GratulaGratula




Burány Sándor az egyénileg sikeres kevés demokraták egyike nem tör pálcát a pártja felett. Meg kell beszélni, elemezni kell, tanulságot levonni. Azt azonban megbeszélés, elemzés és tanulság levonása nélkül is tudja, hogy Mesterházy Attila hibázott. Meggyőződése, hogy lehiggadva Mesterházy Attila is belátja, rosszul tette, hogy nem gratulált Orbán Viktor győzelméhez.


A legmagasztosabb pillanatok egyike, mikor a legyőzött kezet nyújt a győzőnek: gratulálok, szép volt, küzdöttünk tisztességes küzdelemben mindegyikünk által előre elfogadott feltételek, szabályok alapján, most te voltál a jobb – mondja a gesztus. Ez a fair play – a tiszta játék – szelleme, és nekünk súlyos lelkeknek ettől talán még könny is szökik a szemünkbe. Ebbe rondított bele Mesterházy Attila. És miatta szégyenkezhetett Bolgár György, amikor a mindig lendületes, mindig fidesztárgyilagos lelkes és rendszeres betelefonálója újra jelentkezik és szemrehányta a fő bűnt. Merthogy és bezzeg az Orbán Viktor gratulált 2002-ben és 2006-ban is. Bolgár úr bizonytalan, nem emlékszik. Megkérdezhetné Németh Pétert. Aki 2002-ben lapjában, a Magyar Hírlapban meghatott hangvételű cikkben méltatta Orbán Viktor politikai nagyságát, államférfinak látva őt. Csak mert Orbán Viktor gratulált a győztes párt miniszterelnök-jelöltjének. Másnap, a méltató írás megjelenésének napján Orbán Viktor már bejelentette, hogy követelik a szavazatok újraszámolását, a választási csalás megállapítását. Hívei hidat zártak, s a parlamentben nem szavazták meg a saját belügyminiszterük előterjesztését a választás tisztaságáról. Soha egy pillanatra sem fogadta el Orbán legitimnek ellensége (ő akkor már annak minősítette) győzelmét. De gratulált hozzá, s a Klubrádióba telefonáló lelkes Fidesz-hívő ezzel zavarba hozza Bolgár urat és mindannyiunkat. Kivéve talán Németh Pétert, aki feltehetően már nem tartja igazi államférfinak Orbán Viktort.


Orbán Viktor 2006 tavaszán is gratulált, s ősszel már lángolt Budapest. A Nemzet Miniszterelnöke egyetlen pillanatra sem ismerte el a vereségét, de gratulált a győzelem utáni percekben, és csak ez számít most, amikor Mesterházy Attila nem követte a fair play szellemét, nem gratulált az elmúlt négy év miniszterelnökének, ahogy illik a tisztességes küzdelemben, az előre, mindenki által elfogadott feltételek biztosította győzelemhez: szép volt, köszöntelek, most te voltál a jobb, de legközelebb én is győzhetek. Tényleg?


Új ciklus, új küzdelem: A minap Dopeman bocsánatot kért. Hamarosan a Kisdop is. Gyurcsány már többször megtette (fogja még). Mesterházy a határontúliakat követte meg (még nem mindenkit). Bajnai újra elnézést kérhet a békés városgyújtogatóktól, Korózs Lajos tán a Selmeczi Gabriellától. A házelnök megint odaszólt a demokratáknak, hogy nincs itt helyetek, a főnöke meg, hogy nemzetrontók, és a kórusa azt zümmögi, hogy hazaárulók.


Így jön el 2018, a nemes küzdelem, amikor az új Mesterházy javíthat. Nemes küzdelem végén gratulálhat a demokraták legyőzőjének. És nekünk mindig kedves lesz az emlék, hogy azok, azok az utolsó demokraták az utolsó választáson megtették amit megkövetelt a fair play: gratuláltak.