Területi kérdések




Orbán Viktor soros pénteki rádiónyilatkozatában megjelent egy régóta nem hallott kifejezés. Mielőtt eljutott volna hozzá, előadta, hogy az Oroszország elleni szankciók politikája „ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel”, és közölte: „keresem a partnereket hozzá, hogy megváltoztassuk az unió – szerintem – nem kellően átgondolt szankciós politikáját”. Mindezt anélkül mondta, hogy kitért volna arra, miért is vezette be a szankciókat az Európai Unió. Mindenki tudja persze, hogy miért: azért, mert Oroszország erővel annektálta Ukrajna egyik tartományát, a Krímet, majd az általa támogatott (alighanem általa szervezett) paramilitáris alakulatok de facto elszakították Ukrajnától további két keleti tartományát. A második világháború óta először fordult elő Európában, hogy egy erősebb állam erővel megváltoztatott nemzetközileg (és általa is külön szerződésben) elismert államhatárt, és szemlátomást nem tett le a további hasonló változtatások szándékáról sem. Ezzel Oroszország szembefordult azzal az Európában – a háború, illetve a hozzá vezető időszak tapasztalatai alapján – elfogadott normával, hogy az államhatárokat mindenkinek tiszteletben kell tartania. A maláj gép lelövése a korábbinál is élesebben megmutatta: az orosz szándékokat semmilyen nemzetközi norma nem korlátozza.



Ausztrál szakértők a Malaysia Airlines lelőtt Boeing 777-es utasszállító repülőgépe katasztrófájának helyszínén a kelet-ukrajnai Hrabove város közelében, 2014. augusztus elsején – MTI/AP/Dmitrij Loveckij

A műsorvezető megkérdezte: „Azzal egyetért, hogy valamifajta szankcióra – ha nem is gazdaságira – szükség van a jelenlegi helyzetben?”


Orbán válasza: „Szerintem már régen eljött az ideje annak, hogy össze kellene hívni egy komoly konferenciát az Európai Unió és Oroszország részvételével…” Tehát Orbán szerint nem szembeszegülni kell az agresszorral, hanem egyezkedni kell vele. Miről? „Hadászati kérdéseket, gazdasági kérdéseket és területi kérdéseket is napirendre kellene tűzni.” Tessék? Vajon mit érthet Orbán „területi” kérdéseken? Területi kérdések – ez a szó a nemzetközi politikában csak azt jelentheti, egyezkednek arról, hogy egyes területeket az egyik államtól a másik államhoz csatolnak. Orbán, gondosan kerülve Oroszország politikájával szemben az állásfoglalást, ezzel a szóhasználattal azt a lehetőséget veti fel, hogy valamennyit elismerjenek Oroszország területi igényeiből. Mi mást jelenthetnének „területi” kérdések a javasolt „komoly konferencián”? Olyasmi lenne ez, mint háromnegyed évszázaddal ezelőtt a müncheni konferencia, ahol Anglia és Franciaország hozzájárulásával németek lakta területet csatoltak Csehszlovákiától Németországhoz.



Neville Chamberlain brit, Edouard Daladier francia miniszterelnök, Benito Mussolini olasz államelnök és Adolf Hitler Münchenben, 1938. szeptember 29-én – Wikipedia

Orbántól persze ezúttal is kettős beszédet hallunk, hiszen két mondattal előbb állást foglal Ukrajna területi integritása mellett, amelyet szerinte „Magyarország védelmez, és aminek a fenntartását szükségesnek tartjuk”. De ha ezt elhisszük, akkor mit jelent „területi” kérdések napirendre tűzése az Oroszországgal összehívandó konferencián? Nem hihetjük el neki.


Orbán tehát az Európai Unió oldaláról, az euro-atlanti demokráciák oldaláról nemcsak a belpolitikában és az energiapolitikában, de a biztonságpolitikában is egyértelműen átállt Oroszország oldalára.



Donyeck, 2014. július 29 – MTI/AP/Dmitrij Loveckij

Erre a szóhasználatra azért sem legyinthetünk, mert a müncheni konferenciát háromnegyed évszázaddal ezelőtt bécsi döntések követték, amelyekkel szintén „területi” kérdéseket rendeztek. S tudjuk, Orbán folytonosan arra gondol, hogy „bármi megtörténhet”, és hogy „könnyen lehet…, hogy eljön a mi időnk”. Ezt a minap a „kárpát-medencei magyar közösségnek” üzente. Értsen belőle, aki akar.





Bauer Tamás közgazdász
,
a Demokratikus Koalíció tagja