rss      tw      fb
Keres

Hogy mik lesznek! - 2010.01.07.

Az UC Berkley csillagászai 33 pár "táncoló" fekete lyukat azonosítottak. A szupertömegű feketelyuk-párok felfedezésére már számítani lehetett, mert a létezésüket jó előre megjósolták.


Forrás: NASA/ESA

A csillagászati megfigyelések szerint csaknem minden galaxis rendelkezik egy szupernehéz központi fekete lyukkal, amelynek az átlagos tömege körülbelül egymilliószorosa-egymilliárdszorosa a mi napunkénak. Az is kiderült, hogy a galaxisok között egyáltalán nem számít ritkaságnak, ha az űrbéli vándorlásuk során összeütköznek egymással, és ilyenkor masszívabb galaxisokká olvadnak össze. Mivel az új, nagyobb galaxisba mindkét csillaghalmazból bekerül az eredeti centrális fekete lyuk, ezért elkerülhetetlenül kialakul az a helyzet, amelyben a két szupertömegű fekete lyuk elkezd egymás körül keringeni. A táncot a fekete lyukak, illetve a környező csillagok gravitációs hatásai és a newtoni törvények koreografálják.

Hasonlóra egyébként mi is számíthatunk, pontosabban az utódaink. Feltéve, hogy ötmilliárd év múlva lesznek még utódaink – ennyi idő múlva ütközünk ugyanis össze az Androméda-köddel.


Az Adroméda-köd – Forrás: Stefan Immler, Erin Grand, Swift, GSFC, NASA

Jó öreg Tejutunkról – saját galaxisunkról – egyébként mostanában derült ki, hogy sokkal gyorsabban forog, és nagyjából másfélszer akkor a tömege, mint eddig feltételezték, így méretben felveszi a versenyt az Andromédával. A felfedezésből az következik, hogy az imént említett ötmilliárd éves időtartam is jócskán lerövidül – körülbelül két vagy hárommilliárd évre. De nekünk ez már édesmindegy.

Amúgy új megfigyelés az is, hogy a "mi" centrális fekete lyukunk (a Nyilas csillagkép "A" obejktuma) sokkal kevesebb gázt szippantott magába a környezetéből, mint korábban gondolták.


A "Nyilas A" röntgenteleszkópos képe a környező régióval – Forrás: NASA/CXC/MIT/F.K. Baganoff és munkatársai

Eddig úgy vélték, hogy a környező csillaghalmazok gáztömegének körülbelül egy százalékát rabolta el, de a Harvard és MIT kutatói azt a következtetést vonták le a Chandra röntgenteleszkóp megfigyeléseiből, hogy szegény "Nyilas A" valósággal éhezik, mert csak a feltételezett gázmennyiség egyszázadát tudta bekebelezni.

***

A fekete lyukakat egyébként a Földön jogi törvények alapján kívánják megrendszabályozni – persze nem az eddig tárgyalt űrbélieket. Egy jogászprofesszor olyan tanulmányt (kivonat) készített, amelynek alapján lehet, hogy le lehet állítani a Nagy Hadronütközetőt (LHC).

A hír egyrészt kellemetlen, mert a kezdeti buktatók és a sorozatos rendszerhibák után mostanában kezd egyenesbe jönni a több milliárd eurós projekt, másrészt elgondolkoztató. Az LHC-vel ugyanis mikroszkopikus méretű, rendkívül rövid ideig létező fekete lyukakat is szeretnének előállítani, és a tudósok véleménye megoszlik a veszélyességükről. Az eset szempontjából mérvadónak tekintett – és a hatóságok által elfogadott – elméleti fizikai, biztonsági elemzések szerint a kísérletek tökéletesen veszélytelenek, csak az a bökkenő, hogy ezeket a tanulmányokat éppen az LHC-t működtető CERN készítette.

***

Még egy csillagászati érdekesség:

A Hubble teleszkóp segítségével olyan ősi, rendkívül tömör, ultrakék galaxispopulációt fedeztek fel, amilyet korábban még sohasem figyeltek meg.


Forrás: NASA, ESA, G. Illingworth (UCO/Lick Observatory és University of California, Santa Cruz), R. Bouwens (UCO/Lick Observatory és Leiden University), valamint a HUDF09 csoport

Ezek a csillaghalmazok körülbelül 13 milliárd évesek, azaz mindössze 600-800 millió évvel az ősrobbanás után keletkeztek. A felfedezést azért tartják óriási jelentőségűnek, mert jobban megérthető a csillagok kialakulásának és galaxisokba tömörülésének evolúciója, valamint a Tejúthoz hasonló mai "érett" spirálgalaxisok keletkezése.


Ajánlja az írást másoknak is!