rss      tw      fb
Keres

Svéd lap: Orbánék a jóléti politikát is leépítették, mert szerintük könnyelműségre és erkölcstelenségre sarkall




Újabb svéd napilap tartotta fontosnak tájékoztatni olvasóit Orbán tusnádfürdői beszédéről. Ez alkalommal egy uppsalai kiadású újság – mellesleg „Az év napilapja”, valamint a „Nagy újságíródíj” kitüntetettje – közölte Håkan Holmberg Egy antiliberális fejében című írását.


Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor a korábbinál egyértelműbben fejtette ki politikai elképzeléseit.


Mind az összefüggés, mind a tartalom nyugtalanító. Az összefüggés az volt, hogy Orbán július 26-án nagyobb programbeszédet tartott egy magyarokkal megrendezett találkozón Tusnádfürdőn, a romániai Erdélyben. Romániában egy-kétmillió fős magyar kisebbség létezik. Erdély az első világháború végéig magyar terület volt.


Az 1920. évi, trianoni békében Magyarország területének mintegy kétharmadát vesztette el Románia, Szlovákia és Jugoszlávia javára. Az országvesztés nemzeti trauma lett.


Orbán kormánya korábban a szomszédos országokban élő magyaroknak lehetővé tette, hogy magyar állampolgárok legyenek, szavazati joggal a magyarországi választásokon. Amikor Orbán beszédet tart a magyar nemzetről román területen, akkor ez természetesen nagy nyugtalanságot okoz ezekben az országokban. Az ember pontosan tudatában van annak, hogy Orbán, nagyjából egyedül Európa kormányfői közül, vonakodott elhatárolódni tavasszal a Krím orosz megszállásától.


Orbán beszéde, a tartalmát tekintve, a liberális értékektől való lényegi elhatárolódás volt. Megéri közelebbről tanulmányozni, milyen Orbán világképe, miután ő egy ideig, a 80-90-es években, liberális volt, a 2000-es években pedig konzervatív. Úgy tűnik, a központi fogalmak a nemzet, a munka és a kereszténység. A liberalizmus nála kimondottan elutasított, a demokrácia lényegtelennek tartott.


A nemzet Orbán szóhasználatában nem csupán azokat az egyedeket jelenti, akik egy országban élnek, hanem olyan közösséget, amelyet építeni, szervezi és erősíteni kell. Az államhatalom feladata nem az egyes emberek jogának és annak a lehetőségének a védelme, hogy a saját életüket maguk alakítsák, hanem, ehelyett, egy meghatározott politikai gondolat megvalósítása. Ez a gondolat erősen konzervatív gondolkodókra megy vissza sok országban, 19. századiakra, de rendelkezik bizonyos párhuzamokkal a kommunista hagyományban is, ahol az államhatalmat eszköznek tekintik egy meghatározott és történelmileg elkerülhetetlen társadalmi változás megvalósítására, függetlenül attól, mi vélelmezhető az országban lakó emberek akaratáról.


Az a társadalmi változás, amelyet Orbán gondol el, természetesen más tpusú. A törekvés nem kommunista vagy rasszista utópiára alapul. Helyette a liberális demokrácia és a piacgazdaság cserélődik ki egy „munkára, szabadságra, kereszténységre és emberi jogokra” épített társadalomra. Ebben – normális nyelvhasználat mellett – természetesen ellentmondás van. Orbán azonban a szabadságon nyilvánvalóan nem az egyes emberek szabadságát érti arra, hogy a saját életük kialakítsák, hanem valami mást, azt tudniillik, hogy a magyar nemzet megszabadul az „európai dogmáktól” és „európai ideológiától”.


Orbán szerint a pénzügyi válság nem azt mutatta meg, hogy a kapitalizmus alkalmatlan, hanem hogy a liberális demokrácia az. A jövő politikai modelljeit olyan országokban kell keresni, amelyek „illiberális demokráciák” (ezzel Orbán olyan országokra gondol, mint Oroszország és Törökország), vagy tiszta diktatúrákban, mint Kína. Így a liberalizmus és a nyugati világ állítólagos pénzimádatát és általános erkölcstelenségét fel fogja váltani egy „munkaállam”, amelyben a jóléti politikát is leépítették, mert könnyelműségre és erkölcstelenségre sarkall.


Orbán nem rendszerező politikai gondolkodó. Azokat a megfogalmazásokat és kifejezéseket azonban, amelyeket gondolatvilága leírására alkalmaztam, különböző változatokban megtalálni a tusnádfürdői beszédben. Jól ismertek a minőségibb politikai eszmetörténetből is, valamint az egykorú autoriter rezsimek önmaguk legitimálására irányuló kísérleteiből.


Az EU-tagság feltehetően megakadályozza Orbán Viktort abban, hogy programját elvigye a természetes végpontjáig, hasonlóképpen bizonyára visszatartja minden olyan kísérlettől is, amely elvesztett területek visszavételére irányul a szomszéd országoktól. Ám ezen retorikai bemutató után senki sem tagadhatja, hogy Magyarországot olyan ember vezeti, aki szakított azokkal az értékekkel, amelyek egy működő demokráciában egyesítenek liberálisokat, szocialistákat és konzervatívokat.


Orbán pártjának, a Fidesznek továbbra is megengedik, hogy ugyanabban a politikai családban legyen az EU-ban, mint a svéd M és KD. Meddig lehetséges még ez?