámzott nemrég. Arról a kérdésről volt szó, hogy kié is tulajdonképpen Kertész Imre író: a baloldali liberális ellenzéki táboré, avagy a nemzeti konzervatív kormányé?


Az alkalmat az adta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a 2002-es irodalmi Nobel-díjast a legmagasabb magyar kitüntetésre, a Szent István Rendre javasolta. Kertész elfogadta. Ezért bírálták őt ellenzéki értelmiségiek és a Népszabadság című lap egyenesen kisajátítást feltételezett a kormányról, azt, hogy megpróbálja Kertészt áthúzni a saját táborába. Az idős író válasza így szólt: a megbékélés szellemében fogadja el a kitüntetést. Mert a mai Magyarországon sürgősen újra konszenzusra kell jutni.


A megbékéléstől és a konszenzustól azonban a politikai táborok távolabb állnak, mint valaha – Orbán nemzeti konzervatív pártja, a Fidesz és a balközép pártok, hogy a szélsőjobboldali Jobbikról szó se essék. A politikai baloldal kommentátorai azt írják, hogy Orbán Viktor miniszterelnök idén nyáron maga vette le az arcáról a demokrata maszkot. Egyik beszédében ugyais nyíltan bejelentette – írják –, hogy Magyarországot olyan tekintélyelvű rezsimek felé akarja orientálni, mint Oroszország vagy Kína, és egy illiberális közösséggé akarja átformálni. Vezető amerikai lapok is olyan kommentárokat közöltek, amelyek szerint Magyarország búcsút vesz a demokráciától.


A beszéd, amelyet Orbán Baile Tusnadon (magyarul: Tusnádfürdőn) mondott, valóban figyelemreméltó. A keretet az úgynevezett nyári egyetem adta. Ez a Fidesznek egy 1989 óta rendszeresen megtartott rendezvénye Romániának abban a részében, ahol többségükben etnikai magyarok élnek. Orbán szereti arra felhasználni ottani fellépéseit, hogy retorikai cölöpöket verjen le.


Orbán beszéde időközben rendelkezésre áll német és angol fordításban is. Ha az ember figyelmesen olvassa, akkor Orbán retorikailag nem a demokráciától vesz búcsút, hanem egy liberális gazdasági rendszertől, amely mifelénk a „neoliberális” címkét viseli, és amelyet ő karikíroz. Ez azonban nem új fordulat a nemzeti konzervatív kormány politikájában, hanem ennek a politikának a vonalán helyezkedik el.


Orbán Tusnádfürdőn először szemügyre vette a nemzetközi pénzügyi válságot, amelyet egy sorba állított az első világháború és a második világháború, valamint az 1989 utáni rendszerváltásokkal. Csak a 2008 utáni években az átalakulás szerinte nem olyan éles és közvetlen volt, és ezért aztán gyakran félreismerik – mondta.


Orbán szerint azonban időközben már maga az Egyesült Államok elnöke is hadat üzen a cinizmusnak, amelyet a pénzügyi rendszer termel ki, és gazdasági patriotizmusról beszél, amelyben támogatni kell a hazai vállalatokat és munkaadókat. Ma már nemcsak a gazdaságban van verseny, hanem az államformák között is – tette hozzá. És állítása szerint ott a nemzetközi elemzésekben a „sztárok” Szingapúr, Kína, India, Oroszország és Törökország, vagyis olyan államok, amelyek egyáltalán nem liberálisok, és még csak nem is mind demokrácia, mégis sikeres nemzetek. Ezért elemezni kell, hogy mi teszi ezeket a nemzeteket ilyen sikeressé, és azt aztán adaptálni kell Magyarország számára. Ehhez mindenekelőtt el kell szakadni a Nyugat-Európában érvényes dogmától, amely szerint egy demokráciának feltétlenül liberálisnak kell lennie. Orbán következtetése úgy szól, hogy a liberális állam helyett „illiberális államot” kell építeni.


Ezt a provokatív kifejezést Orbán többször megismételte, mintha biztosítani akarná, nehogy elkerülje az emberek figyelmét. Érveit hangsúlyozandó előbb a „liberális” államot festette le rémként, amelyet szerinte könnyen szét lehet zúzni. Egyebek között azt állította: a liberalizmus azt jelenti, hogy mindent szabad, ami nem korlátozza mások szabadságát, és ennek az a következménye, hogy az erősek maguk határozzák meg, meddig tart a szabadságuk, és hol kezdődik a másoké. A gyengébbeket mindig eltapossák – mondta. Például egyedül a bankok határozzák meg, hogy milyen magasak a kamatok. Ezért a liberális állam Magyarországon például nem védte meg a családokat attól, hogy a devizahitelek rendszerében „hitelrabszolgákká” legyenek. A liberális állam Orbán karikírozásában olyan állam, amelyben a gazdasági életben nincsenek szabályok és sorompók sem a gazdasági életben, nincs fogyasztóvédelem, csupán éjjeliőr-állam. Orbán ahelyett a kommunális szolgáltató cégek államosítását, valamint a bankok, továbbá a kereskedelmi és médiakonszernek megterhelését választja.


Orbán a nyári beszédében hangsúlyozta, hogy az „illiberális állam” koncepciójáért nem akarja elhagyni a szabadság és a demokrácia területét. A szögesdrót átvágásának 25. évfordulója alkalmából, Sopronban tartott megemlékezésen mindezt megerősítette, úgy tűnik a meg nem értettség hangján: nem arról van szó, hogy le kell másolni az orosz vagy a kínai modellt, mert ez nem egyeztethető össze a szabadság magyar kultúrájával. Hanem arról van szó, hogy saját utat kell találni, amelynek azonban függetlennek kell lennie a szélsőségesen sérülékenynek bizonyult „nyugati modelltől”, mondta.


Tekintettel az általa ilyen provokatív módon előadott jelszavakra, Orbán nem csodálkozhat ellenfelei alapvető bírálatán. Ez alighanem szándékában is állt. Ezzel egyfelől kiszolgálja a többfelé megtalálható csalódottságot abban a liberális rendszerben, amely nem csupán Magyarországon, hanem más posztkommunista államokban is vesztett vonzerejéből, mivel a rendszerváltást nem követte automatikusan a "mindenkire kiterjedő jólét". Másfelől Magyarország most kizárólag erről az „átépítésről” vitatkozik, nem pedig a központosítás és az államosítás konkrét politikájáról és annak hosszú távú költségeiről. Orbán politikai stílusa egyébként is csak állandó harci üzemmódban működik.