Katolikus dzsihád Európában?



A katolikus klérus és a papnövendékek nagy része homoszexuális – ezzel a címmel jelent meg a Spiegel című tekintélyes német lap e heti számában egy interjú David Berger katolikus teológussal. Az alábbiakban az interjú tartalmát foglaljuk össze.


Megdöbbentő nyilatkozattal állt a nyilvánosság elé David Berger katolikus teológus. Berger – 2010-ig egy konzervatív katolikus folyóirat szerkesztője – beszámol arról, hogy az elmúlt években maga is aktív résztvevője volt azoknak a jobboldali egyházi összejöveteleknek Németországban, amelyeken egy „fundamentalista katolikus állam” létrehozásának, egy „katolikus dzsihádnak” a terveit szövögetik. Ezek a tanácskozások egy jobboldali katolikus hálózat fókuszpontjait alkotják, amelyeken „ifjú arisztokraták, nagyiparosok és a tudományos élet tekintélyes személyiségei” viszik a szót: „Folyamatosan embertelen nézeteket hallgattam. Például a zsidó világösszeesküvésről… vagy Hitler dicséretét, amiért internálta és a koncentrációs táborokban meggyilkolta a homoszexuálisokat.” A helyszínek általában egykori arisztokrata rezidenciák, luxushotelek, ahol valamiféle párhuzamos világot alkotva folynak a szivarozással, drága vörösborok és előkelő ételek fogyasztásával egybekötött megbeszélések.

Az egyházi viszonyokat illetően meglehetősen bennfentes Berger – saját bevallása szerint – maga is annak köszönheti egyházi karrierjét, hogy alkalmazkodott az egyházon belüli „anti-modernista” főáramlathoz. „XVI. Benedek pápa trónra lépése óta modernitásellenesnek kell lenned, ha karriert akarsz csinálni a katolikus egyházban. Bíráltam a viszonylag progresszív teológiát és Karl Rahner liberális egyházpolitikáját. Így figyeltek fel rám. S mivel a középkori gondolkodóval, Aquinói Tamással foglalkozom, szinte minden konzervatív-jobboldali csoport meghívott, hogy tartsak náluk előadást.”

Beszámol arról is, hogy már gyerekkorától nagy hatást gyakorolt rá a katolikus szertartás barokkos pompája, és csakhamar a II. Vatikáni zsinat reformját megelőző tridenti rítus szerinti latin miserend „ős-konzervatív” katolicizmust képviselő támogatói közé került.

Ugyanilyen érdekes azonban az is, hogy miért szakított eddigi életével és miért állt most a nyilvánosság elé mindezekkel az információkkal: Berger úgy volt harcos képviselője az általa látogatott jobboldali katolikus körök „dzsihadista”, mi több: nyíltan homofób nézeteinek, hogy közben évek óta homoszexuális kapcsolatban élt. Hosszú éveknek kellett eltelnie addig, amíg dönteni tudott, hogy nem vállalja tovább a hipokritást az egyházi karrier kedvéért. Berger szerint ugyanis homoszexualitása kifejezetten segítette őt az egyházi ranglétrán való előbbre jutásban. Ennek oka az, hogy „a katolikus klérus és a papnövendékek nagy része homoszexuális” Európában és az Egyesült Államokban: „Nagyon sok homoszexuálist vonzanak a katolikus rituálék férfi világának világos hierarchiái. A klérusban a nőies magatartás olyan extrém példáit fedeztem fel, melyeket jól ismertem a melegek világából. Az emberek női neveket adnak egymásnak és nagyon nagy fontosságot tulajdonítanak a színpompás papi öltözeteknek.” A nyilvánvaló ellentmondásra, ami a konzervatív, homofób egyházi személyek és tényleges homoszexuális hajlamaik között feszül, a magyarázat Berger szerint az, hogy az egyházon belül sokan homofóbiával próbálják kezelni saját, általában elnyomott hajlamaikat:  „A leghevesebb homofóbiát a katolikus egyházban azok a homoszexuális papok képviselik, akik kétségbeesve próbálják elnyomni saját szexualitásukat.”

A kétségkívül mellbevágó – noha sokak által régóta sejtetett (megint mások által pedig eleddig bagatellizált) – információkat tartalmazó interjút azzal zárja Berger, hogy véleménye szerint a katolikus egyházban egyre inkább egy olyan reakcionista irányvonal kerekedik felül, amely fundamentális szektává változtatja az egyházat.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!