Kis kiegészítés: Ki kit vakít meg?
- Részletek
- 2014. április 27. vasárnap, 08:03
- Schreiber György
Olvasom az Apáczai Kiadó történetét a kitűnő Andor Mihály tollából. Írja, hogy a Kiadó ügyvezetője, Esztergályos Jenő saját bevallása szerint olyan emelkedett lelkiállapotban volt az általa látott-hallott „tragikusan megrázó” pillanatban, hogy ez számára elegendő volt arra, hogy, mint az érintett írja, „mi is felajánljuk az Apáczai Kiadót ennek a Nemzetnek, ennek a Hazának”.
Szerencse, hogy ez a fennkölt pillanat az Ügyvezetőnél nem párosult kellően alapos történelmi ismeretekkel. Ellenkező esetben – mármint annak tudatában, hogy Vászolyt (Vazult) nem Orseolo Péter, hanem bizony maga István király vakíttatta meg (egyszerűen a kor szokásai szerint kitolatta a szemeit, később ebbe valószínűleg bele is halt) azért, hogy utódlására, uralkodásra alkalmatlanná tegye – talán még egyéb javait is felajánlotta volna ilyen fokon szeretett hazájának.
A történet sajnos arról nem szól, hogy ez a nemes gesztus milyen és mekkora ellenértéket hozott a konyhára a meghatott ügyvezetőéknek. De talán jobb is, hogy az ilyen emelkedett pillanatokat nem rondítjuk el piszkos anyagiakkal.
Schreiber György mérnök
