Focus: Putyin országában újra szalonképes az orosz fasizmus




A Focus című német hetilap „Putyin, bízunk benned” – Vágyakozás egyszerű válaszokra és vezérekre címmel közölte Heinrich Vogel cikkét.


Az Oroszország további fejlődését illető, megtűrt vitában az „orosz-ortodox értékek” felsőbbrendűségét, „Oroszország nagyságát” és az „eurázsizmust” prédikálók, mint Alekszander Dugin, kiemelkedő szerepet töltenek be. Ma újra szalonképes már az „orosz tavasz” is, amelyet Alekszandr Kazem-Bek, az orosz fasizmus egyik vezető teoretikusa követelt a húszas években, és amely a fasizmus, sztálinizmus, orosz nacionalizmus és ortodoxia keveréke.


Az ilyen fejleményeket lehetne egy elbizonytalanodott társadalom átmeneti tévelygéseiként „érteni”, ha nem lennének a Kreml fesztelen baráti kapcsolatai Olaszország, Ausztria, Magyarország, Hollandia és Svédország párttájképeinek jobboldali spektrumával.


Minél kevésbé áttekinthetőek a politikai kihívások, minél fenyegetőbbek a gazdasági és biztonságpolitikai forgatókönyvek a nemzeti érzékelésben, annál inkább nő mindenütt a sóvárgás az egyszerű válaszok és az olyan vezérek iránt, akik nemzeti bizonyosságot adó nyelven beszélnek és „rendről” gondoskodnak.


Vlagyimir Putyin ezt a trendet arra használja fel, hogy bűnösnek nyilvánítsa a külföldi ellenségeket: amikor a Krím annektálásáról és Ukrajna egészen a katonai invázióig terjedő, fesztelen destabilizálásáról van szó, akkor az utalás az Egyesült Államok nemzetközi jogot sértő iraki bevonására az orosz propaganda standard repertoárjához tartozik.



Provokatív lemondás a hitelességről


Ez az opportunista játék a precedenssel és a nyílt cinizmus, amellyel beszűkítik a „közeli külföldön” élő orosz és orosz nyelvű kisebbségek megvédelmezésének kötelezettségéről szóló állításokat, a hitelességről való, egyenesen provokatív lemondást jelzik. És ezt belátható időre teszik. A jelek szerint nem érdekes a nemzetközi tekintély – nem utolsó sorban az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként elszenvedett – stratégiai elvesztése (mintha az orosz vezetés nem lenne szabad példaképei kiválasztásában).


A Kreml érdekeltsége a taktikai nyereségben nyilvánvalóan jóval nagyobb, mint a mindenütt grasszáló völkisch-népnemzeti nihilizmus miatti aggodalom. Putyin óhajtott partnerei nem a megvetett európaiak, hanem az autokraták az egész világon, mindenekelőtt pedig Oroszország közvetlen szomszédságában.



Propagandaszlogenek a völkisch-népnemzeti méregkonyhából


Amikor aztán a völkisch-népnemzeti méregkonyha olyan propaganda-szlogenjeit vetik be a saját polgárok megagitálására, mint „a nép és a vezetés egysége”, „a Nyugathoz képest felsőbbséges szellem” és „a specifikusan orosz készség a szenvedésre”, amikor tömegrendezvényeket azzal a mottóval szerveznek, hogy „Putyin, bízunk benned!” (a náci Németországban ez annak idején úgy szólt: „Führer, parancsolj, követünk!”), akkor a legnagyobb éberségre van szükség. Bert Brechtnek igaza volt, amikor így figyelmeztetett: „Még termékeny az öl, ahonnan kijött”. A „reálisan létező fasizmus” fertőző, bárhol is tűrik el vagy egyenesen segítik elő. Az Oroszországi Föderáció ez alól nem kivétel.





Heinrich Vogel publicistaként dolgozik, és az oroszországi fejlemények és a velük az európai politika szempontjából összefüggő problémák témakör referense. Nemzetgazdaságból és keleti tudományokból szerzett diplomája után kezdetben a müncheni Kelet-Európa Intézetben dolgozott. 2000-ig a Keleti Tudományok és Nemzetközi Tanulmányok Intézetét vezette Kölnben. 2001 és 2008 között a Tudomány és Politikai Alapítvány kutatóintézet igazgatóságának tagja volt.