Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 16.

Bolgár György kérdései a 2010. március 16-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, vajon mit üzent önöknek a tegnapi március 15-e? Itt az idő? Csak a Fidesz? Két szavazatot a Fideszre? Az MSZP el se induljon a választáson? A szocialistákat a választások után eltöröljük? Vagy, hogy egyedül az MSZP az, amelyik képes a demokrácia, a szabadság, a haladás és a szolidaritás védelmére?

Másik témánk a Fidesz választási programja, amelyet a múlt hét végén hoztak nyilvánosságra és amelyben konkrét ígéret szinte nincs. Meglepetés?

Mit gondolnak továbbá arról, hogy Demszky, Hagyó, a korábbi BKV-vezér Aba Botond, és a kommunikációs szakember Bruck Gábor is rágalmazási pert indít a házi őrizetben lévő BKV vezetők ellen, akik a közelmúltban rájuk nézve terhelő nyilatkozatokat adtak a korrupciós ügyekkel kapcsolatban.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Népszabadság szerint a Fidesz elijesztette azokat a vevőket, akik az elmúlt hetekben ún. széndioxid-kvóták vásárlásáról érdeklődtek a Környezetvédelmi Minisztériumban? Fideszes politikusok azt mondták, hogy a kormánynak nem szabad ezeket eladnia, hogy a költségvetés hiányát ezzel is csökkentse, és a Fidesz majd hatalomra jutása után felülvizsgálja a szerződéseket. Ez azonban több tízmilliárd forint bevételkiesést is jelenthet.

És végül mi a véleményük arról, hogy Michelin csillagot kapott egy budapesti étterem. Ez a nemzetközi gasztronómia legnagyobb elismerése, amely még soha nem jutott a magyar vendéglátásnak. Magyar vendéglátás, amely csak Magyarországon világhírű?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Interjú Bruck Gáborral, a Sawyer Miller Group vezetőjével


Bolgár György
: - Nem kampánystratégia értékelésre kérlek, ugye általában ezt szoktad például itt a rádióban is tenni, hanem egy sokkal személyesebb és kellemetlenebb ügyben vagyok kíváncsi a tényekre, vagy legalábbis a te általad ismert tényekre. Ugyanis Antal Attila volt BKV-vezér házi őrizetből nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, és Demszky Gábor főpolgármestert, de közben téged, illetve a cégedet is azzal a váddal vagy legalábbis gyanúval illetett, hogy voltak itt gyanús szerződések, például ezzel a Sawyer Miller Grouppal. Vagyis belekevert a korrupciós ügybe, te pedig közölted, hogy feljelented. Miért?

Bruck Gábor: - Hát nézd, az interjú a Magyar Nemzetben jelent meg. 1996 óta onnan tudom, hogy jön a tavasz, hogy a Magyar Nemzet nekem jön minden tavasszal. Bár az elmúlt években ez elmaradt, mert hogy én Demszky Gábor kampányfőnöke 16, illetve 12 évvel ezelőtt voltam. Mi történt? Nem tudom. Az elmúlt tíz évben én nagyon-nagyon kevés munkát vállaltam a fővárosban, pont amiatt, mert mindig összekötöttek Demszky Gáborral, a régi munkámmal, amit szívemből vállalok, de az egész nagyon kellemetlen atmoszférájú volt. Most egyébként a mai nap nemcsak a Tv2-től, de a fidesz.hu-tól, tehát a Fidesz hivatalos portáljától is helyreigazítást kértem. Engem érdekel, mit csinál a Fidesz. A Fidesz kampányának a centrumában az a gondolat van, hogy a szavahihetőség, a megbízhatóság, a morál, az erény, és szerintem ez megilleti egy magáncéget is. Úgyhogy várom, hogy az elkövetett hibáját módosítja-e a Fidesz, fog-e pontosítani, tudniillik valótlan adatot közölt.

- Tehát egyelőre csak helyreigazítást kérsz mindenütt?

- Hát egy újságtól mit kérjek? Szóval azért egy magánügy, bagatell ügy volna, ha nem a BKV-ról lenne szó. Ugye a BKV most nagyon izgalmas terep, valószínűleg azért, mert hosszú-hosszú évek óta nagyon sokan azt érezzük, hogy valami ebben az országban romlott. Közösen raktuk össze, ne keressük, hogy ki az, aki inkább felelős érte. Valami őszintétlen, valami romlott, valami inherensen igazságtalan, és egyszer csak jön egy ilyen nagy BKV-botrány, amit kivétel nélkül mindenki ért. Mindenki érti, milyen az, amikor valaki hazamegy 80 millió vagy 100 millió forintos végkielégítéssel, és azt érzi az ember, nyilván majdnem minden Klubrádió hallgató is, hogy ugye, hogy nem voltam hülye? Éreztem, tudtam, hogy valami rossz van itt, és megvan. Tehát azt hiszem, ma a magyarok csalódottak lennének, ha kiderülne, hogy a BKV látszólagos botrányainak a fele nem igaz. Nem azt éreznénk, jó, hogy mégsem akkora a baj, hanem csalódottak lennénk.

- Az még csak hagyján, hogy csalódottak, de azt éreznénk, na hát ezek már megint elintézték, már megint megúszták, megint kibújtak alóla, nem lehet itt semmit felderíteni, csak azért, mert nem jött be 100 százalékban az, amit egyesek vagy sokak különböző biztosnak látszó körítéssel előadtak a nyilvánosságnak, lehet, hogy éppen saját maguk védelmében.

- Tehát én ilyen értelemben a rádióhallgatót, az átlag magyart, beleértve magamat is, teljesen értem, és megértem az indulatot, a dühöt, az elszántságot, hogy szeretnék, hogy valahogy ennek legyen vége. A Fidesznek adatik egy esélye, valószínűleg ő lesz kormányon. Engem érdekel, hogy képes lesz-e korrektül eljárni. Hagyom azt, hogy mi volt a régen, mi volt, amikor ők voltak kormányon, most ezzel nem foglalkozom, nem lehet mindig a múlttal foglalkozni. Ebben az esetben éreztem egy politikai támadást magam ellen, Demszky ellen, bár én nyilván egy marginális szereplő vagyok, a célpont Demszky Gábor, akinek lehet, hogy van ebben politikai felelőssége, de hamis dolgokat nem feltétlenül kell elverni rajta. Én előkotortam, hogy mikor mondott le Antal Attila, mikor lett beteg, február közepén, mikor nevezték ki az új igazgatót, és annyit mondtam, hogy én nem találkoztam ezzel az emberrel, nem beszéltem ezzel az emberrel, amikor szerződést kötöttünk, ő nem volt igazgató. Ennyi.

- De ettől még akár lehet neki is igaza. Ugye ő azt mondta, hogy Demszky erőteljesen az ő figyelmébe ajánlotta a te cégedet, ezt a PR céget, és neki ezzel nem volt sok tennivalója, eleve szerződésben voltatok a BKV-val. Demszky annyit mondott neki állítólag, hogy más területeken is foglalkoztassanak titeket. A kibővített szerződés mintegy varázsütésre napokon belül elém került, ellátva minden szükséges előzetes aláírással, mondta. Ez ugyan jelenthetné azt is, hogy a dolgok simán és gyorsan mennek, de hát persze ebben az előadásban azt jelenti, hogy na igen, a főpolgármester leszólt a haverja érdekében, és mit tehettem én? Hát aláírtam.

- Nagyon valószínűtlen. Most azt kell megérteni – és a hallgatók talán még jobban felháborodnak, mert általában a kommunikációs, PR-cégeket ma jobban utálják, mint az autókereskedőket, vagy a biztosítási ügynököket –, hogy minden olyan nagyberuházásnál, amelyben európai pénz van, elő van írva, hogy mennyit kell költeni kommunikációra.

- Tehát nemcsak azért kell róla beszélni, hirdetni, bemutatni, mert ezért pénzt lehet kifizetni valakiknek, hanem mert ez kötelezően hozzátartozik az egész beruházáshoz.

- Kötelező. Tehát mondjuk a Margit-hídnál, amiről beszélünk, meg pletykák vannak, meg dühöngünk, 135 millió forint az előírt kommunikációs költségvetés. Ez nem szabadon választott: van benne EU-pénz, ennyit kell költeni a kommikációra. A budai szennyvíztisztító sok százmillió forint. Na most bármelyik cég megnyeri, nem kérdéses, hogy ott van a hírlapokban és ott van a címoldalon, hogy korrupció, pénzkimentés, pártoknak juttatott pénz – holott kötelező elvégeztetni a kommunikációs munkákat.

- Hiszen az Európai Unió biztos akar lenni abban, hogy az ország lakossága megtudja, hogy ez a nagyberuházás európai uniós támogatással készült, ezt adják hozzá, ebben segítenek, és így tovább. Vagyis, hogy hangsúlyozzák, jó ez az Európai Unió, mert pénzt ad a dologra.

- Persze, de ebből nem következik az, hogy mindenütt tiszta a dolog, szerintem sok a korrupció, én is hallom. Szerintem vannak ordenáré dolgok, de nem feltétlenül mindegyik. Én a magam részéről az ilyen nagy pályázatoktól távol tartom magam majdnem tíz éve. Tehát, ha egy főpolgármester kedvence vagyok, akkor hogy mondjam, ez a jelenlegi szerződés 5 millió forint, ugye elég kevés, még akkor is, ha a rádióhallgatónak botrányosan nagy pénz. Ha ez úgy jelenik meg a Fidesz honlapján, hogy 60 ezer forintos órabér, az botrány, de sajnos nem órabérben volt megállapítva az összeg, hanem napidíjban. És így ez a pénz már csak egy átlagos mérnöki napidíjnak vagy piaci díjnak a fele. Ezek az ügynökségek drágák. Úgy kell elképzelni a rádióhallgatónak, hogy ha egy 30 másodperces reklámfilmet lát a tévében, annak az előállítási költsége - most nem állami megrendelésről van szó, hanem bankokéról, magáncégekéről, akik saját zsebből fizetnek - 10-15 millió forint, 30 másodpercért.

- Miközben kemény verseny van a piacon, vagyis igyekeznek leszorítani az árakat.

- Igen, tehát ez egy viszonylag drága szolgáltatási csomag. Ezt nagyon-nagyon könnyű pofozgatni ide-oda, és mindenkit belehúzni ebbe, de még egyszer hangsúlyozom, ettől még sok disznóság van. Az viszont, hogy válogatás nélkül lövünk mindenkire, nem jó, szerintem a Fidesz sem örül neki, mert eltelik 30 nap, ők lesznek hatalmon, és persze a Fidesz sem tud meglenni tanácsadók nélkül, már csak azért sem, mert a politikusok nem a túlzott ötletességről, kreativitásról ismertek, hanem kivétel nélkül ezt mindenhol tanácsadók csinálják. Tehát folytatódni fog ez a háború, csak akkor már a Fidesz-tanácsadókról fogjuk elmondani, hogy mennyit költenek, hány forintos órabérben, és ez nem jó.

- Hát látjuk egyébként már, hogy a fideszes vezetésű önkormányzatok különböző városokban egymás után kötöttek érdekes módon ugyanazzal a céggel kommunikációs tanácsadói szerződést. Annak a tévészereplőnek vagy riporternek a cégéről van szó, aki annak idején a 2 milliós tömegről beszélt a Kossuth téren, és lehet, hogy remek tanácsokat ad, de az is biztos, hogy feltűnően sokan kötöttek vele ezek szerint különböző szerződéseket. Ezt is be lehet úgy állítani, hogy jaj-jaj, biztos korrupció, meg az is lehet, hogy nem az. Mindenesetre, ahogy mondod, bárki gyanússá tehető egy pillanat alatt.

- Igen, csak tudod az a gond, hogy az emberek ösztönösen érzik, hogy a dolgok büdösek, és az a baj, hogy tényleg azok.

- Akkor viszont hogy tudod magad… nem tisztára mosni, mert nem mosni kellene, hanem tisztán tartani? Hogy tudod megakadályozni, hogy ne keverjenek bele olyasmibe, amibe te nem voltál benne, amiben neked semmilyen szereped nem volt? Elég azt mondani, hogy helyreigazítást kérek, vagy elmondani itt?

- Hát nézd, ez most pótcselekvés, valljuk be. Ugye nagyon sok országban egyszerűen a piaci cégek nem nagyon vállalnak állami megrendelést. Csakhogy nálunk ez majdnem kivitelezhetetlen, mert az állam az egyik legnagyobb megrendelő.

- Kis ország vagyunk, ez ezért van így alapvetően.

- Nemcsak emiatt. Gondolj bele, ahova ennyi EU-s pénz jön, tehát 2000 milliárd forint mondjuk az elmúlt két évben, ahol rengeteg kommunikációs kampány kell, az állam a legnagyobb megrendelő. Most le lehet fejezni a teljes tanácsadói csapatot, meg kommunikációs cégeket, valaki akkor is el fogja vinni ezt a pénzt, mert meg kell csinálni. Tehát én nem tudom, hol a megoldás, és egy pillanatig nem azt akarom, hogy magamat mossam fényesre, mert nem rólam van szó, hanem arról, hogy van egy olyan kultúránk, hogy nem hiszünk egymásnak, azt feltételezzük egymásról, hogy kivétel nélkül mindenki lop, és e közben az az igazság, hogy valóban túl sok a lopás. Tehát nem hülyeség, nem paranoia az, amit gondolunk. Csak hát…

- Ha még egy pillanatra visszatérünk ehhez a bizonyos szerződéshez, ami 5 millió 400 ezer forintról szólt a céged és a BKV között, de már Antal Attila távozása után köttetett, ugye, ha jól értem, akkor ez nagyjából mekkora hányadát tehette ki a te tudomásod vagy becslésed szerint egy BKV kommunikációs költségeinek? Csak hogy a hallgatók értsék, hogy akár soknak tűnik nekik az 5 millió 400 ezer, akár kevésnek, ez mennyi volt abból, amit egy ekkora cég erre fordít?

- Nem tudom, mennyit költ. Sokat. Sokat is kell költenie.

- Az biztos, hogy sok milliót, nem?

- Nem, sok százmilliót, és sokat is kell költenie, nemcsak a nagyberuházások miatt, hanem mert a turistákról is, és több millió ember utaztatásáról is szó van. Egy ekkora hálózatnak pusztán csak azt közölni, hogy mi hol áll meg, mi hol indul, ennek a rendszeres karbantartása, cseréje és akkor rengeteg feladatról nem beszéltünk, már rengeteg pénz. A metrót tudom például. Van egy akkora metróberuházás mondjuk Hollandiában, mint nálunk, és ott a kommunikációra pontosan 12-szer akkora pénzt költenek el, mint mi.

- És ott ezt nem kíséri korrupció vagy korrupciós vita?

- Ez kultúra kérdése, tudod. Tehát hogy mondjam, ott a közhivatalnoknak nem az jut eszébe, hogy...

- Hogy valamit kérjen, vagy valamit ajánljon a jobb ügyintézés érdekében?

- Nem, nem. Az egyértelműen a kriminalitás világa, az egyértelműen, mondjuk fél százalékba szorul bele. Nálunk meg nem tudom, százalékban mennyi a korrupció, de néha kicsit közelről nézve meg hallva azt hiszem, hogy nagyon nagy és sok.

- Na akkor végül mit csinálsz, ha se a Magyar Nemzet, sem a fidesz.hu, sem a többiek nem adnak helyt a helyreigazítási kérelmednek?

- Szerintem helyt fognak adni. Tehát vagy megteszik maguktól, vagy van egy bírósági procedúra, aztán hat hónap múlva, amikor már senki nem tud semmit…

- Nem, a helyreigazítási perek gyorsabbak ennél.

- Három hónap múlva, két hét múlva sincs igazából relevanciája. Nem tudom, az embernek meg kell ezt tennie, mert például a Tv2 nagyon tisztességtelenül járt el. És ne ragadjon rajta az emberen, ne lehessen mindig visszahivatkozni arra, hogy hát hiszen a Tv2 mondta. A történet érdekessége egyébként, hogy teljesen véletlenül találkoztam a Tv2 főszerkesztő-helyettesével, az adás előtt egy órával. Tudtam már, hogy mi az, amiről anyagot akarnak, és elmondtam, hogy meg kéne nézni a BKV hivatalos honlapját, ki mikor mondott le, ki mikor lett az igazgató. Ennek ellenére az ország második legnagyobb kereskedelmi adója vagy slendrián volt, vagy nagyon nem professzionális. A Fidesztől azt várom, hogy nézze át a dokumentumokat, és javítsa ki azt a pontatlanságot, ami a honlapján van. Mutasson példát a kereskedelmi tévéknek, a HírTv-nek, a többi adónak, hogy ha egyszer a szavahihetőségről beszél, meg a megbízhatóságról, a szavak fontosságáról, akkor mutasson példát.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Interjú Niklai Ákossal, a Magyar Turizmus Zrt. volt elnökével


Bolgár György:
- Michelin-csillagot kap egy budapesti étterem, a magyarországi vendéglátás történetében először. Ez komoly hír, nem?

Niklai Ákos: - Ez nagyon komoly hír, és hadd ragadjam meg az alkalmat arra, hogy gratuláljak a tulajdonosnak, a vezetőknek, a dolgozóknak, és leginkább a séfeknek, a volt és a mostani séfnek.

- Tegyük hozzá, hogy a volt séf portugál, a jelenlegi pedig argentin.

- Így igaz, egy nemzetközi csapat dolgozik ott. Ez nagy öröm és dicsőség elsősorban a vállalkozóknak, de természetesen a magyar turizmus számára is nagyon jó dolog, hiszen egy ilyen Michelin-díj mindenképpen javítja a Magyarországról kialakult képet. És tudjuk, hogy ettől még nem fog minden turista elmenni a Michelin csillagos étterembe Budapesten, de mégis jó, ha a világban híre megy annak, hogy Magyarországon jó éttermek vannak. Az étterembe járás, a gasztronómia mindig az egyik legfontosabb vonzerő a turizmusban.

- Tulajdonképpen egy olyan világváros vagy nagyváros, mint Budapest, nem is lehetne meg jó éttermek nélkül. Valószínűleg a mai világban a turisták és üzletemberek egy része keresi a meglátogatott városban a jó éttermeket. Ha nem talál egyet sem, akkor úgy gondolja, hogy az a város nem is jó.

- Szerintem eddig is voltak jó éttermek  Budapesten, csak talán a világ még nem tudott róla. Ezért is nagyon fontos, hogy most már Michelin-csillagos étterem is van Budapesten. Ahogy mondják, nem elég jónak lenni…

- …Annak is kell látszani, és egy ilyen csillag segít ebben. Ön nemcsak turisztikai szakember, hanem vendéglős is. Mi lehet az oka, hogy ezt a csillagot, valamint még több ajánlást is, amik kicsit kevésbé nívósak, de mégiscsak felhívják a turisták és üzletemberek figyelmét egy-egy étteremre, sikerült elérnie egy, illetve több budapesti étteremnek. Mi kellett ehhez, mi változott mondjuk az utóbbi öt-tíz évben Magyarországon?

- Én úgy gondolom, hogy Magyarország nagyon érdekes ország, Budapest nagyon vonzó és érdekes város, egy regionális központ Közép-Európában. Úgy gondolom, hogy a hazai és a budapesti éttermek felkeltették az érdeklődést. Ezek az éttermek vagy nyertek, vagy pedig felkerültek különböző listákra. Felismerték a fogyasztói szokások változását, trendi, korszerű éttermeket üzemeltettek, és nagyon fókuszáltak a kitűzött céljaikra, hogy mindig, akkor is, amikor éppen inkognitóban bemegy egy ellenőr, kielégítsék ezeket az igényeket. A világ minden részéről keresik az ilyen szolgáltatásokat nyújtó éttermeket.

- Mi a trend a nemzetközi gasztronómiában? Milyen világrész, vagy milyen ország, milyen nemzeti konyha ma a meghatározó? Mennyire kapcsolódnak össze ezek a különböző meghatározó nemzeti konyhák valami új nemzetközivé?

- Úgy gondolom, hogy az eklektika a divat, de természetesen a mediterrán konyha rendkívül népszerű, és igen népszerű az ázsiai vagy éppen a japán behatás. Nagyon fontos nemcsak az ételek minősége, az íze, hanem az egész prezentációja. Tehát maga a látvány is nyújtson élményt. Nem óriási, hanem kis adagokat adnak, vonzóan, látványosan, ízlésesen. Ma már Magyarországon is, és külföldön is rendkívül fontos az alapanyag, és a legtöbb étel igen csak „à la minute”, tehát frissen készül. Magának az ételnek is nagyon frissnek kell lenni, és annak is kell látszania.

- A szakértők vagy séfek visszatérő panasza, hogy Magyarországon nem lehet jó minőségű hazai alapanyaghoz jutni. Miért van ez?

- Én úgy mondanám, hogy lehet, csak nem konzisztensen, és nem mindig.

- Ezt mondta egy hallgatónk is egy órával ezelőtt, hogy az a baj, hogy nem állandó, megbízható minőségben elérhetőek ezek.

- Sokszor volt ilyen irányú kezdeményezés. Most is van egy, össze szeretnénk ülni a mezőgazdaság, a kereskedők képviselőivel és megbeszélni velük, hogy hogyan lehetne konzisztensen jobb minőségű ételt előállítani legalább annyira olcsón, mint ahogy ezt külföldön megkapjuk. Szokták mondani a vendéglátásban, hogy Bécsben olcsóbban lehet jobb minőségű nyersanyagokat kapni.

- Ez bizonyos értelemben katasztrófa, ráadásul egy nagy nemzeti mítosz dől romba, hogy a magyar alapanyag kiváló, a külföldi bezzeg rossz. De ezek szerint még Bécsben is olcsóbban lehet a jóhoz hozzájutni, mint nálunk a nem mindig jóhoz.

- Lehet, hogy ügyesebbek és profibbak az osztrák kereskedők. Egyébként nagyon gyakran magyar árut lehet Ausztriában kapni, tehát magyar zöldséget és magyar húst is. Ez az európai piac érdekessége és a furcsasága is. Én beszéltem olyan exportőrrel, aki azt mondta, hogy inkább nagyban, nagykereskedelmi formában adja el a húst egy olasz kereskedőnek, mint hogy hazai éttermeknek igyekezzen beszállítani.

- Mert a hazai éttermek nem tudnának annyit és olyan ütemben felvenni, mint egy olasz nagykereskedő. Ezért ha ő tud is megbízható minőségben szállítani, jobban megéri neki egy nagy vevő, mint kielégíteni sok kicsi külön igényeit.

- Így igaz. Én ezzel együtt optimista vagyok, remélem, hogy ez egy-két éven belül meg fog változni és az éttermek összefognak. Látok különböző beszerzési szövetkezeteket vagy társulásokat, ahol kisebb és nagyobb éttermek fogtak össze. Lehet, hogy nem abban kéne összefognunk, hogy Bécsben vásároljunk árut, hanem abban, hogy megtaláljuk a magyar termelőket, akik jó minőségű árut adnak. De ehhez az ő részükről is megfelelő fegyelemre lenne szükség. A biónak kikiáltott nyersanyag valóban bio legyen, ne használjon vegyszereket, vagy azt a sertést vagy egyéb állatot olyan étellel táplálják, amilyet egyébként reklámoznak és hirdetnek. Tehát a diszciplína, a fegyelem a termelésben is rendkívül fontos. Nemcsak a konyhában, hanem már a szállítóknál is.

- Még egy dolog, szintén egy hazai mítosz. Az elmúlt évtizedekben fokozatosan csökkent a világon a magyar éttermek száma. Korábban még viszonylag sok helyről lehetett hallani, hogy ott működik egy ilyen, aztán inkább csak arról, hogy tönkrementek. Mi a baj a magyar konyhával, hogy nincs nemzetközi sikere? Mondjuk sose volt olyan nagy híre, mint a franciának vagy az olasznak, kicsik is vagyunk, ez is nyilvánvaló, de nincs valami olyan különlegesség a magyar konyhában, amivel mégis kedveltté lehetne tenni külföldön?

- Én úgy gondolom, hogy a magyar konyha változatlanul sikeres. Azoknál a vendégeknél, turistáknál látjuk ezt, akik Magyarországra jönnek. Azok a kisebb-nagyobb korszerűsítési elképzelések, melyeket hajdanán a Gundelben Kala Kálmán kezdett, és nagyon sok követője van, meghozták az eredményt. Az egy másik történet, hogy miért nincsen külföldön magyar étterem. Húsz-huszonöt évvel ezelőttig, a rendszerváltásig ezeket az éttermeket az állam, az állami vállalatok finanszírozták. Amikor ezek megszűntek, a privát cégek ezeket a tevékenységeket, éttermek működtetését, magyar gasztronómiai hetek szervezését, nehezen tudták bevállalni, mert alapvetően a magyar vendéglátás, a magyar éttermek, a magyar vendéglők jövedelmezősége rendkívül alacsony. Egy kínai étteremmel például Amerikában más a helyzet. Egyrészt nagyon sok kínai él Amerikában, másrészt ők nagyon szorgalmasak, és dolgoznak. Sok más nemzet családi alapon szokta ezeket a nemzeti éttermeket szervezni. Talán a külföldön élő magyarok nem találtak ebben óriási lehetőséget, hogy a hazai rokonsággal vagy a magyarországi szakmával összefogva létesítsenek egy éttermet a saját országukban. Egyébként ezt rendkívül fontosnak tartom, én magam is küszködtem ilyesmivel még különböző minőségeimben, gondolkodtam éttermek létesítésén, akár Budapesten, Tokióban, New Yorkban. Brüsszelből az ottani magyar kolónia majdnem minden évben megkeres, hogy hogyan lehetne egy magyar éttermet vagy legalább egy magyar cukrászdát létesíteni. Az hihetetlen öröm számomra, és sokunk számára, hogy a Gerbeaud például Tokióban milyen sikeresen működtet egy magyar cukrászdát.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Interjú Molnár Józseffel, a KVVM kabinetfőnökével


Bolgár György:
- Múlt heti beszélgetésünk után egy nappal a Népszabadságban megjelent egy cikk, amely gyakorlatilag semmissé tette a beszélgetésünket, legalábbis, ha igazak a Népszabadság hírei. Arról volt szó, hogy külföldiek érdeklődnek az ún. magyar széndioxidkvóták megvásárlása iránt. Önöket azzal vádolták, hogy ezeket eladva akarja a kormány betömködni a költségvetési lyukakat. Ön elmondta, hogy mi a helyzet. Egy nappal később a Népszabadság pedig úgy értesült, hogy a vevők úgy megijedtek a politikai támadásoktól, hogy lemondtak vételi szándékaikról. Ez igaz?

Molnár József: - A szombati Népszabadságban jelent meg ez a hír a címlapon. Én nem kaptam olyan értesítést senkitől, hogy az a tény, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága meg fogja vizsgálni a kvótaértékesítés gyakorlatát, mert a Fidesz alelnöke bejelentette, hogy a következő választások után ez be fog következni, bármelyik vevőt is eltántorította volna az üzlet előkészítésének további folytatásától.

- Ezek szerint nem tántorodtak el?

- Nem tudom Önnek azt sem mondani, hogy eltántorodtak, azt sem, hogy nem tántorodtak el. A legutóbb jelentkező komolyabb partnereknek feltettem egy kérdést, hogy érinti-e az ő szerződéskötési szándékukat ez az újsághír, és azt mondták, hogy nem érinti. Ez a válaszom. Még olyan hivatalos értesítést nem kaptunk, hogy a parlamenti vizsgálat végéig – amely a hír szerint augusztusban fog befejeződni, akkor adják ki a fehér könyvet, ami ezekről az ügyekről szól – valaki fel akarná függeszteni a szerződéskötési szándékát.

- Akkor gondolom, meglepetéssel vette kezébe a szombati Népszabadságot, még azt is feltételezném, hogy megkérdezte a Népszabadság szerkesztőitől, hogy honnan szedték ezeket az információkat?

- Azt gondolom, hogy a kvótaértékesítés környékén több a találgatás, mint a valós tény. A valós tényeket mi rendszeresen közzé szoktuk tenni. Azt, hogy egy újságírót, egy újságot elszámoltassunk arról, hogy melyik hírt, melyik feltételezést, véleményt kitől, hogyan szerzi be, nem tesszük, mert nem lenne elegáns. A sajtó ilyen értelemben szabad. Lehet, hogy van olyan potenciális vevő, aki úgy döntött, hogy nem kíván Magyarországtól ebben az időszakban kvótát venni. Nem tartjuk kizártnak. Több száz potenciális vásárló lehet, bármelyik gondolhatta úgy, hogy az előkészületeit a továbbiakban nem folytatja. Ez nem lehetetlen. De még egyszer mondom, hozzánk múlt hét óta, amióta legutóbb beszéltünk, nem érkezett ilyen hír, hogy valaki felfüggesztette volna a tárgyalási szándékát.

- Abból a szempontból sem érdekelte Önöket, hogy honnan vették az értesülést, hogy esetleg utána tudjanak nézni, vagy alaposabban informálják az újságot? Tehát egyáltalán nem vették fel velük a kapcsolatot?

- A kvótaértékesítés ügyében naponta három-négy belföldi és külföldi média keres meg minket. Igyekszünk részletesen válaszolni nekik. A Népszabadság minden kérdésére is válaszoltunk. Az viszont, azt hiszem, nem a tájékoztatáspolitikánk része, hogy minden újsághírre, amely az esélyeket latolgatja, érdemben reagáljunk. Asztalitenisz jellegű dolog lenne, ha mindenre azonnal reagálnánk. Ha megkeresnek minket, válaszolunk, és ha olyan érdemi hír jelenne meg, amely lényegesen befolyásolja a kvótaértékesítés szakmai vagy a közpolitikai megítélését, akkor arra reagálnánk.

- De ha ez az információ igaz lett volna, akkor elég alapvetően befolyásolná a kvótaértékesítést, mert legalább négy-öt hónapra felfüggesztene minden ezzel kapcsolatos tárgyalást.

- Igen, ha igaz lenne a hír, akkor a kvótaértékesítési tevékenységünk jelentős zátonyra futását jelentené, de ismétlem, hogy nem kaptam még ilyen hírt. A minisztérium többi illetékesével is beszéltünk, és hozzájuk sem futott be olyan hír, amely azt állítaná, hogy bárki visszalépett volna. Továbbra is érdeklődnek japán cégektől is apróbb tételekről. Nem tudom azt mondani Önnek, hogy bárki azt jelezte volna, nem kíván velünk a továbbiakban tárgyalni. Én ezt normálisnak tartom, egy választási időszakban ezeket a kérdéseket valóban ki kell beszélni, és valóban nem lenne helyes olyan értékesítési politikát folytatni, amely jelentősen determinálná a következő kormány mozgásterét, de nem is készültünk ilyenre. Ezért továbbra is tartom azt, amit a múltkor mondtam, hogy ha valóban jelentős, nagy összegű, nagy tételű kötést tudnánk realizálni, akkor előtte az Országgyűlés illetékes bizottságának egyetértését mindenképpen megszereznénk. Sajnos nem tartunk még ott, hogy olyan szerződéstervezet lenne a kezünkben, amivel elmehetnénk az Országgyűlés bizottságához.

- De azok az érdeklődők, akikkel az elmúlt hetekben, hónapokban tárgyaltak, hol vannak? Milyen gyakran szoktak velük érintkezésbe lépni, vagy mi ennek a menetrendje? Hogy zajlik a tárgyalás, hiszen nyilván egy alkufolyamatról van szó, és valahol csak folytatják?

- Kizárólag a minisztériumban folytatjuk a tárgyalásokat, illetve még a koppenhágai klímakonferencia helyszínén tárgyaltunk cégekkel. Tehát csak hivatalos helyszíneken tárgyalunk, és e-mailben tartjuk az érdeklődőkkel a kapcsolatot. Az alkudozás ilyen értelemben egy rossz ízű szó, én inkább úgy mondanám Önnek, hogy ismertettük velük, hogy milyen árakra gondolunk. Ennek az árképzésnek a modelljét a minisztérium honlapján lehet megtalálni. Egy nemzetközi hírű cég, a Camco szakmai elemzését rátettük a minisztérium honlapjára, ahol el lehet olvasni, hogy melyik állam körülbelül milyen mennyiségű kvótavásárlást kell hogy végrehajtson, mely államnak mennyi eladandó kvótája van, illetve, hogy a cég mit prognosztizál, melyik állam mennyi kvótát fog tudni ebből értékesíteni. Az árakról is vannak tájékozódási adatok, illetve van egy nagyon részletes adatbázisunk a másik honlapunkon. A Gazdaságkutató Intézet készített egy részletes elemzést arról, hogy milyen és hány piaci pozíció van. Ezek az anyagok ismertek, ezek alapján alakítjuk ki a magyar álláspontot. Aki vásárolni akar tőlünk, ezeket a feltételeket ismeri. A zöld beruházási rendszert, és annak lehetőségeit ismeri. A feltétel az, hogy előre igazolni tudja, rendelkezik az üzlethez szükséges pénzzel. Ha ez rendben van, akkor tudunk tovább lépni.

- És amikor a Fidesz parlamenti vizsgálatot helyezett kilátásba, utána egyetlen korábbi érdeklődőtől sem kaptak aggódó, vagy érdeklődő e-mailt, hogy ezt hogy kell érteni?

- Azt hiszem múlt hét csütörtökön este jött ki az a közlemény, amelyben Varga Mihály úr jelezte, hogy több más kérdéssel együtt ezt is meg kívánja majd az új Országgyűlés vizsgálni, és áttekinteni az iratokat. Minket ez a dolog nem lepett meg, és a potenciális vevőket sem. Bizonyos, hogy az új Országgyűlés illetékes bizottságának ki kell majd alakítani azt az álláspontot, ami arról szól, hogy az eddigi gyakorlatot hogyan lehet tovább folytatni, hogyan lehet felfrissíteni az álláspontokat. Ezzel az egész társadalom foglalkozik. Pont ma olvastam az MTI egyik hírét, hogy az Erdőgazdálkodók Szervezete közzétett egy véleményt, amelyben kérik, hogy a klímaerdő ügyében is legyen kvótapénz-felhasználás. Tehát ez valóban egy élő, fontos kérdés. Azt gondolom, ez egyáltalán nem okoz nekünk jelentős problémát. Valóban voltak olyan időszakok, amikor egyes vizsgálatok híre hátráltatta az üzleti tárgyalásainkat. Például múlt év őszén az országgyűlési biztos jelentésének híre jutott ki a nagyvilágba nem megfelelő formában. Akkor valóban érzékelhető volt egy másfél hónapos visszaesés a tárgyalásokban. Azóta visszajött a külföldi vásárlók vásárlási kedve. Most sajnos a tárgyalásokat az nehezíti, hogy a koppenhágai világkonferencia után az árak elkezdtek lefelé araszolni, és a piac a vevői oldalon a kivárásra játszik.

- Hátha lesz még alacsonyabb is ez az ár.

- Nagyon jelentős a túlkínálat sajnos.

- Akkor abban vagyunk érdekeltek, hogy minél előbb értékesítsünk, nem?

- Igen, sajnos a várakozás egy ötéves időszak kellős közepén már luxus. Tehát két-három hónap várakozás ebben az időszakban jelentős piaci pozícióvesztést eredményezhet.

- Márpedig ez meglesz minimum két-három hónap Magyarországon a választások és az új kormány megalakítása miatt, ha nem veszik természetesnek a másik oldalról, hogy ez az ország érdekében folytatott tevékenység, jobb minél előbb értékesíteni a kvótákat ebben a helyzetben.

- Tartalékolni a kvótákat nincs miért, ugyanis a piaci árak csökkennek, és akiknek szükséges, előbb-utóbb meg fogják venni a saját kvótáikat. Ezt úgy is mondhatnám, hogy szeptemberben már nehéz a nyári szállásokat eladni, tavasszal kell kiajánlani őket. Sajnos egyre közelebb van az az időszak, amikor a kvótavevőknek valamilyen döntést kell hozniuk. Tehát a kvóta és a zöldítés érdeke az, hogy minél előbb tudjuk értékesíteni. Az a kérdés, hogy ez mennyire átlátható. Az előbb mondtam, tartjuk azt, hogy ha valóban jelentős üzletkötés előtt állnánk, amikor a vevő már fel tudja mutatni a pénzt, akkor jön el az a perc, amikor szükséges sokkal nagyobb társadalmi nyilvánosság előtt, illetve az Országgyűlés bizottsága előtt megvitatni, hogy szükséges-e és a vevő által visszaigazolt zöldítési célokat szabad-e elfogadni. Úgy gondolom, hogy ezt nem szabad titokban tartani, nem is készülünk erre. Sajnos olyan a vevő, aki igazolni tudná, hogy az ötven-, száz- vagy még több millió euró rendelkezésére áll, és nyomban át tudja utalni a kvóták átadásakor, még nincs a minisztériumban.

***

Korábban:
Bolgár György interjúi a Galamusban:
Minden, amit a kiotói kvótákról tudni lehet (Molnár József, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kabinetfőnöke)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!