Hoffmann Rózsának igaza van?
- Részletek
- 2010. november 11. csütörtök, 03:53
- Egry Gábor
Be kell vallanom, kezdetben jól szórakoztam a köztársasági elnök nevében az új alkotmányt előkészítő bizottsághoz eljuttatott javaslatokat szemléző cikket olvasva. Emelje fel a kezét, aki jobbat, színvonalasabbat várt a Sándor-palota lakójától – gondoltam. Egy ponton azonban furcsa, ismerős érzés vett erőt rajtam. Akinek volt szerencséje az elmúlt években a felsőoktatáshoz, az minden bizonnyal tudja mire gondolok.
Én legalábbis számtalan alkalommal találkoztam olyan házidolgozattal, szakdolgozattal, amelyről nyomban érezhető volt, hogy a szerzőnek nem sikerült elrendeznie a gondolatait, nem sikerült sajátjává formálnia amit olvasott, helyette egyszerűen egymás mellé tette mások gondolatait. Esetleg alapvető dolgokat részletezett feleslegesen. (Egy ízben egy diákom – egy gazdasági felsőoktatási intézmény nemzetközi kapcsolatok szakán – a trianoni béke első fejezetét nyújtotta át nekem házi dolgozatként. Amikor rákérdeztem, mit is szeretne ezzel, azt válaszolta, gondolta hasznos lesz nekem ha végre meglesz ebben a formában.)
A köztársasági elnök javaslatai félreismerhetetlenül ehhez a műfajhoz tartoznak. A kereszténységgel foglalkozó fejezete egy szorgalmas, de nem túl okos diák munkájának tűnik. Olyasvalaki munkájának, aki megjegyezte, hogy minden fejezet elején érdemes előre összefoglalni néhány lényeges elemet, és azt is, kinek a munkáira támaszkodik a szerző. Ebből születhetnek az ilyen suta mondatok: „E fejezet lényegét Szent Ágoston (345-430) és Aquinói Szent Tamás (1224-1274) gondolataival, továbbá a kereszténység és az állam kapcsolatáról vallott nézeteivel szeretném bemutatni.” Aki úgy érzi, hogy olyan dolgokat is meg kell említenie, amelyek közismertek: „A későbbiekben a konstantinápolyi és római keresztény egyházi hatalom között a feszültség fokozatosan nőtt és 1054-re egyházszakadáshoz vezetett.” És aki elképesztően tartalmatlan általánosságokat tálal fontos megállapításként: „Ebben az időben a katolikus egyház konzervatív eszméje nehezen tudott igazodni a reneszánsz kor új igényeihez.” Olyan ez, mintha például egy gazdasági vagy kommunikációs felsőoktatási intézményben a magyarországi egyházak jogállásáról készült dolgozatot olvasnánk. Aki írta nincs otthon a témában, nem érzi mi fontos és mi lényegtelen, és főként nem tudja, kik az olvasói.
A második fejezet a történeti alkotmányról másfajta felismerést tartogathat. Ha valaki nem „tudja”, milyen műfajban is alkot éppen (pl. tanulmányt emleget egy szemináriumi dolgozatban vagy szakvéleményben), ott tapasztalataim szerint érdemes plágiumra gyanakodni. Én csak egyetlen mondatot ütöttem be a Google-ba: „Szent korona-tan és a jogfolytonosság hitvallói (különösképpen Zétényi Zsolt) rendszeresen kiemelik, hogy – mivel hazánknak volt alkotmánya és azt senki nem helyez(het)te hatályon kívül – a vitatott jogszabály legföljebb alaptörvénynek nevezhető.” Az eredmény egy közismert jogi szaklap szakcikke. A Magyar Hírlapról van szó. Az már csak hab a tortán, hogy az egyébként lábjegyzetekkel is ellátott szövegben ezt elfelejtik megemlíteni, vagyis tényleg plágiummal van dolgunk.*
Keep the Wasps away – flickr/dyniss
Be kell ismernem, nem olvastam tovább a magvas gondolatokkal kecsegtető szöveget, ennyi is elég volt, hogy majdnem elhamarkodott következtetésre jussak: Hoffmann Rózsának igaza van! A magyar felsőoktatás, amelyből az elnök emberei kikerültek, tényleg menthetetlennek tűnik. Aztán persze fellélegezhettem. Hiszen ha a hivatal munkatársai talán nem is, de az elnök maga, akinek gondolatait saját bevallása szerint a szöveg közvetíti, még a régi szép időkben szerzett diplomát. Úgy látszik, felsőoktatásunk már akkor is legalábbis meghűléssel küszködött.
* Egyébként az első fejezetnél is akadnak ezt sejtető jelek. Az alábbi mondat meglehetősen gyanús: „1555 V. Károly német-római császár megkötötte a vallásbékét, mely pontos állomása volt a protestáns vallások elismerésének.” A fontos felcserélése pontosra akár az eredetiből történt egyszerű átmásolás maradványa is lehet.
Egry Gábor politikatörténész
Korábban a Galamusban:
G-7