A kettős állampolgárság és a népszuverenitás

Az Ab döntéséből az is kiolvasható, hogy a népszuverenitás elvét sértené a választójog automatikus megadása magyarországi lakóhely nélkül



A Galamus is beszámolt róla, hogy az Alkotmánybíróság november 8-án elutasította Bauer Tamás indítványát, amelyben a magyar állampolgárságról szóló 2010. évi XLIV. törvény alkotmányellenességének megállapítását és a törvény megsemmisítését kérte.

Bauer Tamás több szempontra is hivatkozott. Sérelmezte, hogy az állampolgársági törvényt módosító törvényjavaslatot egyéni képviselői indítvány formájában terjesztették a ház elé, amely pro forma lehetővé tette, hogy az előkészítés során kikerüljék azokat az egyébként kötelező egyeztetéseket, amelyeket a jogalkotásról szóló törvényi rendelkezések és nemzetközi egyezmények a kormány számára előírnak. Leírta, hogy a módosítás tartalmában is ellentétes több Magyarország által ratifikált nemzetközi egyezménnyel. Kifogásolta, hogy a letelepedés nélkül kedvezményesen honosítottak, ha valahol Magyarországon bejelentkeznek, részt vehetnek a választásokon, így előfordulhat, hogy a választások eredményét nem a Magyarországon élők, hanem a honosítottak szavazatai döntik el. Ez pedig ellentétes a népszuverenitás alkotmányos elvével.

Az Ab (1177/B/2010. sz. határozatával) úgy utasította el az indítványt, hogy a nemzetközi egyezménnyel való ütközést nem is vizsgálta. Arra hivatkozott a testület, hogy csak a törvény által meghatározott körbe tartozók kezdeményezhetnek alkotmányossági felülvizsgálatot erről.* Ám azt, hogy az indítványt a népszuverenitás elvének sérelmére vonatkozóan miért nem találta megalapozottnak, érdemes részletezni, mert az okfejtés paradox módon az indítványozó igazát támasztja alá, az elutasítás dacára.

Az Ab maga idézi fel egy korábbi döntését:

„22/1993. (IV. 2.) határozatában kiemelte, hogy…a népszuverenitás elsődlegesen az ország választópolgárainak abban a jogában fejeződik ki, hogy választással létrehozzák a legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szervet, és többségi szavazással döntsenek az országos népszavazásra bocsátott kérdésekről. (…) A népszuverenitás alanya az ország választópolgárainak összessége”

Most ehhez képest úgy érvelt a testület, hogy „a népszuverenitás alkotmányos tartalma és az állampolgárságról szóló törvény érintett rendelkezései között alkotmányjogi szempontból nincs értékelhető, közvetlen összefüggés.”

Ez nem nagyon érthető másképp, mint hogy a népszuverenitás elvét azért nem sértheti közvetlenül az, hogy lesznek majd nagy számban olyan állampolgárok, akik letelepedés nélkül, kedvezményes honosítással szerezik meg ezt a státust, mert nem tartoznak az ország választópolgárainak körébe.

Az Ab szerint az indítványozó által sérelmezett helyzet azért sem állhat elő, mert „A jelenlegi jogi szabályozás értelmében … az országgyűlési képviselők választásán választójoga a magyarországi lakóhellyel rendelkező nagykorú magyar állampolgároknak van [Alkotmány 70. § (1) bekezdés].”

Tekintsünk el most a problémától, hogy amennyiben állampolgársággal rendelkező emberek az ország egész területén bárhol bejelentkeznek és tartózkodási helyet létesítenek a választások előtt meghatározott idővel, miként lenne ellenőrizhető, hogy jogosultak-e élni választójogukkal vagy nem. Inkább szögezzük le, hogy az elutasító határozat mindkét fent idézett mondata a ma hatályos jogszabályokból indul ki, amelyek szerint a kedvezményes honosítás nem jár automatikusan választójoggal.

Mindannyian tudjuk viszont, hogy van olyan terv, hogy ne legyen feltétel a magyarországi lakóhely. A kormánypártok egyes képviselői már közölték, van olyan szándék, hogy valamilyen formában választójogot biztosítanak a határon kívül élő magyar állampolgároknak is.

Annyit tehát mindenképpen leszögezhetünk az Ab mostani döntése alapján, hogy a választójog biztosítása letelepedés nélkül sérteni fogja a népszuverenitás elvét. Vagyis ha a jelenlegi kormányzó hatalom szavazati jogot ad azoknak, akik honosíttatják magukat, ahhoz át kell alakítani az alkotmányt, és fel kell adni a népszuverenitás elvének eddigi alkotmányos értelmezését, vagyis azt az elvet, hogy az ország sorsáról azok döntsenek, akik az ország területén élnek és akikre a döntések jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg.

(Lánczos Vera)


* „Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 44. §-a értelmében jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését az Abtv. 21. § (3) bekezdésében meghatározott szervek vagy személyek (az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész) indítványozhatják.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!