A lánctartozásokról




A lánctartozásokat belülről ismerem. Kialakulásuknak az az oka, hogy a megrendelésekben semmilyen fizetési garancia nincs. Ha ez úgy működne, ahogy a gazdaságilag erős országokban, ahol a garancia egyfelől a kamara, másfelől a bank (a megrendelő és a kiviteelző egyaránt), akkor a lánctartozás olyan kisméretű lehetne, hogy nem is volna nevezhető lánctartozásnak.


A másik probléma: a generálkivitelező – kihasználva megrendelői előnyét – olyan sok alvállalkozót alkalmaz, és az alvállalkozók további alvállalkozókat, hogy az eredeti összeg 30 százalékáért készül el a kivitelezés. A 70 százalék azok között oszlik el, akik csak továbbadják a munkát. Így nem lehet azon csodálkozni, hogy az alvállalkozói cégek, mihelyt „elkészült” a kivitelezés, vagy még előtte, felszámolás alá kerülnek. Ezzel a felettes vállalkozó máris elmenekült a fizetési kötelezettség alól, hiszen az alvállalkozónak többnyire semmilyen vagyona nincs, amiből a munkásokat ki lehetne fizetni.


Ezzel a vállalkozók tulajdonképpen a munkásoknál felhalmozódott kifizetetlen követelést (fizetéseket) halmozzák fel, s ez okozza a lánctartozások keletkezését.


Közgazdászként nem 400 milliárdot (forintban), hanem legalább 3000 milliárdot jelölök meg, hiszen a tartozásnak az a része, amely a felszámolásokban megjelenik fizetési kötelezettségként (a felszámolás befejezése után), jóval magasabb, mint a tényleges tartozás. Ez azt jelenti, hogy a felszámolás befejezése után a jogerős bírósági határozat birtokában a hitelező adóalapjából ezt leírhatja, így a felszámoló által befogadott követelés (ennek valódiságát senki nem ellenőrzi) adómentesen átkerül a fekete gazdaságba.


Az alapvető probléma pedig ez. Az igazságszolgáltatás kizárólagosan a jogi alapokat sem mindig veszi figyelembe, bízik a felszámoló gazdasági szakértelmében, így hozza meg jogszerűtlen és a gazdaságot veszélyeztető határozatát. A jogszerűtlensége abban mutatkozik meg, hogy egyetlen esetben sem alkalmazza a Jogegységi határozat előírását (2/1999), noha az az Alkotmány, a bíróságokról szóló törvény szerint kötelező érvényű a bíróságokra.