rss      tw      fb
Keres

Orbán sikere: önérzet nélküli nép, önérzet nélküli politikusok

A sokat hivatkozott választói akarat, a kétharmados felhatalmazás, tudjuk jól, semmiféle konkrétumról nem szól. Még akkor sem szólna, ha a kampányban a Fidesz bármit előadott volna a konkrét terveiből. Kizárólag arról szól, hogy az ilyen arányban hatalomba juttatott Orbán és társulata csináljon, amit akar. És úgy csinálja, ahogy akarja. Ha fel akarja forgatni az ország életét és intézményes berendezkedését, ám tegye. Ha meg akarja fosztani az ellenőrző funkcióktól mindazokat az intézményeket, amelyek az egyed- és önkényuralom kialakulását, a szabályok alóli kivételek rendszerének megteremtését akadályozhatnák, akkor megfosztja őket. Ha fütyül a törvényi kötelezettségekre, bizonyára jól teszi.

Domokos László, az egyik legfontosabb kontrollfunkciót betöltő szervezet, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) Fidesz-hű elnöke minden szégyenérzet nélkül végigpendlizheti a televíziókat és a sajtót, hogy a fideszes költségvetés nagyszerűségéről értekezzen, meg persze arról, miért fölösleges („fogatlan oroszlán”) az a szintén kontrollfunkciót betöltő társszervezet, a Költségvetési Tanács, amely az ÁSZ-szal szemben még nem azt tartja feladatának, hogy a kormány alá dolgozzon. Simor András meg írhat húsz levelet is, az sem fogja kikényszeríteni, hogy a kormány betartsa a Nemzeti Bankról szóló törvény előírásait. Orbán és a pártja jól tudja, hogy a saját többségi szavazóbázisa hátán akár apró forgácsokra hasogathatja a törvényeket, az alkotmányt, a jogállamot, a parlamentáris demokráciát, ez nem fogja megszüntetni a számára ideális helyzetet. Hiszen a „kétharmad” még a saját pénzéért sem morgolódik, miért érdekelnék olyan értelmiségi huncutságok, mint jog, hatalommegosztás, intézményi függetlenség, törvény előtti egyenlőség, szabadságjogok.

Abban sincs semmi meglepő, ha Orbán-Szijjártó azt is megengedi magának, hogy Simor András jegybankelnök „sértődöttségével” magyarázza a Nemzeti Bank költségvetés-kritikáját. Ráadásul a sértődöttség legpitibb fajtájával: Simor azért sértődött, mert Orbán elvette a pénzét. A „kétharmad” – szemben Simor levelével és bírálatával – ezt biztosan érti. Ismeri. Van róla saját tapasztalata. Az ember bizony megharagszik arra, aki önkényesen megfosztotta őt a pénzétől, sőt ha teheti, bosszút is áll az illetőn. A Szijjártó által Simornak tulajdonított motívum tehát hihető. Ám a népi igazságérzet mégsem a pénzétől megfosztott Simor mellé áll. És ezt Orbán-Szijjártó pontosan tudja. Ismeri a saját bázisát, ő formálta ilyenné, azaz ő erősítette meg, igazolta vissza hosszú éveken át nap mint nap legrosszabb „történelmi” beidegződését. Azt, amely a „nép” minden egyes tagjának, de mindenekelőtt vélekedő-önmagának a pénzben és javakban megtestesülő egyenlőséget látná igazságosnak mindenki mással szemben, függetlenül képességtől, felkészültségtől, teljesítménytől, munkamennyiségtől és felelősségtől. Tehát nem tűri a nyolcmilliós fizetést. Még a kétmilliósat sem. Így aztán viszonya a „sértett félhez” az elégtétel és a káröröm viszonya. Vagyis a Simor-esetben Orbán lett az igazságos király, Simor meg a gyűlölködő, sértődött nagyúr. Szijjártó biztosra mehetett.

Simor András és mindenki más, aki kicsit is bonyolultabb intellektuális-érzületi-verbális szinten képviseli az álláspontját, amelyet kicsit is bonyolultabb ügyekről alakított ki, sokszorosan vesztes pozícióban van. A „kétharmados” közvélemény azon a kulturális szinten lesz rá vevő, amelyet lepusztítóival hosszú évek alatt begyakorolt. És a szintnek megfelelő igazodási pontokat kivétel nélkül minden ügyben meg is kapja. Mert Szijjártó és összes fideszes társa is hosszú tréningen van túl. Évtizede gyakorolják, hogyan lehet szégyenérzet nélkül kimondani a legaljasabb és legócskább mondatokat, hogyan lehet akarat, gondolat és felelősség nélküli bábként végrehajtani az legképtelenebb utasításokat, hogyan lehet kikapcsolni vagy az orbáni konyhafilozófiák darabkáival elfedni a maradék kételyeket.

„Kétharmados népüknek” meg nemcsak Simor érveire és Orbán rendszerpusztító akarnokságára nincs füle és szeme. Már azt sem veszi észre, hogy ez a „mélyen amorális nyelvi és politikai kultúra” az ő lenézésén alapszik. Hogy a Fidesz politikusai azért beszélnek és járnak el így, „mert meg vannak győződve róla, hogy ’ezek’ csak ezt a nyelvet” és magatartást értik. Önérzet nélküli nép, önérzet nélküli politikusok. Ha a politika sikerét tényleg a kitűzött célok megvalósulásán mérik, Orbán valóban az elmúlt húsz év legsikeresebb politikusa.

(Mihancsik Zsófia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!