Május elseje

• Nyomtatás

Részletek

Mihancsik Zsófia

2014. máj. 01. csütörtök, 07:08

Jó pihenést kívánunk minden olvasónak, és mi is kiveszünk néhány nap szabadságot. Annál is inkább, mert mint korábban jeleztem, a Galamus sorsáról is muszáj döntenünk, s ez a néhány nap erre is lehetőséget ad.

Mindenesetre ne felejtsék el, hogy az első május elsején, 1886-ban és még sokáig – bármit tettek is a későbbiekben ezzel az ünneppel és süssenek rá akármilyen bélyeget is a mai cinikusok – az emberhez méltó életért tüntettek és haltak meg emberek.

És azt se felejtsék el, hogy május elsején tízéves évfordulóját ünnepeljük – mert sokan igenis ünnepeljük ebben a totálisan elveszejtett országban – annak is, hogy intézményesen is egy olyan nagy közösség tagjai lettünk, amelynek megannyi hibája sem írhatja felül azt a tényt, hogy ő az emberhez méltó élet biztosítéka. Akik ma a „szabadság” és a „függetlenség” szót nap mint nap meghamisítják, mert emberellenes politikájuk fedőszavává alázzák le, ugyanazt a vasfüggönyt építik Magyarország és Európa közé, amelyet méltó elődeik húztak fel 1949 után.

Jusson eszükbe ma, még akkor is, ha ebben a szellemileg és erkölcsileg is megnyomorított országban már csak a bezsebelt milliárdokban szokás mérni az európai uniós tagságunk értékét, hogy az újnáci barbársággal, a diktatórikus hatalmi allűrökkel, a „keleti” despotikus és bigott szelekkel szemben Európa az egyetlen alternatíva. Minden kritika csak ez után következhet.

Örömteli május elsejét kívánok!

Hétfőn találkozunk.

Az 1886-os chicagói Haymarket téri lázadás – Wikipedia

A 2004. május elsejei csatlakozás tiszteletére befüvesített Szabadság híd – budapest-foto.hu