A tiszta beszéd fontosságáról




Előzmények:
– Mihancsik Zsófia: A volt miskolci rendőrkapitány a „baloldal” közös polgármesterjelöltje
– Krémer Ferenc: Utat vesztve – Megjegyzések a Pásztor-ügyhöz
– Herényi Károly: Egy embertelen ország
– Andor Mihály: Rögtön az elején
– Gyurcsány Ferenc: Pásztor Albert jelöléséről
– Debreczeni József: Pásztor Albert mellett
– Varga Andrea:
Nyílt levél az Együtt-PM politikusaihoz és a baloldali liberális értelmiséghez
– Simkó János: A felelősség szabadsága




Pásztor Albert polgármester-jelöltségének az ügye számos fontos vitát indított újra, illetve számos aktuális vitára irányította rá nagy erővel a figyelmünket. Hogyan nyerhet választást a balközép ellenzék bármikor is a jövőben, ha képtelen a miskolci társadalmi válságra megfelelő személyi- és tartalmi választ adni? Tényleg csak a világtól és Miskolctól elidegenedett bolondok irányítanak bizonyos pártokat, amelyek kizárólag morálisan elítélhető szempontok alapján juthatnak olyan döntésre, amellyel nem támogatják a helyi ellenzék jelöltjét? Vajon mire gondolhatott Gyurcsány Ferenc, amikor a Galamuson megjelent írásában arra utalt, hogy van „más is ott” a helyi társadalmi válság hátterében? Továbbá szintén a volt miniszterelnök írása alapján adódik a kérdés: az Együtt-PM vezetése valóban a Jobbikot és/vagy a Fideszt támogatja-e, ha nem áll Pásztor mellé?


Ebből a kérdéscsokorból is világosan látszik, hogy az önkormányzati választási felkészülés nyilvánosságtól elzárt, nem konfliktusmentes, de a maga medrében haladó, a sajtóinformációkkal sokszor homlokegyenest ellentétes állása ellenére is mennyire fontos üggyé vált Pásztor Albert polgármester-jelöltsége. Remek alkalom ez bizonyos szereplők számára politikai versenytársaik tisztességének, józan eszének, valóságérzékelésének megkérdőjelezésére.


Először a valóságérzékelés ügyéről. Most, hogy immár a balközép, összefogáspárti ellenzék köreiben is teret nyert a „körútonbelüliértelmiségizés”, annyit kell megjegyeznem, hogy múlt szerdán – kétségtelenül a kelleténél később – az Együtt elnöksége ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással döntött Pásztor Albert jelölésének elutasításáról. Ennek a következménye az, hogy ő nem lehet a mi jelöltünk, és a Párbeszéd Magyarországért Párt egyetértésével a logónk sem tűnhet fel mellette mint támogató szervezet logója.


Elnökségünkben jó néhány vidéki politikus is helyet foglal. Van közöttük évek óta ormánsági területfejlesztéssel foglalkozó baranyai politikus, Ukrán határ melletti, túlnyomóan romák lakta település polgármestere és a hasonlóan nehéz helyzetbe sodródó hevesi térség egyik meghatározó baloldali politikusa. De én, Kispest szülöttjeként, budai lakosként is tudom, milyen kihívásokat jelenthet többségi lakosnak és cigánynak élnie az Avason, mit jelent az elhibázott gazdaság- és társadalompolitika következményeként újra egyre mélyebbre csúszó miskolci térségben küzdeni a fennmaradásért és a túlélésért. Tudom, mert járom az országot, beszélek újságírókkal, átlagemberekkel és civil szervezeti vezetőkkel. A hely- és problémaismeret megkérdőjelezése és az ítéletnek morális tartalommal való feltöltése legitim érv egy vitában, csak hazug. Legalábbis az ellenzéki oldalon, ahol értékeink sok szempontból közösek, meg kellene őrizni a józan eszünket, és legalább néhány kósza másodpercre feltételezni, hogy nem ignorancia és tényismeret-hiány vezeti egy másik politikai közösség vezetőit arra, hogy egy bizonyos döntésre jussanak.


A miskolci együttélési és közbiztonsági válság létezik, súlyos, és ennek elemi módon része a helyi cigány kisebbség és a többségi közösség együttélésének összes konfliktusa. Ahogyan persze része az elvándorlás, a munkanélküliség, az ostoba oktatási reform, a helyi felsőoktatás elsorvasztása, az új befektetők elmaradása, a szociális ellátórendszer alulfinanszírozottsága és eszköztelensége, a közösségi együttélés formáinak kialakítására való nyitottság szinte teljes hiánya. Mindezt szerintem minden felelős magyar politikus érti és ismeri. Vannak, akik rájátszanak az indulatokra, és a cigányokat a Tiszáig üldöznék. Vannak, akik csak kitelepítőset játszanak, miközben immár négy éve nem tesznek semmit a bajok csökkentéséért, egy sokszínű, modern, helyi szociális ellátórendszer és konkfliktuskezelő hálózat kialakításáért. És van egy kormány, a jelenlegi, amely mintha levette volna a kezét erről a térségről, és célzott megoldásokkal, javaslatokkal egyáltalán nem látszik rendelkezni.


Kiegészíti mindezt a sok bajt a balközép pártok ellentmondásos viszonya a demokratikus feltételek között használt erőhöz, állami rendészeti eszközökhöz és az ezekről való politikai beszédhez. Mert a jobbikos rendpártiság nyilván nem út, de közben, a gazdasági és társadalmi válság eredményeként, a jogkövető többség bőrszíntől és származástól függetlenül magára hagyva érzi magát. Sokan érzik úgy, joggal, hogy a törvény és a rendőr őket nem védi. Mert a rendőr nem megy ki egy kerékpárlopáshoz és apró, helyi rendbontáshoz, vagy ha ki tud menni (és van benzin a járőrautóban), akkor sincs benne semmi köszönet, mert nyomozati eszközei csekélynek tűnnek számára. Az erőszakos bűnesetek sokkolóak, és azt sem érdemes kétségbe vonni, hogy sok ilyen bűntényt cigány származásúak követnek el. Persze, tegyük hozzá, bejelentés nélküli munkásokat megalázó foglalkoztatást, áfacsalást, számla nélküli szolgáltatást pedig valószínűsíthetően a helyi többségi társadalomhoz tartozók követnek el gyakrabban. Hogy a fehér galléros bűnökről szó se essék.


Nincs kiút határozottabb, de egyszerre kiegyensúlyozottabb balközép válaszok nélkül a rend, az állami erőszak monopóliuma ügyében, különösen az átlagnál mélyebb válsággal sújtott országrészeken. Igenis több rendőr, több rendészeti forrás, nagyobb figyelem, a helyi civil szervezetekkel való elmélyültebb együttműködés, és a közösség rendje ellen vétőkkel szemben erélyes fellépés szükséges, a bőr színétől függetlenül. Ami igényli az állampolgári szabadság megélésének formáira vonatkozó nyilvános („körúton belüli”) viták újraindítását, a társadalompolitikai eszköztár kibővítését és finanszírozásának stabilizálását, mert minden korábbinál keményebben és határozottabban fel kell lépni a többség és kisebbség biztonságérzetét fenyegető helyzettel szemben, legyen az a bűn maga, vagy az igazságszolgáltatás lassúsága és az önkormányzati szintű eszköztár alkalmatlansága.


De mindez csak akkor igaz, ha mellétesszük a másik oldalt is. A cigányozás elutasítását, a helyben sokszor népszerű közmunka-program ilyen formában való alkalmazásának értelmetlenségét, és azt, hogy a társadalmi válság megoldására nemcsak a több rendőr és erősebb civil mediáció a megoldás, hanem a több pénz is, amelyet részben igenis a „cigányokra” is kell költeni. Akkor is, ha ezt a gazdasági válság miatt elbizonytalanodott emberek elutasítják, és inkább maguknak remélnek (e tekintetben joggal) tankönyvtámogatást, gyermekétkezési támogatást és hosszabb munkanélküli juttatást, például. De ha a magyar baloldal pártjai arra látják a kiutat, hogy a többség válságos állapotának helyes ismeretéből kiindulva nem mernek arról beszélni, mit kell tenni a kisebbség helyzetének javításáért, akkor belementünk abba az utcába, ahol mások már fényévekkel előttünk járnak, és megoldások nélkül, cinikusan kóvályognak a zsákutcájukban. Mert legyünk bár modern szociáldemokraták vagy keményebb baloldaliak, az igazság mindkét oldalának kimondása nélkül csak összekacsintások és összekacsintás-remények maradnak. Ami lehet politikailag időlegesen célszerű, de valójában mindent tönkretesz.


Mi, az Együtt-PM részéről azért utasítjuk el Pásztor Albert polgármester-jelöltségét, mert sem az elmúlt években, sem a politikusi debütálása óta nem hallottunk kiegyensúlyozott mondatokat a jelölttől. Pedig volna rá fülünk. És van olyan helyzet, amikor már az egyrészt-másrészt is forradalmi előrelépés lenne. Az évekkel ezelőtt tett, joggal kritizált nyilatkozatokon túl lehetne lépni, ha ismernénk, hol tart a maga útján a jelölt. Nem láttunk programot, amelyből számunkra is világos lehetne, hogy itt és most nem kizárólag a többség elvárásainak való megfelelésről van szó, hanem másról, többről. Készséggel elismerjük, hogy a többség elvárásainak visszafogottabban is meg lehet felelni a kitelepítések hazugságához képest, de mindaddig, amíg a kollektív megbélyegzést nem utasítja el a többség vélhető elvárásaival szemben is a jelölt, addig nem látjuk feloldhatónak a helyzetet.


Mert lehet nagyon keményen beszélni rendről, fegyelemről, megtisztított utcákról. De csak akkor, ha ez minden bűnelkövetőre kiterjed, és folyamatosan jelzi a többségi társadalomnak, hogy „cigányok nélküli Miskolc márpedig nem tud lenni, itt élünk, és együtt kell megtalálnunk az együttélés nyugodtabb formáit”. Amihez több pénz kell, több önkormányzati bérlakás, és – igenis – jó integrációs politika. Sajnos annak kimondása volt a múlt szerdai sajtótájékoztató egyik kulcsmondata a jelölt részéről, hogy ez lehetetlen.


A többség és kisebbség közös képviseletére vállalkozás érzékelhetetlensége vezetett engem is arra, hogy nemmel szavazzak elnökségi ülésünkön. Mert nyilván nem azt akarom, hogy jobbikos polgármestere legyen Miskolcnak.


Múlt pénteken személyesen is találkoztam Pásztor Alberttel, akit kemény, őszinte embernek találtam. Nincs kétségem afelől, hogy nem szélsőséges indulatok fűtik. Viszont politikussá lett korábbi rendőrként még nem tud erről a bonyolult problémakörről egyszerre kiegyensúlyozottan és nyíltan fogalmazni. Márpedig a politikus az, amit mond, az, amit cselekszik. A pénteki találkozó fontos tapasztalata volt számomra, hogy a jelölt maga (szemben tanácsadóival) mentes a cinikus politikai célszerűségi mérlegeléstől. És közönséges hazugság, hogy ne lehetne erről egyszerre keményen, erősen és közben befogadóan, minden miskolcinak beszélni. Sőt, éppen egy volt rendőrből polgármester-jelöltté előlépett ember tudna, mert az ő szájából a többségi előítéletek kemény kritikája, amely nem tagadná az azonnali és határozott tennivaló létét, hitelesebb is volna. De hiányoznak ezek a mondatok és programpontok.


A Együtt egy és negyedéves párt. Sok jogos és jogtalan kritikát kaptunk e lap, a Galamus hasábjain is. De életképes, sokszínű politikai szervezet vagyunk. És modern, a szabadelvűséget nem szégyellve, szociáldemokrata meggyőződésünket nem tagadva keressük a megoldást ebben a helyzetben is. Külön kihívás számunkra, hogy a saját miskolci csapatunk is kiállt Pásztor Albert támogatása mellett. Ez a véleménykülönbség egy pártban önmagában nem elfogadhatatlan. Beszélnünk kell egymással is. Ez tesszük, ezt tettük. Helyi kollégáink a legtisztességesebb módon, a cigányokkal szembeni előítéletek erősítésének legkisebb gyanúja nélkül kampányoltak végig egy parlamenti választási kampányt az Avason a jelöltünk, Nagy-Korsa Judit mellett. Az elvesztett kampány nem tanulságok nélküli, aktivistáink helyesen nem léptek át olyan határokat, amelyek létezését a Fidesz és a Jobbik még csak el sem ismeri. És mégis, most ők is Pásztor Albert mellett foglalnak állást, mert ismerik őt, jó jelöltnek és jó embernek tartják. Teszik ezt úgy, hogy minden próbát kiálló, integrációpárti helyi programjuk van, amely nem tudott többségi támogatást kapni áprilisban. A belső nehézségeinket belül fogjuk megoldani. A helyi, személyes ismeretségek és kapcsolatok ellenére azonban Pásztor Albertet nem tudjuk polgármester-jelöltként támogatni.


A miskolci magyar cigányok és nem cigány magyarok együttélési gondjait is figyelembe véve csak akkor van értelme a mi támogatásunkkal indulnia egy jelöltnek, ha nem kényeskedésnek tüntetik fel a tiszta beszédre vonatkozó világos elvárásunkat. Mert a rendről, a békés együttélés feltételeiről, és a kirekesztés elfogadhatatlanságáról, a nem megbélyegző, hanem befogadni akaró és ekként drágább szociálpolitikáról együtt kell tisztán beszélni.



Szigetvári Viktor (MTI/Soós Lajos)
Az Együtt – a Korszakváltók Pártja társelnöke