Hack Péter
- Részletek
- 2010. november 15. hétfő, 04:40
- Hack Péter
Hallgattassék meg a másik fél is
„Meglepetésként érte a bankokat a banki különadó mértékének és alapjának megváltoztatása, amit kedden fogadott el a parlament. Nagyon károsnak tartják, ahogy a banki különadó időtartamának meghosszabbítását is - nyilatkozta az MTI-nek a Magyar Bankszövetség elnöke. Erdei Tamás elmondta: a keddi módosítás nagy meglepetés volt számukra, ugyanis nem volt szakmai egyeztetés a bankszövetség és a kormány között. Úgy vélekedett, hogy technikai változtatások mögé bújtatva a különadó mértékének növelésére került sor.”
A hír egy újabb elszalasztott lehetőségről szól. A kormánypártok ismét azt a látszatot keltik, mintha a „nemzeti együttműködés” az orwelli újbeszél szótárának használatával volna csak lefordítható, magyarul azt jelenti, hogy nem törődünk az érintettekkel.
Nem egyedülálló esetről beszélünk, hiszen az új országgyűlés megalakulása óta szinte általános gyakorlattá vált, hogy fontos törvényjavaslatok (például az alkotmánymódosítások többsége) nem a kormány előterjesztésében kerül a parlament elé, hanem képviselői indítványok formájában. Ehhez az a szokás társul, hogy az ilyen javaslatoknál még a kormányon belüli tárcaegyeztetésekre sem kerül sor, nem is beszélve az érintettekkel való egyeztetésről.
A választási kampányban tett ígéretekkel szemben egy-két „nemzeti konzultációnak” nevezett sajtóeseményen kívül a kormányzat még a látszatát is kerüli annak, hogy fontos lépéseit az érintettekkel való egyeztetés után tegye meg. Ennek a gyakorlatnak különösen kirívó eleme, hogy egyre több törvénynél az úgynevezett zárószavazás előtti módosító indítványokban a javaslat lényeges elemeit drasztikusan megváltoztató módosításokat terjesztenek elő.
Az Országgyűlés Házszabályának 107 § (1) bekezdése szerint „A zárószavazás megkezdése előtt módosító javaslatot lehet benyújtani bármely – korábban megszavazott – rendelkezéshez kapcsolódóan, ha a megszavazott rendelkezés nincs összhangban az Alkotmánnyal vagy más törvénnyel, a törvényjavaslat már megszavazott rendelkezésével, vagy a törvényjavaslat módosítással nem érintett valamely rendelkezésével.”. Vagyis ez a lehetőség valójában egy kivételes szabályt állapít meg arra az esetre, ha a különböző módosító indítványok elfogadása során az Országgyűlés valamilyen oknál fogva ugyanazon törvényen belül egymásnak ellenmondó módosításokat, illetve az Alkotmánnyal vagy más törvényekkel ellentétes rendelkezéseket fogadna el. Az eredeti jogalkotói szándéknál a kivételességre abból is következtethetünk, hogy ilyenkor csak egy korlátozott záró vita történik, ahol az így benyújtott javaslatokhoz már nem is lehet módosítást fűzni.
A konkrét esetben az érintetteknek még csak esélyük sem volt arra, hogy az előterjesztőt és a döntést meghozó képviselőket álláspontjukról tájékoztassák. Félreértések elkerülése végett, az országgyűlési képviselőknek nem feltétlenül kell az érintettek érveit elfogadni vagy szempontjait figyelembe venni. De milyen döntés az, ahol a döntéshozó nemhogy figyelmen kívül hagyja az esetleges egyéb megfontolásokat, hanem még csak megismerni sem hajlandó őket?
Mint eljárásjogász őszintén hiszek abban, hogy az igazság keresésének hasznos útja a felek vitájára épülő döntéshozatal, amelyben az egyenlő lehetőséggel rendelkező két oldal egymásnak ellentmondva (kontradikciós eljárásban) ütközteti a döntéshozó, a bíró előtt az álláspontját, és a bíró mindkét fél meghallgatása alapján dönt. Ahogy a latin közmondás mondja „Audiatur et altera pars” („hallgattassék meg a másik fél is”).
A bibliai Bölcs Salamon már a rómaiak előtt is megállapította a Példabeszédek könyvében: „Igaza van annak, aki első a perben; mígnem eljő az ő peresfele, és megvizsgálja őt.” (Péld. 17,17). Úgy látszik, a jelenlegi kormánypártok ismerhetik a bölcsességet, és saját igazukat úgy biztosítják, hogy nem engedik, hogy „eljöjjön a másik peres fél”, nem engedik, hogy a kormány álláspontjával ellentétes érvek a képviselők tudomására jussanak. Így pedig sokszorosára növelik a hibás vagy téves döntés kockázatát.
A tévedések kockázatát is meghaladó kockázata van annak, hogy az ilyen és ehhez hasonló jogalkotási lépések folyamatosan rombolják azt a bizalmat, amely az új kormány tevékenységéhez kapcsolódóan a választások után kétségtelenül megvolt. Különösen az üzleti élet, a befektetők és a gazdaság meghatározó szereplői néztek várakozással az elsöprő választói támogatással megalakult kormányra. Bíztak benne, a kormány felismeri azt, hogy az ország versenyképességének, a gazdasági fejlődés megindításának, a lakosság jóléte megteremtésének elemi feltétele a kormányzat megbízhatósága és kiszámíthatósága, a jogbiztonság és a jog uralma.
Az elmúlt hónapok fejleményei, a látványos kapkodások és a zűrzavar, ami a kormányzat döntéseit körülveszi, napról napra emészti fel ezt a bizalmat. Aligha kell attól tartani, hogy azok a befektetők, akik eddig százmilliókat vagy akár tízmilliárdokat fektettek be Magyarországon, kivonulnának a piacról. A bankok, az energetikai cégek, a kereskedelmi hálózatok, a távközlési cégek futnak a befektetéseik után, és arra törekszenek, hogy minimalizálják a veszteségeiket.
A jövendő új befektetőknél azonban más a helyzet. Ha ma egy befektető azzal keresi fel hazánkat, hogy az itteni befektetés lehetőségeit megvizsgálja, egyfelől találkozik egy stabil, megingathatatlannak tűnő kormánytöbbséggel, ami jó hír a számára. Másrészt azt látja, hogy a kormány rendkívüli adókkal bünteti azokat a befektetéseket, amelyeket a kelleténél sikeresebbnek tart. Ez pedig nem jó hír egy befektetőnek. Mint ahogy az sem, hogy Magyarországon fennáll a kockázata a visszamenőleges adóztatásnak, ami szintén nem könnyíti a lehetséges költségek és hasznok kalkulálását. Ráadásul a jövőben már arra sincs esély, hogy egy alkotmányellenes állami beavatkozástól az Alkotmánybíróság megvédje a gazdaság szereplőit (mit ahogy persze a polgárokat sem fogja tudni úgy megvédeni, mint eddig).
Azt láthatja még egy lehetséges befektető, hogy a jogalkotási elképzelések szinte óránként változnak. Az, hogy a parlament előtt van egy törvényjavaslat, amelyet a kormány vagy kormánypárti képviselők nyújtottak be – kétharmados többség ide, kétharmados többség oda –, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezt fogják elfogadni. A módosító indítványok elfogadása után sem tudhatja, hogy tényleg az lesz-e a törvény, amit a parlament megszavazott. Továbbá azt is látja, csekély esélye van rá, hogy álláspontját el tudja juttatni a döntéshozókhoz.
Összességében egy potenciális befektető a kiszámíthatóan nagy többséggel rendelkező kormányról, az elmúlt hónapokban csak azt tudhatta meg, hogy az kiszámíthatóan kiszámíthatatlan.