A kudarc oka egyszerűbbenA kudarc oka egyszerűbben
- Részletek
- 2014. április 13. vasárnap, 06:57
- Schreiber György
Az elmúlt napokban számos okfejtést olvastam itt, a Galamuson is, meg másutt is. Majd’ mindenkivel a részleteket illetően egyet is értettem, de a fő ok és a megoldási módja szerintem nem fejtődött ki kellően.
Az elemzők döntő többsége ugyanis csak értelmiségi szemszögből vizsgált, és úgy tett, mintha ez az ország csupa politikára érzékenyített, kiművelt emberfőből állana, akik minden szükséges információ birtokában lévén, képesek, tudnak és akarnak is helyesen dönteni. Pedig ez nagyon is nem így van!
A választásra való felkészülés, illetve egyáltalán a hatalom megtartására irányuló szándék megvalósításának eszköze minden bizonnyal a műszaki életben általánosan elterjedt kockázatelemzés volt. Ennek során a Fidesz-agytröszt már jóval korábban felmérte, hogy melyek azok a kockázatok, amelyek ezt a célt veszélyeztetik. Ezekhez hozzárendelték az egyes kockázatok előfordulási helyének és hatásának (a média, az Alkotmány, a bíróságok, az Ügyészség stb., stb.) bekövetkezési valószínűségeit, az okozott kár (veszteség) nagyságát, és a kiküszöbölés (vagy csökkentés) szükséges eszközeit és költségét. Ezek után egy egyszerű ABC analízissel, azaz az eredmények nagyság szerinti csökkenő sorrendű sorba rendezésével meghatározták, hogy milyen fontossági sorrendben kell az egyes intézkedéseket meghozni. És meg is hozták. Az anyagi háttér pedig megvolt, ennek fontosságát Orbán már a Fidesz alapításakor fel-, illetve elismerte, a létrehozást a székház-üggyel meg is kezdte, és napjainkig igencsak eredményesen folytatja.
A kockázatelemzés eredményének egyik első jelöltje az információ eljuttatásának korlátozása volt, az eszköz pedig a médiatúlsúly, amely következetes munkával és sok pénzzel meg is valósult.
Innentől kezdve mondhatott az ellenzék bármi okosat vagy a Fideszre nézve terhelőt, az el sem jutott a vélt célközönségéhez. Ugyanis az egyszerűbb, egyben szegényebb, (jó széles) réteg nem járat országos napilapokat, és csak az ún. szociális tévécsatornákra fizet elő, valamint legfeljebb bulvárt olvas vagy hallgat. Ezekben pedig Orbánnak, a jó Göbbels-tanítványnak a bölcs előrelátása (vagy inkább a jól alkalmazott kockázatelemzés) okán csak a Fidesz folyt minden itt nézett/olvasott médiumból, szakadatlanul sulykolva azt, amit a nézők döntő többsége kontrollálni nem tudott, saját intellektusa pedig nem volt elégséges a cáfolathoz, legalábbis a kételkedéshez. És az általánosan elterjedt háttér-tévézés, vagy háttér-rádiózás szinte tudat alatt fertőzött.
Így aztán a Fidesz-fanokon kívül 2 millió választó(?)polgár fejében csak egy gazember volt, a Simon Gábor, és csak egy hazudós, a Gyurcsány Ferenc. Viszont Orbántól jött az olcsóbb gáz meg a villany, és ő azt is megmondta, hogy a komcsik vissza is csinálnák. Ergo: Vagy Orbánra, vagy el se megyek!
És ebben az a tragédia, hogy nem vagy csak igen nehezen lehet mindezt megváltoztatni!
A megkülönböztetés okán: Schreiber György mérnök