Jaj a legyőzöttnek!



Orbán Viktor a folytatáshoz kérte a választók támogatását. Nem árulta el, hogy mit akar folytatni. Rábízta a választókra kívánságának értelmezését. A válasz meg is érkezett: több mint hárommillióan nem mentek el szavazni, hatszázezerrel csökkent a Fideszre leadott szavazatok száma, kétmillió-százharminchatezer választó azt mondta, igen, kétmillió ötszázezer pedig azt, hogy mást szeretne. Orbán Viktort azonban nem érdeklik a számok. (Közismert, a jogászok többsége azért választotta ezt a pályát, mert nem tartozott kedvenc tantárgyai közé a matematika. Az ő idejében magyarból és történelemből kellett felvételizni. Lehet, hogy innen ered az inger a két tárgy tananyagának az átírására.) Orbán Viktor feltehetően különleges színvakságban is szenved. A szeme csak a narancssárgát érzékeli. Ebből a színből pedig jutott elég hazánk térképére. Ez a szín vakít, mindent eltakar. Így nem látszik az sem, milyen vastag a festékréteg.


A régi-új miniszterelnök pedig ott folytatja, ahol abba sem hagyta. Harcol reggel, harcol délben, harcol este, harcol még álmában is. Mindenki, még saját maga is, ellenség. Már az is ellenséggé válik, aki más árnyalatát szereti a narancságának, mint amit ő kikevert. Ezért egyetlen szava, egyetlen üzenete, egyetlen gesztusa sem volt azokhoz, akik nem rá szavaztak. Nem bátorított senkit, nem üzente senkinek, hogy a jövőben nem kell félnie, számíthat rá mindenki, mert az egységes nemzetbe beletartoznak azok is, akik a választáskor még nem voltak tisztában azzal, hogy ő mindenkiért felemeli a szavát itt a Földön, sőt odafent is.


Kétséget kizáróan Orbán Viktor mögött áll Magyarország legnagyobb, legfanatikusabb vallási közössége, amelynek tagjai a Főpap-Vezér szemével látják a világot, és az új hit, az Orbán-doktrína új naptára szerint pergetik a napokat. Az új naptárban az újév és a húsvét ugyanarra a napra, április 6-ára esik. Ez a naptár nem nyilvános, létezésére csak abból lehet következtetni, hogy az Igazmondó Főpap-Vezér azt ígérte korábban, hogy húsvét után folytatják majd a vitatott szabadságtéri emlékhely építését. Az építkezés pedig április hetedikén folytatódott. Miután az Igazmondó sosem hazudik, nem lehet más a megoldás, a húsvétot kellett áthelyezni, hogy ne álljon az igazság útjába. Az új naptárral helyre tehető az építkezés folytatásának a napja. Az Igazmondó Főpap-Vezér pedig azt az okvetetlenkedést, amely az egyeztetés elmaradását kéri számon, könnyen el tudja hárítani. Ez a felvetés nem több, mint bolsevik trükk, amely még a közismerten bevált válaszra sem méltó, hogy ugyanis az előző négy évet megelőző nyolc évben Gyurcsány folyamatosan hazudott. Igaz, azt se kérdezte meg még senki, miképpen lehet néhány hét alatt elkészíteni egy monumentális, sok darabból álló emlékművet. (2013. december 31-én jelent meg a közlönyben az a kormányhatározat, amely 2014. március 19-i határidővel elrendelte a Magyarország német megszállásának emléket állító, Budapest V. kerületében felállítandó emlékmű megvalósítását. Ez a határidő – egyébként az új, 2014. május 31-ei is – csak akkor tartható, ha a kész alkotások, márványoszlopok már decemberben becsomagolva várták a kihelyezésüket.)


Ennek az emlékmű-ügynek nemcsak azért van jelentősége, mivel minden ízében – jelentésében, elkészítésében – hazug, hanem azért is, mert világosan megmutatja a jövőt: csak az van, csak az lehet, amit Orbán akar. Amit ő akar, ahhoz senkinek semmi köze, azt nem kérdőjelezheti meg senki. Aki mást akar, mint ő, annak nincs helye ebben az országban. Aki mást akar, mint ő, az vagy kivándorol, vagy úgy jár, mint a Kossuth téri madarak.


Az Igazmondó Főpap-Vezér egy kérdésben mindig a színtiszta igazat mondta. Egy kérdésben tényleg nem hagyott kétséget senkiben, nem hitegetett senkit a megbékélés lehetőségével. Jaj a legyőzötteknek!




Szüdi János jogász
(honlap)