„A jogállam átmenetileg zárva tart”



Időnként átfutom a Parlament honlapján az Irományok rovatban a törvényjavaslatokat. Így esett most a pillantásom a jogalkotásról szóló T/1381 számú javaslatra.

Rutinszerűen pásztáztam a sorokat, és már a 2. paragrafusnál elakadtam. A jogi szövegek szárazak, unalmasak, de érdemes néhány szakaszt ennek ellenére szó szerint idézni. A szerintem hangsúlyozandó fordulatokat kiemelem:

„2. §
(1) A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.
(2) Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget ,kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
(3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.
(4) A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály
a) megfeleljen az Alkotmányból eredő tartalmi és formai követelményeknek,
b) illeszkedjen a jogrendszer egységébe ,
c) megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és
d) megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek .”

Hogy milyen szakmai követelményeknek kell megfelelni a jogalkotásban, azt a törvényjavaslat a IV. fejezetben részletezi. A 16. § így rendelkezik:

(1) A jogszabály előkészítőjének feladata – a 2 . § (4) bekezdésében foglalt követelmények figyelembevételével – a jogszabály szakmai tartalmának kialakítása.
(2) A 2. § (4) bekezdésében foglalt követelmények érvényesítéséről a kormányzati jogszabály-előkészítő tevékenység során a Kormány az igazságügyért felelős miniszter útján gondoskodik. E követelmények érvényre juttatása érdekében a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter
a) a törvény és a kormányrendelet tervezetét az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben terjeszti a Kormány elé,
b) a miniszteri rendeletet az igazságügyért felelős miniszter véleményének kikérését követően adja ki.
(3) Ha a miniszteri rendelet tervezetével az igazságügyért felelős miniszter alkotmányossági vagy európai uniós jogi szempontból nem ért egyet, a vitás kérdésben a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter és az igazságügyért felelős miniszter közös előterjesztése alapján a Kormány dönt.”

A törvényjavaslat előzetes hatásvizsgálatot* és alapos indokolási kötelezettséget** is előír.

Az előzetes hatásvizsgálattal a szabályozás várható körülményeit kell felmérni a törvény által megadott szempontok szerint.

Másutt a javaslat kimondja, hogy ha törvény valamely állami, helyi önkormányzati vagy más szervezet számára kifejezett véleményezési jogot biztosít, a jogszabály előkészítője köteles gondoskodni arról, hogy az érintettek e joggal élhessenek, hogy a tervezet számukra megismerhető és véleményezhető legyen.

Még számos passzust lehetne ismertetni, de ez a néhány is elegendő ahhoz, hogy megállapíthassuk a Fidesz–KDNP-kormány pontosan tudja, hogyan kell(ene) jogszabályt alkotni.

(Ezt a törvényjavaslatot, amely a jelenlegi jogalkotási törvény helyébe lép majd – most ne firtassuk, egyáltalán szükség van-e új jogalkotási törvényre –, nem egyéni képviselői indítványként jegyzik, hanem a kormány terjeszti elő közigazgatási és igazságügyi minisztere útján. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a fent idézett normák alapján könnyen belátható, hogy az elmúlt hónapokban dömpingszerűen, önálló képviselői indítványok formájában beterjesztett törvényjavaslatok előkészítése mennyire nem felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a kormány maga is javasol a jogalkotásban.)

Sajátos kontrasztja tehát ez a törvényjavaslat a választások óta tapasztalt jogalkotási rohamnak, és hangsúlyosan teszi még nyilvánvalóbbá a legutóbbi napokban a jogalkotásban is tapasztalt politikai cinizmust.

Miután az Alkotmánybíróság (Ab) alkotmánysértőnek tartotta a magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadójára vonatkozó törvényt, amely – meghatározott foglalkoztatotti kör terhére – a jogviszony megszűnése kapcsán szerzett bevétel 2 millió forint feletti részére 98 százalékos különadót írt elő, ráadásul visszamenőleges hatállyal, a Fidesz frakcióvezetője a miniszterelnök támogatásával úgy reagált, hogy a törvényt ismét a Ház elé fogja vinni, de javasolja a parlamenti többségnek, hogy előbb korlátozza az Ab felülvizsgálati jogkörét.

Indoklásként azt mondta: „Csaknem hárommillió ember annak tudatában adta szavazatát az országgyűlési választásokon a Fideszre, hogy a párt, kormányra kerülése esetén vissza fogja szerezni az MSZP kormányzása idején állami és önkormányzati cégeknél pofátlan módon kifizetett több tízmillió forintos végkielégítéseket.”

Vagyis Lázár János szerint vannak olyan szent célok, amelyek miatt az alkotmányosságon is felülhelyezheti magát egy politikai párt, ha ehhez megvan a többsége. (Tegyük hozzá, még ha tényleg igaz lenne is ez így, mármint hogy a Fideszre leadott szavazat egyenlő volt a „pofátlan” végkielégítések visszakövetelésével, akkor sem állítható az, hogy a választók ezt úgy képzelték, hogy a kormány átgázolhat minden eddig tisztelt szabályon.)

A Fidesz frakcióvezetője szerint úgy lehet alkotmányossá varázsolni egy törvényjavaslatot, hogy az Alkotmányt igazítják hozzá, na meg az alkotmányosság őrének, az Ab-nek a kezét kötik meg, azaz csorbítják a jogkörét. Hiszen megvan a mindenhez elég kétharmad, bárhol és bármikor meg lehet kicsit babrálni az alaptörvényt.

Az Alkotmány és az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvény módosítási javaslatát még ugyanazon a napon benyújtotta a Parlamentben a frakcióvezető, amelyik napon az Ab az alkotmánysértést megállapító határozatát közzétette.

Ez az eljárás azonban okozott némi megütközést, még a jelenlegi közállapotok között is. Az Ab ilyen mértékű lekezelése a jobboldal térfelén sem tetszett sokaknak, így a frakcióvezetőnek (és a kormánynak) hátrébb kellett lépnie. Lázár bejelentette, hogy módosító indítványokat nyújt majd be saját törvényjavaslataihoz. Hétfőn még lekerült a parlamenti napirendről a három törvényjavaslat (az alkotmánybírósági jogköröket szűkítő alkotmány- és törvénymódosítás, illetve a végkielégítések különadójáról szóló előterjesztés) megtárgyalása, mert a kapcsolódó módosító indítványok nem készültek el időben, de azért annyi kiszivárgott, hogy milyen változtatásokra lehet számítani. Nem a lényeg, csak az összeghatárok és az érintettek köre változik, a visszamenőleges hatályt pedig nemhogy eltörölnék, hanem 5 évre emelik. Ami az Alkotmánybíróságot illeti, jogkörének csorbításáról nem mond le az előterjesztő.

Szerdán viszont már elfogadta a módosító indítványokat a kétharmados többség. Csütörtök óta pedig már olvashatóak a Parlament honlapján, az irományok között.

Mind az Alkotmányt , mind az alkotmánybírósági törvényt módosító Lázár-féle törvényjavaslaton úgy változtatnak a módosító indítványok, hogy az Ab alkotmányossági felülvizsgálati jogköréből kiemelik a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket vagy törvényi rendelkezéseket. Ezeket az Alkotmánybíróság, alkotmányellenesség esetén is, kizárólag akkor semmisítheti meg, ha tartalmuk „az élethez és az emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó, az Alkotmány 69 . §-a szerinti jogokat sérti .”***

Láthatóan más alapjogok sérelme nem érzékeny pontja a „jogalkotónak”. Válogat a kendermagban. Érdemes megemlíteni, hogy az Alkotmány módosításának a tegnap elfogadott indítvány még extrémebb jelleget ad, amennyiben az Alkotmány 70/I. paragrafusához eredetileg fűzött (2) bekezdést „továbbfejlesztette”.

(Az Alkotmány 70/I. szakasza a hatályos Alkotmány szerint csak annyit mond ki, hogy a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Az ehhez illesztett második bekezdés így szólt: „A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg.”

A módosító indítvány a lehetőséget bővíti: „az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől” kezdődően teszi lehetővé a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettség megállapítását.)

A cél egyértelmű. Ezzel mintegy „alkotmányos háttér” teremtődik az Ab által megsemmisített 2010. évi XC. törvény ismételt benyújtásához. Elfogadták az e törvényre vonatkozó újabb módosító indítványokat is****, a kiszivárgott tartalomnak megfelelően.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az egész hűhó alapjául szolgáló, magánszemélyekre különadót kivető törvényjavaslat ezek után éppen olyan alkotmányellenes marad, mint az előző, amelyet az Ab megsemmisített, mert csak az Ab által nem kifogásolt tartalma változott. Fokozott cinizmus, hogy miután a parlamenti kétharmad a javaslat alkotmányellenességet az Ab jogkörének szűkítésével „oldja meg”, az Ab általa kifogásolt visszamenőleges hatályú rendelkezésen még csavarnak is egyet, és 5 évre bővítik.


Escape is impossible – flickr/Funky64

Ezen ponton utaljunk vissza a kiindulási pontra, a jogalkotási törvényjavaslat idézett szakaszaira. Különösen a második paragrafusnak a visszamenőleges hatályt érintő rendelkezésére:

„Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.”

Nem véletlenül szerepel ez a norma a javaslatban, hanem mert olyan általánosan elfogadott jogelv, amelyet egy jogállamban axiómaként kezelnek.

Nem egyszerűen skandalum, hogy egy ilyen jogelvet sértő törvény hatályban tartásának az az ára, hogy az alkotmányból kitörlik az Alkotmánybíróság felülvizsgálati jogkörét bizonyos törvényeknél – ez maga az intézményesített anómia.

(És akkor is így van, sőt még inkább így van, ha tudható, hogy az Ab jogkörének szűkítésére ez a törvény inkább csak ürügy volt. A valódi ok, hogy a kormány költségvetési ügyekben a jövőben is várható önkényes lépései felett semmilyen kontroll ne érvényesülhessen.

Olyan machinációkat követtek el az alkotmánnyal, hogy innentől kezdve annak egységéről már nem lehet beszélni. Nincs koherencia. Ha lehetnek elvek, normák, amelyek nem azonos módon érvényesülnek minden ügyben és mindenkivel szemben, akkor nehezen értelmezhető az Alkotmánynak ez a passzusa is: „A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam”. Holott szinte minden Ab-határozat elsőként erre hivatkozik, amikor az alkalmazott jogszabályokat felsorolja.

Jogállamokban ugyanis nem függesztenek fel jogelveket, sem időlegesen, sem érvényesülési területüket illetően.

Ehhez képest megmosolyogtató, hogy az alkotmányos rend védelmében végül mégiscsak megszólaló Sólyom László, előbb azt mondta: „Ez az az út, amelyen az Alkotmánybíróság megszűnik alkotmánybíróság lenni, ’ezen a lejtőn nehéz megállni…’, majd így folytatta: „Ma délutántól a reményünk a jövő alkotmánya marad" .

Mire alapozza ezt a reményt? Mert azt ugye senki nem gondolhatja komolyan, hogy alkotmányos demokráciának nevezhető az, ha a parlamenti többség valamiféle „forradalomra” hivatkozva ki+akaszthatja a táblát a köztársaság ajtajára: „A jogállam átmenetileg zárva tart.”


Lánczos Vera                  


* 5. Előzetes hatásvizsgálat
17. §
(1) A jogszabály előkészítője – a jogszabály feltételezett hatásaihoz igazodó részletességű  előzetes hatásvizsgálat elvégzésével felméri a szabályozás várható következményeit, és annak eredményéről tájékoztatja törvény és kormányrendelet tervezete esetén a Kormányt, önkormányzati rendelet esetén a helyi önkormányzat képvisel ő-testületét. Miniszteri rendelet rendelkezhet úgy, hogy az általa meghatározott esetben a közjogi szervezetszabályozó eszköz előkészítője előzetes hatásvizsgálatot végez.
(2) A hatásvizsgálat során vizsgálni kell
a) a tervezett jogszabály valamennyi jelentősnek ítélt hatását, különösen
aa) társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásait ,
ab) környezeti és egészségi következményeit,
ac) adminisztratív terheket befolyásoló hatásait, valamint
b) a jogszabály megalkotásának szükségességét, a jogalkotás elmaradásának várható következményeit, és
c) a jogszabály alkalmazásához szükséges személyi, szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételeket .

** 6. Indokolási kötelezettség
18.
§ (1) A jogszabály tervezetéhez a jogszabály előkészítője indokolást csatol, amelyben bemutatja azokat a társadalmi, gazdasági, szakmai okokat és célokat, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé teszik, továbbá ismerteti a jogi szabályozás várható hatásait .
(2) A jogszabály tervezetének indokolásában tájékoztatást kell adni a javasolt szabályozás és az európai uniós jogból eredő kötelezettségek összhangjáról, valamint a 20. § szerinti egyeztetési kötelezettségről.

*** Lásd itt és itt.

**** Lásd itt és itt.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!