Navracsics túllép
- Részletek
- 2014. április 30. szerda, 06:21
- Huszár Ágnes
Navracsics közigazgatási és igazságügyminiszter, miniszterelnökhelyettes beszédet mondott a holokauszt hetvenedik évfordulójának tiszteletére rendezett eseményen a Terror Háza előtt.
„A 20. század Magyarországa a rossz helyzetekre adott rossz válaszok Magyarországa volt”, a kérdés szerinte az, hogy mi magyarok rossz válaszokat adtunk a felmerülő kérdésekre, vagy a kérdésekre eleve nem létezett jó válasz. Miután ilyen módon hatszázezer magyar ember meggyilkolásában való részvételt „rossz válaszként”, illetve kikerülhetetlen szükségszerűségként relativizálta, tanácsokat adott a jövőre nézve: „Szükséges és a jövő szempontjából fontos, hogy az egyetértés uralja a viták mögött meghúzódó véleményeket”. Mintha a politológiából doktorált miniszterelnökhelyettes nem tudná, hogy a „vita” és az „egyetértés” kizárja egymást. Akik egyetértenek valamiben, miért is vitáznának?
„Egyvalamit nem lehet megkérdőjelezni, [azt,] hogy ennek a nemzetnek minden tagja, még a viták során is, a közjót és a nemzet boldogulását keresi.”
A „közjót” azok, akik még az Országházban is „holokamut” emlegetnek? A „nemzet boldogulását” azok, akik a zsidó képviselők listázását követelik? A zsidóverők, a cigányokra fegyvert fogók?
De a miniszterelnökhelyettesnek a jövőre nézve is vannak utasításai: túl kell lépni az elmúlt évszázad politikai vitáin, „feldolgozva a 20. század tragédiáját, tanulva a 20. század tragédiájából, tovább kell lépnünk a 21. századba”.
A holokauszt-megemlékezés a Terror Háza Múzeumnál – MT/Soós Lajos
Navracsics igazságügyminiszter már megtette: túllépett egy megemlékezési ünnepen elvárható tapintaton, messze maga mögött hagyta az igazságot, amikor a holokamuzókat a közjót és a nemzet boldogulását kereső embereknek nevezte.
Igazi kamubeszéd volt. Akár túl is léphetnénk rajta, ha nem a kormány második embere mondta volna. A kormány első embere ugyanis fontosabbnak tartotta Rómába zarándokolni a két pápa szentté avatására, mint fejet hajtani hatszázezer brutális kegyetlenséggel meggyilkolt honfitársunk emléke előtt. Akiket más magyar honfitársaink fosztottak ki, zártak gettóba, zsúfoltak vagonokba.
A Terror Háza előtt a történelmi igazság elkendőzése, az „egyrészt – másrészt” logikája érvényesült. A szónokok háta mögött, a ház falán sem az áldozatok arca sejlett fel, hanem id. Antall József képe, emlékeztetve a „jó magyarok”-ra. Őket látjuk majd bronzba öltve Gabriel arkangyalként a Szabadság téren.
A történelmi igazságon, a tapintaton és az esztétikumon túllépve magasodik majd a(z egyelőre még) Szabadság téren a kamuszobor.
