Kiinduló tézisek
- Részletek
- 2014. április 22. kedd, 06:15
- Rátesi Margit
1. Az MSZP alapító tagja voltam.
2. Ma több éve nem vagyok az MSZP tagja. Nem véletlenül.
A két pontot csak azért tartottam fontosnak közölni, hogy lehessen tudni, miféle alapállásból mondom az alábbiakat.
Nem fogok itt tiszteletköröket futni „tekintélyes baloldali értelmiségiek” körül, egyébként sem volt soha erősségem a tekintélytisztelet.
Az az össztűz azonban, amely Mesterházy Attilára zúdul – időnként a tisztességét is megkérdőjelező sértegetések formájában –, felveti a kérdést: tudják-e a megszólalók, milyen logika alapján működik a parlamentáris demokrácia?
Rendkívül károsnak tartottam korábban is, ma is, hogy a demokrácia nevében és védelmében fellépő megmondóemberek gyakran kéjjel és ésszerűtlenül ostorozzák a pártokat, a vezetőiket, a politikát, a politikai hatalmat, mint minden rossz okozóit.
Pedig a párt – bármelyik – csupán eszköz. Eszköz arra, hogy megjelenítse a többé-kevésbé egyetértő, többé-kevésbé azonos érdekű emberek csoportjait, ajánlatot tegyen a társadalom ügyeinek intézésére – ez lenne mindközönségesen a politika. Ami egyébként több is, más is, mint egy szakterület alapos ismerete.
Az, aki egy párt vezetőjétől – különösen, hogy mögötte állt a legnagyobb kimutatható társadalmi bázis – azt várja, hogy lemondjon a vezető szerepéről, egyszerűen nem érti a demokratikus hatalom logikáját.
Mesterházy Attilát nem ismerem személyesen, nem tudom, milyen ember. De egy demokratikus pártban nem az elnök egyszemélyes döntése, hogy visszalépjen-e egy megmérettetéstől. Ezt csak azok képzelhetik, akik még mindig úgy vélik, hogy „addig jó, míg Kádár él”.
A személyes felelősséget ugyan vállalni kell – a kormányváltó csapatok minden egyes vezetőjének. De a következményeket ezeknek a csapatoknak a joga eldönteni, azoké, akik nem zárt körben kibiceltek ennek vagy annak a személynek – hanem kiálltak a piacokra, az utcákra, arcukkal vállalva véleményüket.
A hatalom pedig nem ördögtől való kísértés, hanem eszköz. Eszköz arra, hogy megvalósítsuk a népünk, nemzetünk, társadalmunk – kinek mi – jólétének emelésére elgondolt terveinket. Hogy idézzek: ezért érdemes politikusnak lenni.
