Standard: Orbán „mint valami kis operettfejedelem uralkodik az Európa közepén elterülő kis ország felett”




A Der Standard című bécsi lap Diskurzus-uralom és szellem-ellenesség címmel közölte Gregor Mayer cikkét. Magyarország kormánya számára nem kívánatos az autonóm, öntudatos, netán ellenálló kultúra.


Vidnyánszky Attila egy éve a budapesti Nemzeti Színház igazgatója, de nem ezért Európa valószínűleg legnagyobb hatalmú színházigazgatója. Mellékesen egy minisztériumi bizottságot vezet, amely olyan kinevező testületek összetételéről dönt, amelyek aztán egyebek mellett az övéhez hasonló tisztségekbe a kinevezésekről határoznak.


Beleszólása van abba, ha a jobboldali Fidesz kétharmados többsége által uralt parlament színházi törvényt hoz. Mindenekelőtt azonban élvezi Orbán Viktor jobboldali populista miniszterelnök feltétlen bizalmát, aki mint valami kis operettfejedelem uralkodik az Európa kellős közepén elterülő kis ország felett.



Megrendezett propaganda


Orbánnak, a hatalom emberének kegyeiért a Kárpát-Ukrajna magyar nyelvű sarkából származó színházcsináló megdolgozott. Színházi funkcionáriusként Vidnyánszkynak része volt a magyar városi színházi tájkép gleichschaltolásának és a független színházak kiéheztetésének előkészítésében. A rendező a Nemzeti Színházban kormánypropagandát rendez. Így például Paul Claudel és Arthur Honegger Johanna a máglyán című művét. Orleans-i Johanna ebben egy gonosz, alattomos európai politika áldozata. De feláldozza magát „a nemzetért, a hazáért, isten nevében” – amint Vidnyánszky a sajtóban elmondta.


Rendezésében az egyik jelenetben a gonosztevők túldimenzionál játékkártyákkal ágának, és a kártyákon az Európai Parlament képviselői – Martin Schulz, Daniel Cohn-Bendit, Rui Tavares – karikatúrái láthatók. Ők mindannyian bírálói a demokrácia leépítésének, amelyet Orbán Magyarországon véghezvisz. Orbán viszont meghirdette a „Brüsszel elleni szabadságharcot”, mert az unió szabályai és értékei akadályozzák őt abban, hogy megvalósítsa a projektjét, az egyeduralom kiépítését amelynek a bájos „illiberális demokrácia” nevet adta.


Amikor Orbánt 2010-ben a demokratikus baloldal magyarországi válsága után a hatalomba választották, a kormányváltást „a szavazófülkék forradalmává” címkézte át.


Az új alkotmány, amelyet Orbán kétharmados többsége vitt keresztül a parlamenten, etnikumcentrikus alapokra helyezi a politikát. Orbán önértelmezésében a a kormány feladata Magyarország „vezetése”, és a „magyar nemzet újraegyesítése”, más szóval az első világháború után megrajzolt határok irrelevánsnak tekintése. Orbán a forradalmi szakítás, a felvilágosodás Európájától való elfordulás szótárát használja. Az individualizmus kárhozatos, a magyaroknak kollektívában kell együtt élniük. „Turulba születtek” – fejtette ki orbán az ősmagyarok mitikus madarára utalva.



Ellen-felvilágosodás


Orbán és tanácsadói felvilágosodás-ellenes, klerikális, völkisch-népnemzeti uralmi diskurzusra törekszenek. „A kultúra helyét politikai jelképek foglalják el. Ebben a felfogásban a kultúra nem autonóm tevékenységek tere, hanem a politika eszköze” – írja Bozói András, a Közép-Európai Egyetem politológusa.


A kulturális eliteket le kell cserélni, az intézményeket meg kell szállni, az önrendelkező döntéshozó testületeket likvidálni kell. Az Orbán-rendszerben ennek ellenére nincs igazi kultúrpolitika és kultúrstratégia. A Vidnyánszkyhoz hasonló kegyencek nagyvonalú támogatásban részesülhetnek, de az ideológiai tettestársakat esetleg éppen úgy kiéheztethetik pénzügyileg, mint azokat, akik nem alkalmazkodnak.


Több hatalmi centrum konkurál egymással – Orbán tudatos szándékának megfelelően – azért, hogy döntési jogkörei legyenek az egyre csekélyebb kulturális támogatások terén: Balog Zoltán, Orbán házi lelkésze szociális szuperminisztériumának kulturális titkársága, egy további kulturális államtitkár Orbán miniszterelnöki hivatalában, az ultrajobboldali Magyar Művészeti Akadémia (MMA), amelynek élén az antiszemita Fekete György áll. Koherenciát itt hiába keres bárki.



Baráti kör


Nem árthat, ha az ember Orbán baráti köréhez tartozik. A 2010 előtt meglehetősen jól működő filmipart szétverték, hogy a filmekre szánt állami pénzek felett a kizárólagos rendelkezési hatáskört Andrew Vajna leszerepelt hollywoodi producernek juttassák. Az utóbbi években nem is igen készültek magyar filmek magyar pénzből.


Végső soron azonban Orbán és környezete populista szellem-ellenességnek hódol. A kormány 2010 és 2012 között a közpénzekből származó kulturális kiadásokat 79 milliárd forintról 51 milliárdra csökkentette, ami 35 százalékos csökkentésnek felel meg. A kultúra addig kívánatos, amíg eszközként használható fel politikai célok érdekében. Ezen túlmenően nincs rá szükség. Orbán labdarúgó stadionokat építtet helyette.