rss      tw      fb
Keres

A Tagesanzeiger Conchita Wurst győzelméről




A Tagesanzeiger című svájci lap „A konzervatívok félnek az elnőiesedéstől” címmel interjút közölte Linus Schöpfer interjúját Franziska Schutzbachhal, aki a bázeli egyetem Gender Studies Központjában tanít és kutat. Az Eurovízió dalversenyét egy nőnek öltözött szakállas férfi nyerte meg. Franziska Schutzbach kutató megmondja, kinek ijesztő Conchita Wurst – és hogy miért vitatott a transzvesztiták között is.



A Tagesanzeiger fotóinak egyike


Tagesanzeiger: – Conchita Wurst Eurovízió dalversenyen aratott győzelmére sok konzervatív élesen, már-már pánikszerűen reagált. Szó volt a hagyományos értékek temetéséről, kikiáltották Európa végét. Honnan ez a rettegés?


Franziska Schutzbach: – A konzervatívok hagyományosan tartanak az elnőiesedéstől. Wurst személyében olyan ember érkezett el a fősodorba, aki radikálisan megkérdőjelezi a klasszikus férfiassági ideáljait: a cowboyt, a katonát. Mivel az alternatív életformákkal szemben a tolerancia szemmel láthatólag nőtt, kézenfekvő volna az éles reagálásokat a konzervatívok utolsó sóhajaként értékelni. De óvatosságra intek mindenkit, mert sok országban egyidejűleg ellentétes tendenciák is láthatók: gondoljunk csak a homofób magyarországi Orbán-kormányra, vagy a meleg házasságok elleni tömeges franciaországi tüntetésekre. Itt, Svájcban jelenleg a Tanterv 21 ellen tiltakoznak, amely állítólag homoszexualizálja a gyerekeket.


– Önt meglepte Wurst győzelme?


– Nagyon. Nem vártam volna, hogy egy olyan figura, mint Wurst, győzzön egy olyan mainstream-formátumban, mint a dalfesztivál, különösen, mivel határozott politikai véleményt képvisel. Persze figyelembe kell venni, hogy rendelkezik egy hagyományos popénekesnő számos adottságával: karcsú, fehér, csinos, hosszú hajat visel, inkább hagyományos popszámokat énekel, és – amennyire tudom – a középosztályból származik.


– Ez a győzelem valóban egy új társadalmi tolerancia jele, ahogyan sokan feltételezik? Az eurovíziós dalverseny közönsége, és különösen szavazói nem egy speciális, átlagon felül progresszív réteget képviselnek?


– Mi a fősodor, ha nem az Eurovízió dalversenye, amely egész Európában a nézők millióit szögezi a képernyő elé főműsoridőben? Túl ezen, főleg a fősodorhoz tartozó média hangsúlyozta ennek a győzelemnek a jelentőségét a tolerancia jeleként. Lehet persze ezt kicsit eltúlzottnak és merésznek találni, és éppen azok, akik már régen küzdenek a homofóbia ellen, tisztában vannak vele, hogy a Conchita Wurst győzelméhez hasonlatos események persze fontosak, de még mindig erős az ellenszél és sok a diszkrimináció.


– Milyen nemi témákról folyó vitákra utal a transzvesztita művésznő?


– Meleg férfiként, aki nőnek mutatkozik, és ugyanakkor mégiscsak a férfiakhoz tartozó szakállt visel, ahhoz a nagyon régi kérdéshez nyúl vissza, hogy milyen viszonyban állnak egymással a természet és a nemek; azt a tapasztalatot testesíti meg, hogy nem feltétlenül egyezik meg a nemi identitás és a biológiai nem, és hogy a biológiai nemből nem lehet levezetni szükségszerű társadalmi szerepeket. Ezek a viták a XIX. századra nyúlnak vissza, amikor a feminista nők kikérték maguknak, hogy őket a méhükre akarják redukálni, és a XX. században egészen napjainkig folytatódnak, olyan filozófusok részvételével, mint Simone de Beauvoir és Judith Butler.


– Milyen befolyással lehet Wurst a jövendő gender-vitákra?


– Kívánatos lenne, hogy az említett privilegizált tulajdonságaira önkritikusan reflektáljon. A transgender és travesztia-körökben már ki is provokált néhány bírálatot az, hogy mindezt eddig nem tette meg. Jó lenne, ha sok emberrel és közösséggel kezdene véleménycserét, és ezzel lehetővé tennél egy fórum létrejöttét a kibővített viták számára. Nem lenne ugyanis jó, ha arról lenne szó, hogy egy családapát meggyőzzenek a transzvesztitaság előnyeiről: arról kellene beszélni, hogy erősítsük a különféle életformák elfogadottságát.