Nem félni, csak tartani tőle!

Sokan gondolkodunk mostanában azon, hogy az elkerülhetetlennek látszó jobboldali kormányzással szemben milyen magatartás ésszerű: egyszerűen tartsunk tőle vagy érdeklődve figyeljük, képes lesz-e most parlamentáris és alkotmányos módon kormányozni. Illik-e türelmesnek lenni és megvárni a tényleges cselekvést, vagy előre kell figyelmeztetni mindenkit a közeledő veszélyre?

A baloldal jócskán megérdemli a választási vereséget, de számíthatunk-e jobbra a magyar jobboldaltól? Semmi nem utal arra, hogy a Fidesz modern európai konzervatív párt módjára fog kormányozni, jelenlegi formájában erre képtelen. Olyan távol van ettől, mint a mai MSZP a nyugat-európai baloldaltól. Ebből az következik, hogy egyelőre ezekkel a szereplőkkel kell megelégednünk, nincsenek csodák. A hazai jobboldalról azonban az eddigi kormányzati és ellenzéki magatartása alapján indokoltan állítható, hogy káros hatással van a jogállami intézményekre. Azok, akik a demokráciát és az alkotmányos berendezkedést féltik egy jobboldali uralomtól, nem alaptalanul aggódnak. E félelmekkel szemben szokott megfogalmazódni két jóhiszemű ellenérv: egyrészt, hogy a parlamentarizmus klasszikus építménye a régi demokráciákban is roskadozik, de legalábbis átépülőben van, másrészt, hogy populista, a politikai ellenfelet számonkérő szándékok is megfogalmazódnak, sőt eljárások is indulnak. Nincs is baj ezzel, hiszen a független jogszolgáltatás képes kiszűrni a sanda politikai szándékokat, viszont megálljt parancsol a korrupciónak, a hatalommal való visszaélésnek.

Ahogy a politikai szereplők és a politikai kultúra távol van a fejlett demokráciák elvárásaitól, a jogállami intézményeink is hasonló lemaradásokat mutatnak. Magyarországon nincs olyan parlamentáris kultúra, amely korrigálná a romboló szándékokat, nincsenek olyan automatizmusok, amelyek helyettesítenék a korlátozott jogintézményeket, nincs olyan társadalom, amely kikényszerítené a szabadságokhoz, jogokhoz való visszatérést. Nincs olyan erős értelmiség, amely képes lenne hatékonyan hangot adni a köztársaság iránti elkötelezettségének, tanult fejekben is zavar van, vagy puszta üzleti számítás. Nincs kockázata a demokrácia-kurtításnak. Nagyon  kevéssé ismeri az a hazai igazságszolgáltatás állapotát, aki arra számít, hogy a pártatlanság és függetlenség garanciarendszere bármit is képes akadályozni. A demokráciaszűkítő szándékok mint kés a vajban képesek haladni, nem látszanak ennek akadályai. Az intézményrendszer és a politikai kultúra ezzel összefüggő gyengesége, az önvédelemre képtelen jogállam a rendszerváltás két évtizedének súlyos mulasztása.

Se szereplők, se intézmények, se kultúra – semmiféle belső tényező nem támogatja azokat a véleményeket, amelyek szerint nyugodtak lehetünk, bárki kerül hatalomra, a parlamentáris demokrácia keretei épek maradnak. Talán valami külső erő? Az Európai Unió? Az EU-ba bőven belefér a másodrendű demokráciák elfogadása, a korlátozott jogállam, sőt beleférnek az autarkiára hajlamos EU-ellenes politikai szándékok is. Ezért nem felesleges az elemzés, a figyelemfelhívás, a tiltakozás. Nincs más útja a jogállam védelmének, mint a tiszta szó.


Ajánlja az írást másoknak is!