rss      tw      fb
Keres

Deloitte: felforgatta a válság a vállalatok belső ellenőrzési gyakorlatát

MTI 2010. november 28., vasárnap 4:15

Elsősorban a forráshiány akadályozza a vállalatoknál a megfelelő belső ellenőrzési gyakorlat kialakítását, a helyzeten rontott a válság, ugyanakkor a feladatok jelentősen szaporodtak - állapította meg a Deloitte Zrt. és a Belső Ellenőrök Magyarországi Szervezetének (BEMSZ) közös felmérése.

Az MTI-nek eljuttatott dokumentum szerint, bár a választ adó 60 cég túlnyomó többségénél ma már működik belső ellenőrzési funkció, a csalások felderítése továbbra is kihívást jelent számukra. A megkérdezettek mintegy 300-500 visszaélési esetről szereztek tudomást, melyek 1 milliárd forint körüli kárt okoztak a cégeknek.

A válaszadó vállalatok túlnyomó többségénél (96 százalék) belső ellenőrzés, közel felénél (47 százalék) pedig önálló csalásfelderítési részleg is működik. Problémát jelent azonban az alacsony költségvetés és ennek következményei; a szakértő kollégák és a korszerű eszközök hiánya.

A belső ellenőrzési funkció bevezetésének akadályaként a Deloitte és a BEMSZ felmérésében a válaszadók 28 százaléka jelölte meg az erőforráshiányt, további 28 százalék pedig a visszaélésekkel kapcsolatos, IT- vagy egyéb szakismeret hiányát említette. A válaszadók 72 százaléka jelezte, hogy jelentős hatással volt a vállalatára a krízis. A legjellemzőbb következmények a költségcsökkentés, visszaeső értékesítés, a bérek befagyasztása volt.

A felmérés szerint az ellenőrzési funkciók kétharmadának költségvetése nem haladja meg az éves árbevétel 0,25 százalékát, de egy esetben sem érte el az 1 százalékot.

A nem korszerű eszközök alkalmazása a szervezetek felénél jelent problémát, ugyanakkor bíztató tendencia, hogy negyedüknél folyamatban van a korszerűsítés, és többen jelezték a belső ellenőrzést támogató alkalmazás, vagy az automatizált adatelemzés bevezetését.

A legjellemzőbb "ösztönzője" a csalásnak a munkavállaló szerinti alacsony bér, de jellemző magyarázatként jelenik meg az is, hogy "mindenki más is csinálja", és továbbra is sok elkövetőben él az a feltételezés, hogy ő valamilyen okból majd elkerülheti a lebukást.

A tapasztalatok alapján az elkövetők leginkább a beosztottak, középvezetők közül kerülnek ki - ez azért is érdekes, mert minél magasabb pozícióból követik el a visszaélést, annál több ideig tart, amíg felfedezés nélkül működhet egy módszer. A visszaélésekre a válaszadók szerint elsősorban bejelentés alapján derül fény - ennek ellenére meglepő, hogy a megkérdezett vállalatok csak mintegy felénél működtetnek bejelentővonalat, és közel harmaduknál nem is tervezik a bevezetését.

A kereskedelmi/logisztikai és távközlési iparágakban a válaszadók nagy része nyilatkozott úgy, hogy véleménye szerint rendszeresen előfordulhatnak (53 százalék), vagy tudomása szerint előfordulnak (25 százalék) visszaélések. A pénzintézetek és egyéb pénzügyi szolgáltatások területén pedig a válaszadók 94 százaléka nyilatkozott úgy, hogy rendszeresen előfordulhatnak, vagy tudomása szerint előfordultak visszaélések.

Az iparági visszaélések leggyakoribb típusaként a beszerzésekkel kapcsolatban elkövetett visszaéléseket, lopást-sikkasztást és a vállalati eszközökkel való visszaéléseket nevezték meg a vállalatok.

A nemzetközi felmérésekben az elkövetett visszaélések arányát tekintve hasonló a kép, ugyanakkor a veszteség kétharmadát nem a korrupció és a vállalati erőforrásokkal való visszaélés, hanem jellemzően a dokumentumok, jelentések meghamisítása okozza. Ez a veszteség az ACFE (Csaláskivizsgálók Nemzetközi Egyesülete) felmérésében cégenként átlagosan 1,7 millió dollár (USD), míg a másik két kategóriára összesen mindössze 275 ezer dollár jut.