Project Syndicate: Merkel és az EU feladatai Orbán megfékezésében
- Részletek
- Szemle
- 2014. augusztus 23. szombat, 06:45
- (hj)
Európa Orbán-problémájának megoldása címmel közölte Thorsten Benner és Wolfgang H. Reinecke cikkét a „Project Syndicate – a világ véleményoldala” nevű nonprofit honlap, amely 154 ország több mint 500 lapjának és egyéb publikációjának kommentárjait közli 11 nyelven, és mintegy 300 millió olvasót ér el.
BERLIN/BUDAPEST – Áprilisban, amikor Angela Merkel német kancellár gratulált Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek újbóli megválasztásához, értésre adta, hogy ez a nagy többség „különös felelősséggel” jár, amelyet bölcsességgel és az ellenfelek iránti érzékenységgel kell használni. Orbán ennek éppen az ellenkezőjét teszi.
Orbán valójában kitartóan szembeszáll az Európai Unió alapvető értékeivel és gyakorlatával. A Vlagyimir Putyin orosz elnök forgatókönyvéből vett példa nyomán Orbán arra használta fel pártja, a Fidesz kétharmados parlamenti többségét, hogy keresztülvigyen egy egész sor törvényt, amely támadja a magyarországi média, a civil társadalom és az értelmiség még megmaradt szabadságát.
A média elleni legutóbbi lépésével Orbán további 40 százalékos adót vetett ki a reklámbevételekre, hogy leszerelje Magyarország utolsó független szemléletű tévéadóját. Közben szorítja a csavarokat a helyi civil csoportokon, amelyeket olyanok irányítanak, akiket ő azzal vádol, hogy „külföldi érdekek érvényesítésére törő, fizetett politikai aktivisták”. Például kormányzati könyvvizsgálókat küldött ki a civil szabadságjogokat és emberi jogokat előmozdító, a norvég kormány által finanszírozott civil szervezetek zaklatására. És a múlt hónapban a parlament olyan törvényt fogadott el, amely a kormány által kinevezett felügyelőket állít minden magyar egyetemre, akinek költségvetési jogköre és vétójoga van.
Orbán egy minapi beszédében feltárta, hogy végső célja egy „nemzeti alapokon álló”, „illiberális állam” kiépítése, és szerepmodellként olyan tekintélyelvű rezsimeket említett, mint Putyin Oroszországa, Recep Tayyip Erdogan Törökországa és a kínai egypártrendszer. Aztán arról biztosított mindenkit, hogy ezek a tervek nem állnak ellentétben az ország uniós tagságával.
Az ember azt várná, hogy különösen az európai konzervatívok élesen reagálnak Orbán akcióira, amelyek diszkreditálják az egész politikai mozgalmukat. Úgy látszik azonban, hogy eltökélt szándékuk továbbra is kesztyűs kézzel bánni Orbánnal, még akkor is, ha elutasítja a liberális demokráciát.
Először is Jean Claude Juncker, az EU Bizottságának elnöke nem szólalt meg Orbán akciói ügyében. Közben Merkel, az EU legbefolyásosabb politikusa csak mérsékelt bírálatot juttatott kifejezésre, amikor májusban azt mondta, hogy „bizonyosan nem ért egyet” Orbán egész politikájával, és „gyakran nem egészen ért egyet magabiztos hangvételével”. Mintha ezek az állásfoglalások még nem lennének elég gyengék, tovább enyhítette őket azzal, hogy hangsúlyozta: ez nem kizárólag Orbán gyengéje.
A legproblematikusabb reagálás azonban az Európai Néppárté volt, azé a jobbközép ernyőszervezeté, amelyhez Orbán Fidesze is tartozik. Áprilisban Joseph Daul, aki akkor az Európai Néppárt elnöke volt, azzal dicsérte a magyar vezetőt, hogy őszinteséggel és „merész” gazdasági reformokkal megújítja az köz bizalmát kormány iránt.
Ez a válasz meggyőzte Orbánt arról, hogy semmiféle politikai kockázattal nem jár, ha Európa kellős közepén populista autokrataként viselkedik, és felbátorította arra, hogy továbbvigye a liberális demokrácia elleni keresztes hadjáratát. Az egyetlen lehetőség a megállítására – és az alapvető európai értékek megvédelmezésére, nem is szólva az EU önbecsüléséről –, ha egyértelműen választás elé állítják: vagy demokratikus államférfiként viselkedik, vagy páriává lesz.
Mivel Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere Németország, ebben Merkelnek kellene az élre állnia, és a kemény és hiteles intézkedések mellé oda kellene állítania Junckert és az Európai Néppárt elnökét, Manfred Webert. Az intézkedések között kellene lennie mindenekelőtt annak, hogy a Fideszt kizárják az Európai Néppárt frakciójából az Európai Parlamentben, azzal, hogy csakis akkor veszik vissza, ha Orbán irányt változtat.
Másodszor Merkelnek világossá kell tennie, hogy Orbán súlyos szankciókra számíthat, ha folytatja jelenlegi útját. Mint Birgitta Ohlsson, Svédország Európa-ügyi minisztere javasolta, vissza kellene tartani az uniós támogatásokat, amelyeket Orbán a híveinek osztogat el. Mi több, Orbánnak tudomására kellene hozni, hogy Magyarország uniós szavazati jogát felfüggeszthetik az uniós szerződés 7. cikkelye alapján, amely cikkely a közös értékek „súlyos és tartós megsértésére” kiszabható büntetéseket rögzíti.
Harmadszor: az EU-nak hatékonyabb mechanizmusokat kell kialakítani a tagállamok demokratikus egészségének megfigyelésére. Ehhez az európai vezetőknek meg kell valósítaniuk Dánia, Németország, Finnország és Hollandia tavaly májusi kezdeményezését. A legkevesebb, hogy meg kell bízniuk az Európai Alapvető Jogok Ügynökségét, hogy rendszeresen készítsen jelentéseket arról, mi a helyzet a demokráciával és az alapvető emberi jogokkal az európai országokban, és fel kell hatalmazniuk az Európai Tanácsot és a bizottságot, hogy korrigáló lépéseket tegyen azokkal az országokkal szemben, amelyek ezen a térten rosszul teljesítenek.
Végül, Norvégia példáját követve, az európai államoknak erősíteni kellene az Orbán-kormány nyomása alatt álló civil társadalmi kezdeményezéseit, és innovatív megoldásokat kell találni a független média támogatására. Mivel az összes magyar közszolgálati sajtóorgánum Orbán nótáját fújja, a Szabad Európa Rádió és a Deutsche Welle fontolóra vehetné magyar nyelvű adások beindítását.
Amennyiben Orbánnak sikerül kiépíteni egy illiberális államot az Európai Unión belül, mások felbátorítva érezhetik magukat a követésére. Szerencsére az EU és tagállamai korántsem eszköztelenek egy ilyen fejlemény megelőzésére. Mindössze megfelelő politikai akarat szükséges ahhoz, hogy szembeszálljanak a világos és létező veszéllyel, amelyet Orbán jelent a demokráciára nézve.
Ha Orbán Németországban tevékenykedne, a Német Alkotmányvédelmi Hivatal valószínűleg üldözné demokráciaellenes tevékenysége miatt. Itt az ideje, hogy Németország továbbvigye az egész Európai Unióra a wehrhafte Demokratie, az önmaga megvédésére képes védekező demokrácia elvét, amelyet a német alkotmány rögzít.
Thorsten Benner a berlini Globális Közpolitikai Intézet (GPPi) igazgatója.
Wolfgang H. Reinicke a budapesti Közép-Európai Egyetem közpolitikai karának alapító dékánja, és a GPPi elnöke.
