rss      tw      fb
Keres

Standard: Orbán veri osztrák kollégáit fantáziában, jelenlétben és retorikában




A Der Standard című bécsi lap 1989 és a képtelenség az emlékezés kibontására címmel közölte Gerfried Sperl cikkét, a szögesdrót lebontásának emlékére, amely 1989 augusztusában St. Margarethenben, egy pikniken ment végbe. És arról, hogy képtelenek vagyunk ezt az eseményt szembeállítani a mai valósággal (például Kelet-Ukrajnával).


Idősebb, hagyományosan öltözött urak a bor-lovagrendi hölgyeikkel, hivatalos személyiségek a helyi politikából, tisztviselők, nyugalmazott tanárok és néhány tudósító érkezett St. Margarethenbe, hogy megemlékezzenek arról az európai szinten legendás eseményről, amikor 1989 augusztusában néhány órára megnyitották a szögesdrótot.


Walburga Habsburg, aki annak idején részt vett a „határ menti pikniken”, és ma a svéd Reichstagban a Páneurópa-mozgalom tevékeny alakítója, beszédet mondott apja, Habsburg Ottó nevében, amelyet azonban a mai „szögesdrótokat” és az NSA-féle megfigyelési mechanizmusokat illető, éles bírálattal kötött össze.


Az ünnepséget kedden, augusztus 19-én szervezte meg az Osztrák Néppárt (ÖVP) által dominált Európa Fórum. Az osztrák szövetségi kormány egyetlen tagja sem jött el. Hivatalosan ugyanis a nagyon-nagyon ÖVP-s Michael Spindelegger csütörtökre, augusztus 21-re hajókázásra hívott a tavon, amelyet ráadásul a rossz időtől tartva még le is mondtak.


Ott is csak egyetlen miniszter asszony, Sophie Karmasin lett volna jelen. Sebastian Kurz külügyminiszter beteget jelentett. Mindez együtt annak a kevercse, hogy tehetetlenek vagyunk a történelmi emlékezés kibontásában, és képtelenek vagyunk arra, hogy ezt az eseményt szembeállítsuk a mai valósággal (például Kelet-Ukrajnával).


Ezzel párhuzamosan, nem messze a St. Margarethen-i kőfejtőben tartott, éppen csődbe ment ünnepi operajátékok helyszínétől, egy kis provinciális színmű zajlott. Miközben Franz Steindl helyettes tartományi elöljáró a Magyarországra vezető út egyik oldalán készülődött a szónoki emelvénynél, a másik oldalon a tartományi elöljáró, Hans Niessl (SPÖ) szalagátvágással nyitott meg a Sopron felé vezető kerékpárutat. Egy fél órára láthatóvá vált a kettejük és pártjaik közötti határ. Vajon nem jelenhetett volna meg az egyik rövid időre itt is, a másik meg ott is?


Más volt a helyzet Magyarországon. Nem csupán színpadot építettek fel a kerékpáros esemény zenei illusztrációja számára, és két sátrat a közönségnek. Délután megjelent Orbán Viktor miniszterelnök a kíséretével és tévékamerákkal. A román határ melletti, néhány héttel ezelőtti nacionalista fellépés után jött a következő. Orbán, aki Vlagyimir Putyint és Recep Tayyip Erdogant választotta példaképének, Magyarország nevében igényt támasztott arra, hogy annak idején, ebben a különös első órában „lyukat nyitott” a szögesdróton. Úgy, mintha nem is lett volna német és osztrák közreműködés.


Az Orbánt érő minden bírálat ellenére, minden arcátlanság ellenére, amellyel átértelmezi a történelmet, egyet meg kell hagyni neki: veri osztrák partnerét és annak helyettesét fantáziában, jelenlétben és retorikában.


Ha aztán valaki még vette volna magának a fáradságot, hogy elmenjen Andauba, és lássa az 1956-os, történelmi menekülőhíd felé vezető úton egyre rosszabb állapotban lévő műalkotásokat, észlelhette volna, hogy morzsolódik és tűnik el ott is a történelem.