Folytatják...



Orbán Viktor a választási kampány hajrájában hirdette meg a Fidesz egyszavas választási programját: „Folytatjuk!” Ezt az ígéretüket pedig be is tartják. Sajnos...


Fazekas Sándor volt vidékfejlesztési és újsütetű földművelésügyi miniszter bizottsági meghallgatásán kijelentette: azt tűzte ki célul, hogy a következő négy év alatt az agrárágazat teljesítménye érje el az 1990-es szintet. A terv kétségkívül ambiciózus, hiszen ma a mezőgazdaság csak feleannyira képes, mint 1990-ben, tehát a terv a mostani teljesítmény megduplázását jelentené.


Valójában már az is komoly teljesítmény lenne ettől a kormánytól, ha az ágazat azt a szintet elérné, amit a Fidesz kormányra jutása előtt tudott. A mezőgazdasági termelés ugyanis, bármit állítson is a miniszter, mintegy tíz százalékkal esett vissza a most záruló ciklus során, és még ennél is nagyobb arányban csökkent az ágazatban dolgozók száma. A visszaesés a legtöbb embert foglalkoztatni képes állattenyésztésben volt a legnagyobb.


A cél elérésének egyik eszközeként a miniszter a társas gazdaságok földhasználatból való részesedésének további jelentős csökkentését jelölte meg. Fazekas a jelenlegi 40 százalékról 20 százalékra mérsékelné ezt az arányt – nyilván ezt a célt szolgálja a birtokméret korlátozása is, amelyet a nemrég hatályba lépett földforgalmi törvény rögzített. Nos, ha ez valóban bekövetkezik, akkor ennek egyenes következményeként tovább fog romlani az ágazat teljesítménye és még tovább csökken a foglakoztatás is. A most zárult ciklusban legalább 100 ezer hektárral nőtt a magángazdaságok által használt földterület, miközben a termelési érték is, a foglakoztatás is érezhetően csökkent, mégpedig éppen a magángazdaságokban.


Az állattenyésztés bő 80 százaléka a társas gazdaságokban zajlik. A magángazdaságoknak több mint a fele egyáltalán nem tart állatot, háromnegyedük úgyszólván kizárólag gépesített növénytermesztéssel foglalkozik, legföljebb néhány disznót hizlal, amit sem az agrárgazdaság fejlődése, sem a foglakoztatás szempontjából nem tekinthetünk állattartásnak. A tradicionális társas gazdaságok tevékenységi körében viszont a növénytermesztés mellett jelentős súlyt képvisel az állattenyésztés, a feldolgozás, a kereskedelem és a szolgáltatás is. Ha érvényesül majd a földtörvényben foglalt birtokkorlát, azzal megbomlik a kialakult termelési szerkezet, kihasználatlanná válnak hatalmas beruházások, mindez pedig előre láthatóan óriási visszaesést eredményez majd, és emberek ezrei veszítik el a munkájukat.


A Fidesz rendületlenül harsogja, hogy le fogja törni az oligarchák uralmát, a nagyüzemek helyét pedig egyre inkább a családi gazdaságok veszik át. Úgy tűnik azonban, ezt a törekvésüket erősen differenciáltan kívánják érvényesíteni, a saját oligarcháik pozícióit ugyanis éppen hogy erősítik. A Nyerges Zsolt és Simicska Lajos nevével fémjelzett társaság például immár 50 ezer hektárnyi állami földet használ, és az ő bérleti szerződésük mindenki másétól eltérően 50 évre szól. Gyors léptekkel igyekszik felzárkózni hozzájuk Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere, Európa leggazdagabb víz- és gázszerelője is. Ám ez a politika tőlük eltekintve is hazug. A földeket művelő szövetkezetek, illetve a jogutód gazdasági társaságok ugyanis felelősséget éreztek a falvaik népének megélhetéséért, ahogy tehát csökkent a növénytermesztés munkaerőigénye, úgy teremtettek állattenyésztést, ipart, kereskedelmet, szolgáltatást. A családi gazdaság azonban csak a család tagjaiért érez felelősséget. Ha a falu határában fekvő földeket néhány tucat család kezére adják, akkor ezek a családok talán megélnek a földből, de mi lesz a többiekkel?


Sokan gondolják úgy, hogy ezt az agrárpolitikát a Fidesz a nagyüzemek tulajdonosainak rovására valósítja meg. Ez azonban nem igaz. A tulajdonosok ugyanis, ha megfosztják őket a gazdálkodás lehetőségétől, máshová fektetik be a tőkéjüket – nem véletlen, hogy amióta a Fidesz ezt hirdeti, a mezőgazdasági vállalkozások vagyonának egyre nagyobb hányada fekszik készpénzben, bankbetétben. Ennek a politikának a mezőgazdaságban dolgozók viszont már ma is a kárát látják, mert ők a munkahelyüket, a megélhetésüket veszítik el, és nem kapnak helyette semmit.


A földművelésügyi miniszter mozgásterét, ambiciózus terveinek megvalósítását jelentősen korlátozni fogja az is, hogy Lázár János a vidékfejlesztéssel együtt a pénzügyi források jó részét is elviszi a tárcától – a földművelésügyi miniszter kezében lényegében nem maradt semmi, amivel terveit megvalósíthatná.


Márpedig az új csúcsminiszter nyilatkozatai arra utalnak, hogy a vidékfejlesztés forrásain túl a közvetlen agrártámogatások egy részére is igényt tart. Azt a jövedelempótló támogatást ugyanis, ami a földforgalmi törvényben rögzített birtokmaximumot meghaladó területen gazdálkodóknak járna, le akarja faragni, és az így „megtakarított” pénzt is a saját döntési körébe akarja vonni.


Mármost azt, hogy a legnagyobb gazdaságoknak járó földalapú támogatás egy részét fejlesztésre csoportosítják át, még üdvözölni is lehetne, ha nem ismernénk a Fidesz, ezen belül Lázár János elképzeléseit, módszereit. Ha e hatalmas pénzek kézi vezérlésű elosztása Lázár fennhatósága alá kerül, biztosak lehetünk benne, hogy ennek jó részét is a baráti érdekkör fogja eltenni. Ahogy megígértek: folytatják. Folytatják a lenyúlást, a gazdaság tönkretételét, az ország kifosztását.


A földművelésügyi miniszter nagy tervét tehát úgy jellemezhetjük, mint alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletet… A mezőgazdaságban sem várhatunk semmi jót az előttünk álló négy évtől.





Nagy-Husszein Tibor

A szerző közgazda, ingatlanbecslő, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja