rss      tw      fb
Keres

Schmidt Mária hadat üzent Amerikának – egymillió dollárral



Schmidt Mária cikkét „tabudöntögetőnek” nevezi a Heti Válasz. Elolvasása után azt keresgéltem, hogy mit is szólnak a téziseihez itt Amerikában. Mert az Egyesült Államokban igencsak nagy figyelemmel kísérik a budapesti eseményeket, különösen most a holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmából.


Itt senki sem hallott „tabudöntögető” elképzeléseiről, nem jegyzik őt Amerikában. De engedtessék meg néhány megjegyzés egy magyar származású amerikai szemével erről a David Irving szellemét idéző cikkről, hiszen Schmidt hadat üzent Amerikának is.


A Szabadság téri emlékműről azt írja. „A helyszínválasztással sem kívánok foglalkozni, mert amit az Egyesült Államok nagykövetsége művelt Budapest egyik legszebb közterével, az minden határon túlment.” Mit műveltek a fránya amerikaiak? Árulja már el, milyen bűnei vannak az Egyesült Államoknak?


Horthyt is védelmezi. Úgy tűnik, még nem hallott az újvidéki vérengzésekről, és Roosevelt elnök 1944-es sajtókonferenciájának egy szövegkörnyezetből kiragadott mondatával védi a kormányzót. Arról elfeledkezik, hogy az amerikaiak tartóztatták le Horthyt, hosszasan vallatták, háborús bűnösként kezelték, még Nürnbergbe is „meghívást” kapott, és 1945 decemberében éppen Sztálin jótékony közbenjárására engedték el.


Nekitámad a Vörös Hadseregnek is, a felszabadítást megszállásnak nevezi. Szerinte 1944-1945-ben „idegen megszállás” történt, és aki örül ennek, „csak alantas szándékból teheti”. De hát amerikaiak és angolok is harcoltak a Vörös Hadsereggel! Ők is alantas megszállók? Bush és Reagan elnökök is harcolt, és elismeréssel adózott a Vörös Hadseregnek a második világháborúban betöltött szerepe miatt. Elég csak megnézni azt a 2010-es híradófelvételt, amelyen franciák, angolok, amerikaiak, lengyelek stb. együtt menetelnek a Vörös Téren, ünneplik a Győzelem Napját. Szerinte mindnyájan alantas megszállók?


Azt írja, hogy az Egyesült Államok elnöke vélemény mondott a nácik szerepéről a magyar zsidóság elpusztításában. Hol és mikor?


Magyarország határainál „orosz–amerikai nagyhatalmi meccs” folyik. Tényleg? A felszínen az Ukrajna feletti befolyásért folyik a küzdelem, „a mélyben azonban a pillanatnyilag határozatlannak és gyengének mutatkozó amerikai birodalom ellen több oldalról is meginduló új befolyási övezetek határainak kitapogatása a tét”. Miféle „amerikai birodalomról” ír Schmidt asszony? Miféle új befolyási övezetek „kitapogatásáról” fantáziál?


Obama elnök tavaly az ENSZ-ben elmondott beszédében éppen azt fejtegette, hogy az „amerikai birodalom” emlegetése hasznos propagandafogás az Egyesült Államok ellenségeinek arzenáljában.


Schmidt szerint semmi szüksége arra, „hogy amerikai és európai bürokraták” osszák az észt, és „nyilvánvaló, hogy – épp Oroszországnak a térségben betöltött meghatározó ereje miatt – a magyar politika akkor szolgálja legjobban nemzeti érdekeinket, ha óvatosan és megfontoltan jár el”.


Ez a beszéd! Nyílt putyinista duma. Ha Schmidt asszonynak nem tetszik Amerika, nem tetszenek a nyugati értékek, akkor miért nem szólítja fel a magyar kormányt, hogy lépjen ki a NATO-ból? Senki sem akadályozza Orbánékat abban, hogy csatlakozzanak a Putyin vezette Eurázsiai Unióhoz, hiszen Schmidt asszony szerint ott van a „meghatározó erő”.


Miközben magyarul Amerikát és a Nyugatot ócsárolja, Washingtonban egészen másképp beszél. Még egy csekket is lobogtat!



Schmidt Mária Szapáry nagykövettel Washingtonban – MTI/Pogár Demeter

Nemrég ugyanis Schmidt asszony Washingtonban járt, és ott nem beszélt „amerikai birodalomról”, „nagyhatalmi meccsről” vagy Oroszország „meghatározó erejéről”, de az az amerikai „bürokratákat” sem figyelmeztette, hogy ne merjenek beszólni Orbánnak. Behúzta fülét-farkát, és egy egymillió dolláros csekket lobogtatott (220 millió Ft). Azért esedezett, hogy a „birodalom” legyen szíves elfogadni ezt a pénzt, mert Budapesten úgy gondolják, hogy az antikommunizmus múzeumát éppen Washingtonban kell felépíteni. Az Orbán-kormány a magyar adófizetők pénzével kívánja támogatni az amerikai építőipart! Schmidt asszony boldogan dorombolt, amikor a „birodalom” kegyesen elfogadta a csekket.


Schmidtet senki sem veszi komolyan, és már megbocsásson, de egyfajta médiabohóc ő, „shock jock”. Kísértetiesen hasonlít amerikai kollégájára, Ann Coulterre, az amerikai jobboldali média szórakoztató iparának szőke sztárjára.


Vannak az amerikai jobboldalnak is hiteles teoretikusai, például a néhai William F. Buckley, akinek volt elegendő intellektuális puskapora vitára alkalmas tézisek megfogalmazására. De Schmidtnél talán éppen az intellektus hiányzik. Tudták ezt amerikai vendéglátói is a Heritage Foundationnél, de azért a pénzt elfogadták.




Lázár György