Miskolc Pásztora
- Részletek
- Krémer Ferenc
- 2014. július 10. csütörtök, 06:32
Előzmények:
– Mihancsik Zsófia: A volt miskolci rendőrkapitány a „baloldal” közös polgármesterjelöltje
– Krémer Ferenc: Utat vesztve – Megjegyzések a Pásztor-ügyhöz
– Herényi Károly: Egy embertelen ország
– Andor Mihály: Rögtön az elején
– Gyurcsány Ferenc: Pásztor Albert jelöléséről
– Debreczeni József: Pásztor Albert mellett
– Varga Andrea: Nyílt levél az Együtt-PM politikusaihoz és a baloldali liberális értelmiséghez
– Simkó János: A felelősség szabadsága
– Szigetvári Viktor: A tiszta beszéd fontosságáról
– Herényi Károly: Még egyszer a Pásztor ügyről, avagy javul-e a miskolci cigányok helyzete, ha ő lesz a polgármester
– Bari József: Nyílt levél a DK-hoz és a baloldal szimpatizánsaihoz
Egy település biztonsága a polgárok egymáshoz és az intézményekhez való viszonya minőségének következménye, ezek döntik el, mennyire tartanak lehetségesnek egy bizonyos eseményt (álláshoz jutás, rendőri ellenőrzés, bűncselekmények, veszélyeztetettség stb.). Egyszerűbben, a másik ember magatartására vonatkozó várakozásaik attól függnek, hogy milyennek látják a többieket. A megtörtént szabálysértések és bűncselekmények csak ennek a viszonynak a megjelenései és önmagukban alig mondanak valamit egy település biztonságáról.
A fentiekből következően, a biztonság a település lakóinak elvárásaiból és egymás iránti bizalmából, illetve bizalmatlanságából keletkezik, nap mint nap. Az elvárások és a bizalom határozzák meg, hogy a felmerülő problémákat milyen módon látják megoldhatónak. Tudomásul kell venni, hogy a biztonság a településen élők elvárásainak kölcsönhatásaként jön létre, vagyis minden polgár és intézmény felelős érte. Akármennyire is szeretnék a miskolciak a cigányokra hárítani: azt a helyzetet, amelytől most szenvednek, együtt hozták létre. Ha nem tudnak együtt élni, az a saját tevékenységük következménye. A város minden ott élőé, ők fogták fel rosszul a problémákat és próbálkoztak rossz megoldásokkal, most pedig ők szenvedik el a korábbi rossz döntéseik következményeit. Az eléggé világosan látható, hogy a miskolci többség tudni sem akar erről. Önmagát hibátlannak és tévedhetetlennek hiszi, és úgy gondolja, ugyanazt kell csinálnia, amit eddig, csak jobban. Ezért írta Pásztor Albert azt, hogy „mi miskolciak látjuk csak igazán a problémák gyökerét.” Nem kell magyaráznom, hogy ez a kijelentés mennyire hamis, mert ha valóban így van, akkor hogyan lehetséges, hogy – legalábbis ha hiszünk a helyi véleményeknek – egyre rosszabb és rosszabb lett a helyzet? Lehet, hogy valamit – talán éppen a legfontosabbat? – mégsem látnak a miskolciak?
Talán szembe kellene nézniük önmagukkal, azzal, hogyan jutottak idáig és az értelmiség elleni hisztériából kijózanodva meg kellene vizsgálniuk, hogy miért nem működött mindaz, amivel eddig próbálkoztak. Kedves Varga Andrea, nem mi, hanem Önök, miskolciak játsszák a Jobbik kezére a várost, amikor elfogadják, ahogyan már korábban is, a gondolkodásmódját és a „megoldási” javaslatait, kicsit finomítva, kicsit letagadva, kicsit kiszínezve. Mi nem is tehetnénk ilyet, hisz nem vagyunk miskolciak. Megismétlem, ami Önökkel történik, azt Önök teszik saját magukkal.
Az új rasszizmusról
Debreczeni József Pásztor Albert mellett című írásában igyekszik meggyőzni az olvasóit arról, hogy a demokratikus oldal alkalmas jelöltet választott. Ennek érdekében bizonyítani próbálja, hogy a jelölt nem rasszista. Nyilvánvalóan ez a legfontosabb kérdés, ami messze túlmutat a konkrét eseten, mert az egész magyar kulturális és politikai életet érinti. A kérdés úgy szól: hogyan lehet megkülönböztetni a rasszistát a nem rasszistától? Jelenleg erre nincsen konszenzusos válasza a magyar demokratáknak. Debreczeni úgy érvel, hogy csak az rasszista, aki nem tekinti egységesnek az emberi fajt és biológiai tulajdonságokra vezeti vissza az emberek tulajdonságait. Ilyet pedig – szerinte – Pásztor úr nem tett.
Csakhogy, amiről Debreczeni beszél az a régi, 19–20. századi rasszizmus; az új rasszizmus, éppen azért mert a genetika cáfolja az axiómáit, már igyekszik távol tartani magát a genetikától, és a kultúrára helyezi a hangsúlyt. „[…] a rasszizmus még mindig létezik, csakhogy immár kulturális természetű […] 1970 óta található meg az európai szélsőjobb szóhasználatában, és inkább a kívülállók problémává váló kulturális normáit, értékeit, tradícióit és életstílusát emeli ki, mint a fiziognómiáját.” (1) Az a rasszizmus, amely ma hódít, a kulturális differenciát hangsúlyozza, ezért az új rasszizmus képviselői nem is szívesen mondják magukat rasszistának a hagyományos értelemben. A Jobbik, ahogyan Pásztor Albert is, tagadja, hogy rasszista lenne, (2) és érvelésének középpontjában az „elviselhetetlen” kulturális különbség áll, amelyet „csupán” gyakorlatilag vegyít a hagyományos, biológiai rasszizmussal.
Az új rasszizmus képviselői minden közhatalmi intézményben és minden politikai pártban jelen vannak, és ami még fontosabb, sehonnan sem rúgták ki őket, sehol sem mondták ki nyilvánosan, hogy éppen a rasszizmusuk miatt, szakmailag alkalmatlanok a pozíciójukra és a feladatukra. Sőt, a legtöbb befolyásos, döntésre jogosult ember még csak fel sem ismerte a rasszizmust, a homofóbiát vagy a nőgyűlöletet. Ez nem (csupán) a műveletlenségükből következett, hanem abból is, hogy mindez az ő gondolkodásukban is jelen volt és jelen van, és ennek következtében magától értetődőnek tekintették és tekintik a cigányokat, nőket stb. megalázó kifejezés- és bánásmódot, még akkor is, ha a fizikai erőszakot elutasítják.
De, ha Pásztor Albert támogatói tükörbe akarnak nézni, akkor olvassák el Hont András írását a hvg.hu-n, s ha elborzadtak, akkor gondolják végig, ha még lehet, hogy mit is tesznek. Vagy gondolkozzanak el azon, vajon mire gondolhatott a polgármesterjelölt, amikor a következőket tette közzé az MSZP honlapján: „Azt azonban muszáj megértenünk, van-e a szociális helyzeten túlmenően valamilyen mélyebb, föltárható oka annak, hogy azokat a bűncselekményeket, amelyek a lakosság közbiztonság-érzetét leginkább befolyásolják, jelentős arányban követik el olyanok, akiket a közvélekedés romáknak tekint.”
Miskolc, Lyukóvölgy
(A kép forrása: „Normális ember ilyen üzletbe nem megy bele” – Elutasítják a telepen élők Miskolc millióit – magyarnarancs.hu/Kovács István)
A rendőr felelősségéről és a szaktudásáról
Ez a vita nemcsak a rasszizmusról és a demokratákról szól, de a rendőrségről is. Miért van az, hogy az értelmiségiek és a politikusok még mindig izomagyúnak akarják látni a rendőröket, akiktől nem várnak semmit, amit egy kulturált országban elvárni szokás, legfeljebb azt, hogy mindig engedelmesek legyenek (azaz ne gondolkodjanak) és tudják alkalmazni az erőszakot? Amikor aztán tényleg brutálisak (mint például Izsákon), akkor meg fel vannak háborodva az urak és a hölgyek. Pedig a rendőri szakmával szemben az Európai Unióban és az Egyesült Államokban nagyon szigorú erkölcsi, szemléleti és humanitárius követelmények vannak. Nézzük egy pillanatra innen mindazt, ami Miskolcon történt és történik.
Sokan mondják, hogy a volt rendőrkapitány csak egy helyzetet mondott el őszintén, csak kimondta, amit mások nem, de közben elfelejtik, hogy rendőr létére törvényt sértett, ráadásul nem azért, hogy megoldjon egy helyzetet, hanem valószínűleg azért, hogy jó színben tűnhessen fel, vagyis hogy megfeleljen a város nem cigány lakosai elvárásainak. A helyezet nem megoldotta, hanem súlyosbította mindazzal, amit mondott.
Érdemes meggondolni azt is, hogy vajon miért tartotta alkalmas jelöltnek Pásztor Albertet a Jobbik, amely szintén felajánlotta neki, legyen az ő polgármesterjelöltje? Csupán rendészetpolitikailag nézve az ő szereplését a következőket vehetjük figyelembe:
1. Egy rendőrkapitány politikus, egészen pontosan rendészetpolitikus. Minden, amit tesz és mond, az politika. Pásztor Albert 2009-es megszólalása is politikai és nem technikai aktus volt, az utóbbi tekintetben ugyanis teljesen értelmetlen volt mindaz, amit mondott.
2. Egy város vagy körzet bűnügyi helyzetéért és a kezelése során keletkező konfliktusokért a rendőrkapitány is felelős. Amennyiben olyan helyzet alakul ki egy városban, mint amilyen Miskolcon, az bizony nem független a városi kapitány gondolkodásmódjától és tetteitől. Azaz: Pásztor Albert is felelős a mai miskolci helyzetért.
3. Megvizsgálva a rendelkezésre álló adatokat, láthatjuk, hogy 2006-ig folyamatosan nőtt a Miskolcon elkövetett bűncselekmények száma, mégpedig 2004 és 2006 között mintegy 52 százalékkal (9836-ról 14 960-ra). Pásztor Albert ekkor már jó ideje városi kapitány volt. 2007-től azonban csökkenést figyelhetünk meg (2006-2010 között 31,5 százalék). Ugyanebben az időszakban a megyei adatok is javulást mutattak, de a csökkenés ott lassabb volt (2006-2010 között 13,9 százalék). Miskolcon tehát jóval gyorsabb volt a bűncselekmények csökkenése, mint a megye egyéb településein, s tegyük fel, hogy ez Pásztor Albert érdeme is.
Abban az időszakban azonban, amikor az összes bűncselekmény száma csökkent, az erőszakos, garázda jellegű cselekmények száma nőtt, 2007 és 2010 között 22,7 százalékkal a garázdaságé és 12,2 százalékkal a szándékos testi sértéseké. (3) Ami érdekes, hogy mindegyik csökkenésnek indult Pásztor Albert távozása után: a garázdaság 2 százalékkal, a szándékos testi sértés pedig 15 százalékkal csökkent 2011-re, miközben a bűncselekmények számának csökkenése is folytatódott.
Pásztor Albert kapitányi teljesítményét tehát legalábbis ellentmondásosnak tarthatjuk, de semmiképpen sem fogadhatjuk el a kritikátlan dicséretet, amelyet most a támogatóitól kap.
1. A statisztikai adatok hullámzása azonban nem hatott a város és a kapitányság dolgozóinak közérzetére, az, ahogyan tudni lehet, folyamatosan tovább romlott. Amikor 2009 januárjában elhangzott a rasszista mondatokat is tartalmazó kapitányi sajtótájékoztató, akkor már a korábbinál sokkal jobbak voltak a mutatók. Az elhangzott kijelentések tehát a javuló helyzetben még meglévő bűncselekmények adresszálását szolgálták. Másként fogalmazva, tudatosan cigányellenesek voltak.
2. Pásztor Albertnek ez a szemléletmódja valószínűleg hozzájárult a városban meglévő feszültségek élezéséhez, a cigányok és a nem cigányok közötti ellenségeskedés fokozásához, ami kifejezetten politikai, mégpedig szélsőjobboldali tett.
3. Mivel a rendőrség feladatai közül csak egyik a bűnelkövetők elfogása, s annak is a társadalmi békesség előmozdítása a célja, figyelemmel kell lennie azokra a viszonyokra is, amelyek között a szabálysértések és a bűncselekmények nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő. A büntetés sosem csökkenti a bűnözést, ellentétben az elfogadó emberi viszonyokkal. A szelektív rendőri beavatkozás mindig növeli a társadalmi feszültséget, és így a törvénysértések számát is. Példaként álljon itt Pásztor Albert utódjának, Bogyay Ferencnek egyik gondolata, aki 2013-ban, az Avasra vonatkozó képviselői kérdésre a következőt válaszolta: az ottani gondok valóban szociológiai jellegűek, nem kriminalisztikaiak. „Elsősorban együttélési problémák keletkeztek az Avason és ezeket nem elsősorban rendőri intézkedéssel lehet megoldani.” Minőségi különbség van Pásztor Albert 2009-es nyilatkozata és Bogyay Ferenc álláspontja között. Tegyük azonban hozzá, hogy a kapitány téved, a rendőrségnek nagyon is köze van az együttélési problémák kezeléséhez, igaz, ennek nem az intézkedés (bírságolás, őrizetbe vétel stb.) a legfőbb eszköze.
A miskolci biztonsági állapot a miskolci polgárok és intézmények (önkormányzat, rendőrség, közszolgáltatási és oktatási intézmények, politikai és civil szervezetek) közös teremtménye. Ebben a káoszteremtő folyamatban a cigányság csak az egyik, s talán nem is a legfontosabb szereplő. Szándékosan nem írtam a nyomorról és a kiszolgáltatottságról, mert az, véleményem szerint, nem kiindulópontja, hanem következménye annak a gondolkodás- és viszonyulásmódnak, amely biztonsági káoszt okoz Miskolcon. A kitelepítési és a közrendvédelmi telep-ötletek, valamint a rendőri megoldások nem megoldják, hanem konzerválják a miskolciak problémáit. Még nem tudjuk pontosan, hogy miféle programmal áll elő Pásztor Albert, de ez is hamarosan kiderül, addig pedig nem hihetünk neki, mert nincs okunk rá. Nem is beszélve arról, hogy olyan sokszor átvertek már minket, kedves Gyurcsány Ferenc, hogy maga a kérés is felháborító. Ebben az országban eddig csak Orbán Viktor kért hitre alapozott támogatást, most már Gyurcsány Ferenc is. Nem erre vezet a visszaút a demokráciába, az biztos.
(1) Lentin & Titley: The Crisis of Multiculturalism. Racism in a Neoliberal Age, Zed Books, London, 2011, 50. p.
(2) Csak néhány példa:
– A Jobbik nem rasszista;
– „Embernek nem nevezhető faj” – Vona szerint a Jobbik nem rasszista;
– Vona: a Jobbik nem rasszista, sőt!
(3) Sajnos nem tudtam előkeríteni minden adatot, ezért az adatok csak tájékoztató jellegűek lehetnek.