Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 24.


Bolgár György kérdései a 2010. november 24-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy nem kap állami nyugdíjat, aki a magánpénztári rendszerben marad. Jól hallották, legalábbis ha Matolcsy György jól mondta, amit mondott. A nemzetgazdasági miniszter a mai kormányülés után közölte, hogy a magánrendszerben maradók nem számíthatnak a munkáltatójuk által befizetett 24 százalékos nyugdíjjárulékból finanszírozott állami szolidaritási nyugdíjra, csak az általuk befizetett járulék marad a számlájukon. Vagyis a munkájuk után járó befizetést az állam egyszerűen elveszi. Nem az ő nyugdíjukra fordítaná. Fel tudják ezt fogni? Ezt lehet?

Másik témánk hogy minden bizonnyal rövid úton kivégzik a Költségvetési Tanácsot, amely bírálni merészelte az Orbán-kormány költségvetését. Helyette egy formális testületet hoznának létre apparátus nélkül, és valószínűleg ismét személyre szabva módosítanának törvényt, ugyanis az Állami Számvevőszék elnöke, Domokos László máskülönben nem lehetne az új tanács tagja, mivel az elmúlt ciklusban parlamenti képviselő volt. A lex Domokossal ez sem számítana már. Mint ahogy a lex Szapáryval a hetvenévesnél idősebb közgazdászt is kinevezhetik washingtoni nagykövetté. Megy ez, mint a karikacsapás?

Ezzel összefüggésben mit szólnak ahhoz, hogy négyszeresére emelné a kormány Járai Zsigmond fizetését a Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöki pozíciójában. A pofátlan végkielégítésekkel szemben ez a válasz?

És végül mi a véleményük arról, hogy a Központi Statisztikai Hivatal új elnöke szerint azért csökkent idén jelentősen a születések száma, mert a Bajnai-kormány két évre vette vissza a gyes idejét. Nem a világválság ijesztette meg a gyerekes családokat vagy a gyereket vállalni szándékozó családokat, hanem a gyes korlátozása? Megint Gyurcsány és Bajnai a hibás?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A magánnyugdíjak államosításáról
Oszkó Péter, volt pénzügyminiszter



Bolgár György:
- Mit szól a Matolcsy-féle bejelentéshez? Én még mindig bízom abban, hogy valami félreértés lehetett, de én egyszerűen elképzelhetetlennek tartom. Hát Ön?

Oszkó Péter: - Egyelőre én sem tudom hova tenni, illetve nem tudom, hogy pontosan mit jelent. Az MTI közleményében azt olvastam, hogy a jövőben a fizetések után nem jár majd állami nyugdíj azoknak, akik a magánnyugdíjpénztári rendszerben mernek maradni. Nem tudom, hogy ezt most csak erre a tizennégy hónapos időszakra kell-e érteni, amikor ugye járulékot nem fizet senki a nyugdíjpénztárba, csak a tb-be, vagy általában…

- Akármire értjük...

-… Igen, egyik durvább, mint a másik. Nem olyan régen egy baráti társaságban viccelődve azt mondtam, annak okán, hogy ilyen módon be akarják darálni a magánnyugdíjpénztári rendszert és elvenni a lakossági megtakarítások legnagyobb hányadát – ez ugye azért érthető módon engem zavar – hogy ha kell, én leszek az utolsó magánnyugdíjpénztári tag, és ha azzal fenyegetnek, hogy elveszik az összes állami nyugdíjamat, akkor sem változik meg a döntésem. Most gyakorlatilag ezt a nyílt fenyegetést megkapta mind a hárommillió magánnyugdíjpénztári tag.

- Még az is egyenesebb és őszintébb, és talán törvényesebb is volna, ha azt mondanák, hogy mostantól kezdve, illetve nem tudom én, jövő év elejétől kezdve a magánnyugdíjpénztárak működését beszüntetjük és ezen túl csak a törvényesen kötelező nyugdíjjárulékon túl lehet fizetni önkéntes nyugdíjgyűjtésre.

- Erre azt lehet mondani, hogy végső soron az emberek döntése. Habár kétlem, hogy bárki örülne olyan döntésnek, amit nyílt fenyegetések hatására kell hoznia.

- De mondom, ez még a nyílt beszüntetésnél vagy államosításnál is rosszabb, mert azt mondják, hogy az a nyugdíjjárulék, amit valakinek a munkája után a munkáltató befizet, tehát az ő munkája után törvényesen jár – és abból fedezi a törvény meg az alkotmány szerint az állam a jelenlegi nyugdíjakat, de tulajdonképpen mindenkinek a nyugdíját –, az nem lesz az övé? Hát azt hogy lehet elvenni tőle?

- Nézze Bolgár úr én a mögöttes logikáját értem. Én is azt mondom, hogy politikailag is rosszabb ez a megoldás, mint azt mondani, hogy innentől mindenki eldöntheti, hogy melyik rendszer tagja, és aki visszalép, annak a befizetései a korábbi időszakra visszamenőleg is bemennek a költségvetésbe. Csakhogy azt látni, hogy e tekintetben a költségvetés étvágya féktelen, és szinte már fejben elköltötte a teljes magánnyugdíjpénztári vagyont. Ezért szeretné garantálva látni, hogy mindenki visszalép, és olyan kényszert kell teremteni, ami kellően súlyos fenyegetés mindenkinek. Én kétlem, hogy bárki örül annak, ha azt mondják neki, hogy amit dolgoztál és járulékot fizettek az általad megtermelt pénzből, azért nem jár neked nyugdíj. És biztos vagyok benne, hogy ez alapvető alkotmányos jogokat sért. Nemcsak a tulajdonhoz való jogot, hanem olyan alkotmányos jogokat is, amit egyébként az Alkotmánybíróság vizsgálhat és ami alapján törvényeket semmisíthet meg még, akár adó- és költségvetési törvényeket is.

- Mondjuk még az emberi méltósághoz való jogot is sérti.

- Diszkriminatív, emberi méltóságot sért valószínűleg, tehát azt gondolom, hogy ennek alapján meglenne a joga az Alkotmánybíróságnak, hogy kivizsgálja. Feltételezem, hogy ezért van nagyon szűk határidő. Tehát ha jól értettem az elképzeléseket, akkor január 31-ig kell meghozni ezt a döntést és ráadásul nem arról kell nyilatkozni az embernek, hogy visszalép-e az állami rendszerbe, hanem akkor kell nyilatkozatot aláírni és kiállítani, ha a magánnyugdíjpénztári rendszerben akar maradni. Ha nem nyilatkozik, akkor rögtön besöprik a számlája egyenlegét a költségvetésbe. Tehát egyértelműen érezhető, hogy ez egy erődemonstráció annak érdekében, hogy ez a pénz, a magánnyugdíjpénztári számlákon felgyülemlett lakossági megtakarítás befolyjon a költségvetésbe. Még akkor is, ha január 31. után esetleg az Alkotmánybíróság mégiscsak kimondaná, hogy ez alkotmányellenes. De hát addigra már kit érdekel, addigra már a hatása megvolt.

- Őszintén szólva én nem jutok lélegzethez, mert mondom, szerintem még az is inkább beleférne a törvényességbe, ha azt mondanák, hogy mostantól kezdve ezt a második pillért megszüntetjük, és erről hoznak egy törvényt. De hogy elvesszük azt a pénzt, amit nyugdíjjárulékként a munkáltató befizetett, erre semmilyen törvény nincs, ilyen törvényt nem is lehet hozni nyilván.

- Már a második pillért sem lehet szerintem jogszerűen megszüntetni, hiszen a második pillér az a hárommillió magánpénztári tag saját pénze. Tehát még csak nem is a pénztárak tulajdonában van az a pénz.

- Hanem kvázi szövetkezeti tulajdon annak a három millió embernek az egyénenkénti összes tulajdona. Ugye?

- Így van. Tehát kétséges egy olyan törvénynek a jogszerűsége a magyar alkotmány, de akár még a nemzetközi kötelezettségvállalásaink tükrében is, amiben hárommillió embertől direkt törvényi szabályozás erejével elveszik a pénzt. De nincs nagy különbség a mostani ötlethez képest, ahol azt mondják, hogy nem vesszük el, viszont nem kapsz állami nyugdíjat, ha nem adod oda magadtól.

- Most mondja meg, szüksége volt erre az Orbán-kormánynak? Lehet vitatni, meg biztos hibát is lehet találni abban az idei költségvetésben, amit Önök összeállítottak, meg nyilván azokban az előrejelzésekben és tervekben, amit Önök 2011-re szántak, hogy miként változtatnák meg az adórendszert, milyen növekedésre számítanak és így tovább, milyen költségvetési hiányt prognosztizálnak. De azért nagyságrendi különbséget valószínűleg az Önök elképzeléséhez és a valósághoz képest nem lehet találni, hiszen például a növekedés jobb, mint amit Önök elképzeltek és elterveztek. Tehát valószínűleg nincs nagy különbség a terveik és a valóság között. Nem lehetett volna nyugodtan jövőre egy két-három százalékos növekedést tervezni, gazdasági élénkülést, adóenyhítést, mert Önök is azt terveztek? És fokozatosan a terhek csökkentését úgy, hogy közben nem lépnek át minden határt?

- Én azt gondolom, hogy nem volt szükség erre a lépésre. Lehetett volna vagy még most is lehetne másképpen csinálni. Ha az állítólagos februárban bejelentendő hat-nyolcszáz milliárdos megtakarítást eredményező reformokat bejelentik mondjuk szeptemberben, tehát egy fél évvel korábban indítják el, akkor nem látom az okát, hogy miért kellett még a választásokhoz képest majdnem egy évet várni ezekre a reformokra. Akkor lehet, hogy egy csomó lépésre nem lett volna szükség.

- És ha ezek a reformok meglettek volna, talán még a nemzetközi pénzpiac is barátságosabb lett volna velünk.

- Pontosan. Ha nem azt hirdettük volna fennen magunkról, hogy milyen rossz a költségvetésünk, hanem azt hogy milyen jó. Mert valójában nemzetközi összehasonlításban egy nagyon jó és stabil költségvetése van az országnak. Tudjuk, idéztük is sokszor, Orbán Viktor is többször megdicsérte, csak nem itthon, hanem különböző német fórumokon. Ha ez tartós propaganda lett volna, akkor valószínűleg alacsonyabbak maradtak volna a kamatköltségek, kevésbé ingadozik a forint. Tehát azért nagyon hosszan lehetne sorolni, hogy a költségvetésen ténylegesen keletkezett lyukakat milyen arányban idézte elő az új kormány a korábbi kormányhoz képest. Hogy a legutóbbi példát mondjam, az októberi költségvetési kiadási szint nyolcvan milliárddal magasabb, mint a 2009. októberi. Tehát nem a tervekhez képest kényszerül arra a kormány, hogy sokat költsön, hanem ahhoz képest, hogy a mi kormányunk tavaly októberben mennyit költött. Ahhoz képest a mostani kormány egy hónap alatt nyolcvan milliárd forinttal többet költött el.

- Mire költötte ezt?

- Nem tudjuk megmondani, mert ugye...

-… Mert arról meg nem beszélnek.

- Nincsenek tájékoztatók, nincsenek olyan részletes kimutatások. Költségvetési prognózis egyáltalán nincsen, mi adtuk ki az utolsót. Tehát ilyen szempontból sokkal kevésbé átlátható a költségvetési gazdálkodás. Már azon is erősen vitatkoznék, hogy hol és kinek a közrehatása eredményeként keletkeznek a költségvetési lyukak. De azt is pontosan tudjuk, hogy ha a reformok korábban indulnak és a reformok üteméhez igazodik az adócsökkentés, akkor nem kell a több ezer milliárdos lakossági magánmegtakarításokhoz hozzányúlni és nem kell felszántani a magánnyugdíjpénztári rendszert.

- Mi lesz ennek a következménye Ön szerint?

- Nem tudom, mi fog még történni. Nehéz ezután a monológ után azt mondani, hogy örök optimista vagyok, de szeretnék mindig hinni a jobb alternatívákban. Én még nem szeretném eltemetni a magánnyugdíjpénztári rendszert, de ha mégis eltemetjük, akkor az a helyzet, hogy a költségvetés évtizedekre előre olyan hatszáz-nyolcszázmilliárdos lyukat csinál magának. A februárban várható bejelentések elvileg arról biztosítanának minket, hogy azok az adócsökkentések, amiket részben megcsinált, megígért a kormány, azoknak meglesz a fedezete kiadási oldali reformokból. Hát meglátjuk, hogy milyen reformokról lesz szó. Mert eddig még nem sokat láttunk. De azt kell hogy mondjam, hogy ez még nem oldja a meg problémát. Mert ha eltűnik a magánnyugdíjpénztári rendszer, akkor 2013-tól és 2015-től kezdődően nagyjából egyre növekszik az állami nyugdíj kiadása. És jelenleg az lett volna a helyzet, hogy amikor elkezdenek azok az emberek nyugdíjba menni, akik magánnyugdíjpénztári tagok, akkor az ő nyugdíjuk hetvenöt százalékát fizeti az állam és nagyjából huszonöt százalékát a pénztár.

- Tehát ezzel a huszonöt százalékkal tehermentesítették volna az állami nyugdíjakat.

- Így van. Ennyivel kevesebb lett volna az állami nyugdíj. Most lehet, hogy rövid távon jó pénznek tűnik a magánnyugdíjpénztári felhalmazott vagyon, de hosszú távon bizony azoknak, akik visszalépnek – és most úgy tűnik, mindenkit erre a döntésre akar kényszeríteni a kormány – több nyugdíjat kell fizetni az államkasszából. És ez hosszú évtizedekre nyilván egy felfutó rendszerben körülbelül hat-nyolcszázmilliárdos lyuk lesz a költségvetésen, aminek nincs meg a fedezete. Mert a magánnyugdíjpénztári vagyont nem teszi félre a kormány, ezt el akarja költeni, ez már be is van tervezve költségvetési kiadásként folyamatosan a jövő évben, körülbelül egy hatszáz milliárdos összegben. Tehát a jövő februárban bejelentendő reformok esetleg csak 2013-ig oldják meg, hogyan maradjon majd mégis egyensúlyban a költségvetés. De ugyanakkor a magánnyugdíjpénztári rendszer felszámolása miatt ugyanakkora lyuk keletkezhet néhány évvel később újra a költségvetésben, és az nem is tűnik el, évtizedekre fenn fog maradni. Erre van egy ilyen nagyvonalú válasz a kormánytól, hogy majd több gyerek születik és a több gyerek majd több járulékot fizet, amitől eltűnik a lyuk. Hát bármennyivel több gyerek születik is, ők húsz évig nem fognak járulékot fizetni, tehát húsz évig biztos hogy lyuk lesz a költségvetésben. Az egy elég hosszú időszak azért ahhoz, hogy finanszírozni kelljen. És egyébként is húsz évre előre még jobb lett volna megtartani a magánnyugdíjpénztári rendszert, mert a több gyerek nyilván szívesen takarékoskodott volna saját számlán is.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Az új MTI mint központi hírgyár
Belénessy Csaba, az MTI új vezérigazgatója


Bolgár György:
- Mint régi rádiós kollégával, hadd tegeződjünk ezután is.

Belénessy Csaba: - Persze, persze, természetesen. Parancsolj.

- Egyrészt gratulálok.

- Nagyon szépen köszönöm.

- Másrészt, kíváncsi vagyok, mennyire vagy boldog. Azzal például, hogy nyakadba szakad egy nagy központi hírgyár is. Így képzelted? Így akarod?

- Nem így képzeltem, nem így akartam, mert ilyet nem képzelhet meg akarhat az ember, hanem ilyen lehetőség az adódni szokott. Mindenesetre izgat a feladat, érdekes tartom és talán életem legnagyobb kihívása ez a mostani.

- Ezt meg is értem, de ha szakmai oldalról próbáljuk megközelíteni a dolgot, akkor feltételezem, az elmúlt napokban elgondolkoztál róla, hogy ha már ez a kihívás, ez a lehetőség vagy feladat adódott, jó-e ez?

- Látom az ésszerűséget abban, hogy egy közszolgálati médiumcsoportnak legyen egy központi hírcentruma, hiszen szerintem eddig erőpazarlás folyt. Tehát sok stáb ment ki egy helyszínre, több ember, mint kéne. Most sokkal kevesebb. Ez persze nem jelenti azt – nem kéne és nem is akarom, hogy azt jelentse –, hogy egyformák legyenek a híradók és a krónikák, hiszen például a Duna Televízió híradóit a Duna Televízió arculatához, céljaihoz kell igazítani, az MTV-ét pedig az MTV céljaihoz.

- Te még a rendszerváltás előtt, talán egy ideig utána is a Magyar Rádió pécsi tudósítója voltál. Nagyon fontos szerepet játszottak a rádió akkori életében, meg mai életében is például a vidéki vagy a külföldi tudósítók. Sokszor sok mindent másképpen, más újdonságokat adtak, írtak, jelentettek, mint mondjuk az MTI tudósítók. Ez most megszűnne? Most lenne egy pécsi közös MTI rádió, televízió, Duna Televízió tudósító, és ennyi? Mert más nem nagyon van, a magántulajdonban lévő vagy kereskedelmi sajtónak nincs erre pénze.

- Nyilvánvalóan egy közös tudósítói központ kell, de az nem jelenti azt, hogy egy ember fogja tudósítani az összes közmédiumot. Hanem létre kell hozni, mondjuk megyénként vagy régiónként - ezt még nem döntöttem el - egy tudósítói csapatot, csoportot, akik egyébként nemcsak azért felelnek majd, hogy képben, hangban, írásban összegyűjtsék a térség híreit, hanem felvásárolják, megvásárolják a kisebb médiumoktól azokat az információkat, amelyekre ők bukkantak rá.

- Szóval azt mondod, hogy sehol sem egy tudósító lesz, hanem a helyzetnek, feladatoknak megfelelő technikai, operatőri és egyéb csapat, amely aztán a különböző médiumokat kiszolgálja igényeik szerint.

- Így van. Pontosabban az MTI hírközpontját szolgálja ki és aztán az adja tovább az anyagokat a különböző médiumoknak. Nemcsak Magyarországon akarom ezt létrehozni, hanem a Kárpát-medencében mindenhol, ahol nagyobb magyar nyelvű közösségek vannak. Természetesen a külföldi hálózatot is megtartjuk, valószínűleg át fogjuk alakítani valamilyen módon, de szükség van a közszolgálat számára plusz külföldi tudósítókra is.

- Ez eddig rendben is van és természetesen az MTI-nek volt eddig is a legnagyobb tudósítói hálózata, elég baj szerintem, hogy a Magyar Televíziónak csak minimális volt, a rádióét pedig fokozatosan leépítették. Hogy tud egy közös, mondjuk MTI-ben vagy MTI-nek dolgozó tudósítói hálózat megfelelni az egészen különböző műfaji igényeknek? Hiszen a televízióban mást és máshogy kell mondani, mint az MTI-nek leadni egy tudósítást. A rádióban szintén másképp. Mások a személyes kvalitások is, amelyek szükségeltetnek a különböző helyekre.

- Induljunk ki abból, hogy ahhoz, hogy egy esemény, egy hír, egy történés bekerüljön a hírközpontba, ahhoz tulajdonképpen öt ember kell: egy kézi operatőr, egy tévériporter, egy rádiós szakember, rádióriporter, egy írott sajtós kolléga és egy fotóriporter. Ha olyan esemény történik, amelyik az összes médium számára érdekes, akkor kimegy ez az öt ember és behozza a nyersanyagot, hogy ki mit mondjon.

- Vagyis azt mondod, hogy eldöntik a központban, hogy mi eléggé érdekes ahhoz, hogy öten menjenek ki, ha úgy döntenek, hogy csak egy vagy kettő, akit érinthet, akkor csak annyian mennek ki. Ezzel nem csökken vagy nem korlátozódik nagyon nagymértékben éppen a médiák döntési és választási szabadsága? Hiszen mások a Magyar Rádió igényei, más a műsor mérete, a hírműsorok gyakorisága, mint a televízióé. Egész más az MTI-é. Hogy lehet ezeket összehangolni? Csak úgy, ha valaki ezt elrendeli.

- A műsorrácsot nem mi, hanem mindegyik intézmény saját magának alakítja ki. Ezekre a helyekre megrendeli tőlünk a hírműsorokat. Nekünk igazodni kell ahhoz a médiumhoz.

- Tehát azt mondod, hogy a Magyar Rádiónak lesz egy hírszerkesztőség-vezetője és ő meg fogja kérni az MTI-ben működő hírgyártól, hogy neki ez meg ez kellene és tessék ezt produkálni?

- Nem egészen így lesz, hanem azt tervezzük, hogy lesz egy turnusvezető, egy tapasztalt újságíró, újságírók, akik eldöntik, hogy egy-egy esemény mely felületeken jelenjen meg: az internetes portálunkon, a tévéhíradóban, MTV híradóban, Duna Televízióban, rádióban és ezek alapján állítja össze majd a csapatot.

- Nem fenyeget az a veszély, hogy a többszólamúság és többféleség helyett teljes egyhangúság lesz?

- Nem szeretnék egyhangúságot, mert biztos, hogy az nem jó. Maga az egész magyar média azért mégiscsak sokszínű, csak két televízióról, egy rádióról és egy hírügynökségről van szó. Még számtalan olyan fórum van, amit az emberek néznek, szeretnek és kedvelnek. Például az Inforádió vagy mondjuk a Klubrádió.

- Ezt köszönöm külön is, de mit lehet ezzel spórolni? Ha egyszer kell egy öttagú stáb, mert kell fotóriporter, újságíró, tévé- és rádióriporter, operatőr, akkor ezt meg lehetne csinálni a mai felállásban is. Megmaradna a Magyar Televízió, Magyar Rádió, MTI, mindenki csinálja a maga dolgát, amit ő szeretne, amit ő fontosnak és hangsúlyosnak tart. Miért kell ezt központosítani?

- Azért, mert most, ha minden műsor kitalálja, hogy egy esemény érdekes számára, kimegy öt vagy hat stáb. Tehát most sokkal többen mennek ki, mint az új formációban.

- Ehhez képest azt tervezed, hogy az MTI ingyenesen fogja a híreket szolgáltatni?

- Igen.

- Akkor, amit egyrészről esetleg megspóroltok, másrészről mégsem, mert a kereskedelmi média ingyen fogja kapni az MTI híreit? Miért? Mi ebben a logika?

- Az a logika benne, hogy úgy érzékelem, csökkennek a kereskedelmi bevételeink, az internet nagyon lecsökkentette azokat a lehetőségeket, hogy mit és mennyiért tudunk eladni. Érdemes azt megfontolni, hogy a közszolgálati tartalmakat ingyen adjuk. 1,8 milliárd a saját bevétele az MTI-nek, de ebben benne van az ingatlanbérlet, benne van a közmédiumoktól beszedett pénz, vagyis amikor az állam egyik zsebéből a másikba teszi.

- Mennyi pénz esne ki az ingyenességgel?

- Ha ezeket leszámítjuk, akkor olyan 800-900 millió.

- Nem lehet, hogy itt elveszik a réven, amit megnyertek a vámon?

- Ezt én nemcsak pénzügyi kérdésként fogom fel, hanem úgy, hogy van egy nemzeti hírügynökség, aminek az a feladata, hogy minél többen olvassák és használják a híreit, képeit. Ezt nem merkantil oldalról fogom fel.

- Vagyis mindenki arra lesz ösztönözve az ingyenesség által, hogy az egy központi hírgyárban megalkotott híreket használja. Ez kvázi anyagi ösztönzés is.

- Nem használnám ezt a szót, előnyös nekik, de nem kötelező.

- Értem. Mondjuk az anyagi ösztönzés, mint tudjuk, sokra képes. Ezek szerint az is benne van, hogy használják ingyen a központi hírgyárban megalkotott hírt, mert az számukra előnyös is lehet.

- Ez minket is arra késztet majd, hogy mondjuk úgy, egy korrekt, kiegyensúlyozott hírellátás legyen, mert hogy egy kicsi szabadszájúbb legyek, a maszlag senkinek sem fog kelleni, ingyen sem. Akkor lesz valaki, hogy ebben a stílusban folytassam, aki majd pénzért ajánlja a frankót.

- Igen, csak kérdés, hogy azt a pénzt, ami megmarad, ki mire költi. Ha egyszer ingyen megszerezhet egy biztos és nyilván hibátlan központi forrásból olyan híreket, amikkel más nem tud versenyezni, hiszen nincs hozzá bel- és külföldi tudósítói hálózata, akkor valószínűleg senki nem költ pénzt nagyobb dolgokra, hiszen úgyis megvan a központon.

- Nagyobb baja ne legyen, mint hogy nem kell költenie ilyenre pénzt.

- Ez az „ilyenre”, ez gyakorlatilag a magyar és a külföldi nagypolitikáról, gazdaságról, közéletről megszerezhető és nyújtható tájékoztatás. Ez maga a szabadságunk arról, hogy mit tudhatunk meg a világról és az országról. Nem?

- Így van. Azt gondolom, ha ez erről szól, akkor jusson hozzá mindenki. Tehát legyen demokratizmusa az ismeretterjesztésnek.

- Nem akadály, nem veszély az, hogy ezt csak egy forrásból szerezheti be?

- Nem gondolom, hogy csak egy forrásból lehet majd beszerezni. Ma annyira nyitott a világ, az internetről bármi beszerezhető. Működnek más, kisebb független hírügynökségek is. Ma egy információ, egy hír bárhonnan beszerezhető szinte, hiszen pontosan ez fogta le a mi bevételeinket is.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Mire való a kötelező polgári védelmi szolgálat?
Dobson Tibor, a vörösiszap-katasztrófa kármentesítési szóvivője


Bolgár György: - A kormány elfogadott egy olyan koncepciót – törvény még nincs belőle, de előbb-utóbb valószínűleg lesz –, hogy vészhelyzet esetén a vészhelyzetben érintett térség lakóit be lehetne hívni úgynevezett köteles polgári védelmi szolgálatra. Ez első menetben ez a 22 és 27 év körülieket érintené, de szükség esetén kiterjeszthető akár nyugdíjkorig is. Erről többek között az jutott eszembe, hogy ha ma valahol árvíz van – mint ahogy majdnem minden évben sajnos van – vagy például ilyen, szerencsére eddig soha nem látott és remélhetőleg a jövőben elkerülhető iszapkatasztrófa, mint ami néhány hete történt, akkor a munkáskéz hiánya hátráltatta a védelmet, az elhárítási munkákat? Szükség lett volna arra, hogy az ott élők csatasorba fejlődve mondjuk homokzsákokat rakjanak? Nem tették ezt meg maguktól vagy különböző szervezésben anélkül is, hogy behívták volna őket valamilyen kötelező szolgálatra?

Dobson Tibor: - Ez a tervezet még gyakorlatilag csak tervezet szintjén működhet, hiszen a kormány ezt még nem tárgyalta meg. Ezért tettük azt a lépést, hogy egy teljesen nyilvános vitára tettük át ezt a lehetőséget, mely mindenki számára elérhető, egyébként le lehet tölteni a honlapunkról ezt az elgondolásunkat, amelyben többek között – sok minden más mellett – az is szerepel, ami itt elhangzott. Tehát van egy elképzelésünk, hogy – elsősorban az önkéntes szervezetek bázisát alapul véve, mint mondjuk a tűzoltó egyesületek – olyan mozgósítási lehetőséggel élnénk jogszabály szerint, ahol hatékonyabban tudnánk fiatal, életerős embereket beosztani munkacsoportokba azért, hogy egy árvíznél, veszélyhelyzetnél hamarabb kezdjék meg a működésüket. Mivel helyben vannak, ezért ez jobb, mintha máshonnan kellene átcsoportosítani több ezer embert, legyenek akár katonák, rendőrök, vagy éppenséggel tűzoltók.

- De mondjuk ezt a kolontári, devecseri katasztrófát nézve, amikor az első órákban vagy talán napokban sem tudták pontosan, hogy ennek a vörösiszapnak milyen következményei vannak vagy lehetnek, hogy mit kellene pontosan tenni, hanem gyakorlatilag csak menekítették aki és ami menekíthető és menthető volt, itt segített volna bármit az, ha törvényi felhatalmazást kapnak arról, hogy a devecseri, kolontári, somlóvásárhelyi esetleg ajkai 22-27 éveseket hívjuk be?

- Nem feltétlenül. Nyilván ott, ahol a veszélyhelyzet kialakult, azokat az embereket, fiatalokat, akiknek a háza amúgy is veszélyben van, akikre egyébként is szükség van és amúgy is a sajátjaikat mentik, nem vonnánk ki a családjukból, a településükről, hiszen akkor nem bírnának segíteni a saját családjukon sem. Viszont a környékbeli településekről ez megoldható lenne. Ha maradunk az iszapkatasztrófánál, akkor ez segíthetett volna ezen a helyzeten. Nem azért mondom, mert ott szükség és hiány is volt dolgos kézben, technikában, de egy ilyen lehetőség mindenképpen növelné a beavatkozás a gyorsaságát és hatékonyságát. Még egyszer mondom, nem azokat érintené, akik amúgy is bajban vannak.

- Ön a szakember, én meg csak reménytelen laikus vagyok, de nem okozna több gondot, ha elkezdenék valamilyen összeírás szerint felkeresni az egyébként másutt dolgozó, lehet, hogy másutt is élő, de a szomszéd településeken bejelentett fiatalembereket, hogy: Önt meg lehetne hívni, akkor be is fogjuk hívni, akkor hányas lábai is van, hányas gumicsizmát adjunk, milyen védőruhára is volna szüksége? Míg ezt megszervezik, lebonyolítják, azalatt már a vörösiszap is visszafordul. De a tűzoltóság, rendőrség, hadsereg sokkal hatékonyabban elvégzi azt, amit ezek az emberek minimális képzettség nélkül nem is tudnának, vagy megfelelő irányítás és szervezés kellene hozzá. Az sem megy egyik pillanatról a másikra, hogy ezt megszervezzék.

- Távolról sem kívánom kisebbíteni egyetlen hivatásos szerv létjogosultságát, hatékonyságát és az értékét, a honvédség, rendőrség, tűzoltóság tette és teszi a dolgát később is. Viszont az itt dolgozó kollégák száma korlátozott. A már működő önkéntes csoportok, a tűzoltó egyesület vagy a civil csoportok eleve rendelkeznek egyfajta felkészültséggel, kiképzettséggel, tehát nem teljesen kezdők. Rájuk alapoztunk volna egy ilyen jellegű mozgósítási lehetőséget és nem akkor írjuk össze a felszerelésnek a mennyiségét, minőségét, nagyságát vagy méretét amikor már menni kell, ezt előtte kell megtenni, előtte kell raktározni, készletezni, vagy éppenséggel átadni használatra - amúgy is használná mondjuk egy tűzoltó - ezt a felszerelést. És amikor baj van, ő mást nem tesz, mint hogy amúgy is felkészülten részt vesz egy védekezésben. Persze ez kiterjeszthető más egyéb területre is, de mindenképpen csak azokra, akik életkoruk, egészségügyi állapotuk, szociális helyzetük, felkészültségük alapján erre alkalmasak. Azért mondtam a szociális helyzetet, mert nem volt és nem is lehetne szándékunk például egy önálló családfenntartót kivonni a családjából, hogy a gyermekei addig pedig egyedül maradjanak, ez butaság lenne.

- Gondolja, hogy számottevő különbség lenne a mostani helyzethez képest egy ilyenfajta polgári védelmi mozgósítással? Mert nekem az jutott eszembe egy másik tervvel kapcsolatban, amire szintén készül a kormány, hogy a hadsereg tartalékos szolgálatát erősítenék meg, - tehát egy több ezer fős, rendelkezésre álló tartalékos csapatot vagy nem tudom, hogy nevezzem ezt katonai szóval, egy kisebb  tartalékos hadsereget hoznának létre, tartanának fenn –, ha ezeket amúgy is rendszeresen behívják, vagy különböző feladatokkal megbízzák, akkor nem ők volnának az alkalmasabbak arra, hogy veszély esetén  – ha szükség van még munkáskézre és emberi erőre – őket bízzák meg a segítséggel? Sokkal többre mennének velük, mint például a Devecser környéki polgárokkal, akik talán nem alkalmasak ilyen munkára.

- Szerintem Devecsert ma nem feltétlen kell konkrét példaként használnunk, hiszen általában beszélgettünk, a Devecser téma csak felmerült.

- Ez csak a konkrét példa volt. Nyilván Önöknek is az idei két katasztrófa után jutott eszükbe, hogy ilyenen érdemes elgondolkozni, nem?

- Nem teljesen, mert a polgári védelemmel foglalkozó jogszabályok - ha visszatekintünk – 1949-től foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Most már több mint hatvan éve, tehát nem teljesen újdonság ez. Viszont annyiban újdonság a hadsereg nézve, hogy megszűnt a magyar honvédség tartalékos állománya, amit szeretnének most visszaállítani, egyfajta utánpótlás, kiegészítés céljából. A kettő nem üti egymást. Nyilván a magyar honvédség a tartalékos állományát elsősorban a fegyveres harcra, a haza védelmére készíti fel. A katonák - ahogy eddig is - részt vehetnek egy békeidőszaki katasztrófa elhárításában. De az alapvető dolguk nem ez. Ezért nekünk a másik oldalról szintén hasonlóképpen fel kell készíteni, felszerelni az embereket arra, hogy ha szükséges mozgósítani, de nem kell még a honvédséget igénybe venni, akkor ezt megtehessük minél gyorsabban. A kettő kiegészíti egymást, nem ellentétes egyik a másikkal.

- És úgy érzi, hogy ezzel konkrét hasznot tudnának hajtani adott veszélyhelyzetben azok az emberek, akiket korábban nem készítettek fel erre, csak életkoruk és tegyük fel fizikai állapotuk alapján erre alkalmasak?

- Én pont azt mondom, hogy elsősorban azon fiatalokat szeretnénk erre felkészíteni, akik már eleve valamilyen jellegű mentési tevékenységet amúgy is végeznek. Például önkéntes tűzoltó egyesületi tagok, önkéntes tűzoltói egyesületben vagy valamilyen civil mentőcsoportban dolgoznak. Az ő bázisuk nagyon lényeges.

- Akkor nem lehet, hogy arra kéne koncentrálni, hogy az ilyen munkában, háttérben önkéntesként, kisegítőként dolgozókat szervezzék be – nyilván valamilyen költségvetési támogatással – minden térségben, hogy legyen egy olyan háttérerő, amelyre a tűzoltóság, rendőrség, hadsereg adott esetben támaszkodhat?

- Pontosan ez a célunk, ezt akarjuk megszervezni. Ahogy mondtam, ennek a bázisa elsősorban az amúgy is már valamilyen szinten kiképzett önkéntesek lennének. De természetesen a kört bővítenünk kell, hiszen az a célunk, hogy szinte valamennyi településen erősítsük az önvédelmi képességet. Annál gyorsabban, annál hatékonyabban lehet reagálni, minél jobban növeljük a településeknek, településcsoportoknak ezt a fajta beavatkozási képességét. Itt nem futunk versenyt a honvédséggel, annyi a hasonlóság, hogy mind a kettő a védelmi tevékenységet erősíti, csak egyik nyilván egy fegyveres támadás, a másik pedig valamilyen békeidőszaki veszélyhelyzet ellen.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!