rss      tw      fb
Keres

A szent és az álszent




Az európai parlamenti választásokon a Fidesz-KDNP elsöprő győzelmet aratott. Ezt a győzelmet nem utolsósorban annak a buzgó propagandatevékenységének köszönheti, amelyet a katolikus és református egyház egyes képviselői fejtettek ki a győzelmük érdekében. Az egyházak igyekeztek megszolgálni a maguknak és az általuk fenntartott oktatási és szociális intézményeknek juttatott kivételes bánásmódot, és reménykedtek hűségük jutalmaként még bővebb támogatásban. Folyt tehát a meggyőzés szószékről és felekezeti iskolák katedráiról, gyülekezeti termekben és internetes fórumokon. Szóban és írásban méltatták az elmúlt négy év kormányzását, a keresztény értékeket tűzzel-vassal védelmező kormányt és parlamentet.


A legfőbb méltóságok és a kormánytagok rendszeresen eljártak felekezeti rendezvényekre, és nem volt hiány a jövőre vonatkozón ígéretekben sem arra az esetre, ha folytathatják az elkezdett munkát, és fenyegetésekben sem, ha a választásokon rossz helyre leadott voksokkal botorul azokat támogatják, akik már többször „tönkretették Magyarországot”. Orbán, aki Balog Zoltánnal és Kövér Lászlóval együtt református körökben fényképezteti magát a legszívesebben, rászokott arra, hogy hallgatóságát „ünneplő gyülekezet”-ként szólítsa meg, istent hívja tanúként és sűrűn emlegesse a kálvinista makacsságot saját önfejű és goromba viselkedésének igazolásaként. De ökumenikus szellemben kitüntette jelenlétével a Bazilika előtti körmenetet is, sőt szókincsébe is beemelt katolikus fordulatokat, nemrég például így nyilatkozott: a halálbüntetés átgondolása és bevezetése „megér egy misét”.


Aki még ennyiből sem értette meg, mi az istennek tetsző cselekedet a szavazáskor, az megkapta az utolsó útmutatást a szavazás napjának reggelén Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspöktől. A főpap a Kossuth Rádió Vasárnapi Újságjának hallgatóit biztatta, hogy menjenek el szavazni, és küldjenek keresztény elkötelezettségű embereket az Európai Parlamentbe. Hogy ott ne a Tavares-féle tovarisok és a Cohn-Bendithez hasonló banditák uralkodjanak, bár éppen ő, tette hozzá a püspök úr, hálaistennek már kiöregedett és nyugdíjba vonult. Helyettük keresztény embereket kell küldeni az Unióba, akiknek feladata az lesz, hogy „megbérmálják” Európát.


A választások miatt csak csekély érdeklődést keltett az a hír, hogy kilencvenéves korában meghalt Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt valamikori első titkára, a harmadik lengyel köztársaság első elnöke.


Jaruzelski hosszú életének számos fordulata kitörölhetetlen nyomot hagyott a közelmúlt lengyel történelmében. Ő volt az, aki 1981-ben bevezette az országban a hadiállapotot. Bár ezt annak idején brutálisan diktatórikus lépésnek tartották, könnyen lehet, hogy egy nagyobb bajt – egy szovjet intervenciót – előzött meg vele. Ekkor ültették le az ellenzéki Solidarność vezetőjét, Lech Wa?ęsát csaknem egy évre. Aki jóval később, egy demokratikus időszakban – a harmadik lengyel köztársaság második elnökeként – utódja lett Jaruzelskinek.



Forrás: se.pl

Korábban ellenfelek voltak tehát, talán ellenségek is. Pár éve bejárta egy fénykép a világsajtót: Wa?ęsa meglátogatja a kórházban a nagybeteg Jaruzelskit. Kézfogásuk és mosolyuk többet mond a megbocsátó keresztény szeretetről, mint magyar földön száz kormányszintű szenteskedés és tartuffe-i álszentségű egyházi áldás.