rss      tw      fb
Keres

Presse: Németh Miklós a határnyitásról, Gorbacsovról, Kohlról – és Horn Gyuláról




A Die Presse című konzervatív osztrák lap Határnyitás 1989: „Nem volt tiltakozás Moszkvából” címmel közölte Bognár Péter Németh Miklós akkori miniszterelnökkel készült interjúját. Németh Miklós, a Magyar Népköztársaság utolsó miniszterelnöke beszél a határok 1989-es megnyitásának hátteréről, Helmut Kohl könnyeiről és Gorbacsov nagylelkűségéről.


Die Presse: – Igaz, hogy a vasfüggönyt azért bontották le, mert Magyarországon a magas eladósodottság miatt üres volt az államkassza, és egyszerűen nem volt elég pénz a határon húzódó jelzőrendszer fenntartására?


Németh Miklós: – Így volt. Három okot nevezek meg, amely a vasfüggöny lebontásához vezetett. Először: az ország valóban a csőd szélén állt. Az akkori pénzügyminiszternek, Békesi Lászlónak 1989 májusában szükségköltségvetést kellett benyújtania, mert a helyzet annyira szűkös volt. Másodszor: A XX. század végén anakronisztikusnak tekintettem a vasfüggöny fenntartását. Hiszen voltak már korszerűbb módszerek a határok biztosítására. Végül itt volt a közös osztrák-magyar pályázat az 1995-ös világkiállítás megrendezésére. Úgy gondoltuk: mit gondolna majd a sok külföldi látogató, amikor Bécsből Budapestre utazik, és a határon szögesdrótot lát? A japánok feltehetőleg azonnal fotóznának, és ezeket a képeket vinnék haza. Más szóval a vasfüggöny lebontásában gazdasági és arculati megfontolások egyaránt szerepet játszottak.


– Ki volt az első külföldi politikus, aki tudomást szerzett a vasfüggöny lebontására vonatkozó szándékról? Mihail Gorbacsov?


– Nem, Franz Vranitzky, akkori osztrák szövetségi kancellár. Miután 1988. november végén miniszterelnök lettem, az első hivatalos utam nem Moszkvába vezetett, mint az addig szokás volt, hanem Ausztriába. Ruszton és Nagycenken találkoztunk Vranitzkyval. Ezen a találkozón közöltem vele, hogy le fogjuk bontani a határt biztosító berendezéseket.


– És Ön valóban csak ezután utazott el Mihail Gorbacsovhoz Moszkvába?


– Igen. Ötpontos programmal mentem Moszkvába, és az öt pont között szerepelt a szovjet csapatok Magyarországról való kivonásának és a szovjet fegyverek elszállításának követelése, a vasfüggöny lebontásának a bejelentése, és a többpártrendszer bevezetése. Megpróbáltam Mihailnak világossá tenni, hogy a kereken mintegy 80 ezer katona nem lesz sokáig tartható, amennyiben Magyarországon többpártrendszer alakul ki.


– Hogyan reagált Gorbacsov?


– Biztosított arról, hogy a szégyenletes 1956-os események (akkor szovjet csapatok vonultak be Magyarországra, hogy véresen leverjék a magyar népfelkelést és az ország demokratikus törekvéseit – a szerk.) nem fognak megismétlődni.


– Mit szólt a vasfüggöny lebontásának tervéhez?


– „Ez a te döntésed és a te felelősséged, Miklós. Nekem mindegy.” Mint már mondtam, akkor arról volt szó, hogy a nyugati határ biztosítását technikailag más módon oldjuk meg.


– Gorbacsov tehát nem gördített akadályokat a dolog útjába.


– Nem. Nagyszerű volt az, ahogyan Gorbacsov reagált, de garancia természetesen nem volt. Ugyanis egyáltalán nem lehetett kizárni, hogy a moszkvai kommunista keményvonalasok eltakarítják Gorbacsovot az útból. Ezen az alapon feleregettünk néhány kísérleti léggömböt, hogy lássuk, hogyan reagál a lépéseinkre Moszkva. Először is megbíztam Horváth Istvánt, az akkori magyar belügyminisztert, hogy bontassa le a vasfüggönyt Rajka határtelepülésen. Alig két hét múlva már 3,5 kilométeren le volt bontva. Feszülten figyeltünk Moszkvára, semmi reagálás. Felengedtük tehát a második kísérleti léggömböt. Nováky Balázs, a magyar határőrség helyettes főparancsnoka május 2-án nemzetközi sajtóértekezletet tartott, amelyen bejelentette, hogy a nyugati határ biztosítását más módszerekkel fogjuk megoldani, tehát már nem szögesdróttal és aknamezőkkel. És megint nem érkezett tiltakozás Moszkvából! Május 17-én a Magyar Hírlapban, az akkori félhivatalos kormánylapban egészoldalas cikk jelent meg arról, hogy bontják a határzárat. Nem volt kétséges, hogy a cikket a szovjet nagykövetségen is olvassák. De megint csak nem érkezett reagálás Sztukalintól. (Borisz Ivanovics Sztukalin 1985-1990 között volt a Szovjetunió magyarországi nagykövete – a szerk.)


– Mi volt tulajdonképpen a lényege annak, hogy Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszter jelképesen átvágta a határkerítést?


– Június közepén Horn a következőket tárta elém: „Miki, Most hívott fel Mock azzal az ötlettel, hogy közösen vágjuk át a szögesdrótot.” „De jó! – mondtam én –, de van egy kis probléma: már nincs szögesdrót.” A vasfüggöny addigra már teljesen le volt bontva, de támadt egy ötletünk: újra felépíttettük a vasfüggönyt 30 méteren. Az átvágásról készült fotók bejárták az egész világot. És megint nem érkezett telefonhívás Moszkvából! Tény azonban, hogy sűrűsödtek a hírek, hogy Gorbacsovot a moszkvai héják egyre inkább szorongatják. Elkezdtünk tehát imádkozni. Elképzelhetetlen, mi lett volna, ha Moszkvában újra olyan keményvonalas vezető került volna hatalomra, mint amilyen Brezsnyev volt.


– Erre az időre esett a Páneurópai Piknik, ugye?


– Az ötlet Habsburg Ottótól és a kelet-magyarországi Debrecen város MDF-szervezetétől eredt (Az MDF – Magyar Demokrata Fórum – adta az első szabadon választott kormányt Magyarországon – a szerk) Az elképzelés az volt, hogy Sopronpussztánál a határ három órára szóló megnyitásával erősítjük az osztrák-magyar sógorságot. Én akkor utasítást adtam a határőrség tisztjének, hogy engedjék át Ausztriába az NDK menekülteket is, és menekülésük közben fotózzák őket. És Moszkva megint nem reagált.


– Augusztus végén következett a titkos találkozó Helmut Kohl német kancellárral és Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszterrel a Bonn melletti Gymnich kastélyban.


– Horn Gyula külügyminiszterrel utaztam Gymnichbe. Ott elmondtam Kohlnak, hogy szeptemberben meg fogjuk nyitni a határt a Magyarországon lévő, több mint százezer NDK menekült számára. Erre ennek a kolosszusnyi férfinak kicsordult a könnye. Legalább háromszor megkérdezte, hogy mit szól ehhez Gorbacsov. „Semmit” – mondtam. Két héttel később, a szeptember 10-éről 11-ére virradó éjszaka aztán megtörtént a határ megnyitása.


– Horn Gyula állítólag azt mondta, hogy ő tájékoztatta Kohlt és Genschert a határnyitásról.


– Ez butaság. Nézzen utána Helmut Kohl memoárjaiban. Gyula ismert volt arról, hogy előtérbe akar kerülni.


– Mit tenne másként, ha vissza tudná forgatni az idő kerekét?


– Valószínűleg magam állnék a kamerák elé, hogy Vranitzkyval átvágjam a szögesdrótot.