Hétvégi műsor
- Részletek
- 2010. november 10. szerda, 02:54
- Bencze Mátyás
Bencze Mátyás
Szombat este teljesen véletlenül belenéztem az m1 híradójába. A műsor már a vége felé járt, a „kis színesek” sorrendben a következők voltak: hosszas beszámoló a pápa a spanyolországi útjáról, aki aggodalmát fejezte ki az egyházellenes világi mozgalmak erősödése miatt (hogy miben áll az „egyházellenesség”, és miért jelent problémát, az homályban maradt…), épül a világ legnagyobb Jézus szobra egy lengyel kisváros mellett a káposztaföldön, és végül: a villányi borvidéken újbor-szentelést tartottak.
A swiebodzini Jézus-szobor – macleans.ca
Ez a három hír együtt nagyon tömény volt, de mivel még nem kezdődött el az egyik népbutító kereskedelmi csatornán a „Pokolfajzat” című amerikai monumentális film, maradtam az m1-en, és megnéztem a híradó összefoglalóját. Lehet, hogy nem kellett volna. Az összefoglaló vezető híre az volt, hogy a miniszterelnöki megbízott által irányított, a 2006-os letartóztatások és elítélések (aka „rendőrterror”) ügyeiben vizsgálódó szakértői csoport egyik tagja azt javasolja: a parlament fogadjon el olyan törvényt, amelynek alapján a 2006-os őszi zavargások kapcsán született büntetőbírósági ítéleteket a bíróságoknak újra kellene vizsgálniuk, és amennyiben csupán rendőri jelentések, illetve rendőri vallomások alapozták meg az elítélést, akkor az elítéltet a megismételt eljárásban fel kell menteni.
Ennek fele sem tréfa, gondoltam, és gyorsan utánanéztem az ügynek az interneten. A parlament elé még nincs beterjesztve a törvényjavaslat, de a hírt hasonló tartalommal hozta több hírportál is. A törvényalkotás tempóját és irányvonalát ismerve kevés kétségem van afelől, hogy hamarosan pazar indokolással ellátott törvényjavaslatot fogunk látni az ügyben.
Arról most nem írnék, hogy miként vált a közbeszédben a tömeges és szervezett utcai randalírozás elleni, nem mindig átgondolt és szakszerű rendőri fellépés „rendőrterrorrá”, és mi a felelőssége ebben a baloldali sajtónak, amely – tisztelet a kivételnek – a rendőrség ostorozásával volt elfoglalva, különösebben nem véve tudomást arról a tényről, hogy a rendőrségnek a rendszerváltás óta nem kellett szembenéznie ilyen méretű és jellegű zavargással, így a megfelelő tapasztalatuk sem lehetett ilyen éles helyzetekről (megemlékezett már erről más is).
Jogászi szempontból vizsgálva az ügyet, rendkívül barbár dolognak minősíthető, ha megpróbálnák majd beleerőltetni a bizonyítékok szabad értékelésén nyugvó magyar büntetőeljárási dogmatikába azt a szabályt, amely bizonyos esetekre nézve felfüggeszti ezt a rendszert, és kimondja, hogy a rendőrök vallomása nem fogadható el elégséges bizonyítékként. A javaslat előterjesztője ráadásul egy nyugalmazott, egykor magas tisztséget betöltő legfelsőbb bírósági büntetőbíró volt. A legjobban ő tudhatná azt, hogy a magyar büntetőbírói gyakorlatban teljesen bevett, ha valakit csupán a rendőri vallomások alapján ítélnek el. Mint a magyar ítélkezési gyakorlattal foglalkozó kutató, a magam részéről nem tartom problémamentesnek, hogy a bíróságok gyakran igen szerény mennyiségű és minőségű bizonyítékok alapján ítélnek el embereket, azonban csak a jobboldal által terjesztett legenda az, hogy a bírák 2006-ban politikai nyomásra ítélkeztek volna. Az elítélési, illetve a letartóztatási ráta nem volt magasabb, mint az átlagos ügyekben.
További – álnaiv – kérdésem az, hogy miért csak ezekben az ügyekben vezetik be ezt a módosítást. Azokat az ügyeket nem fogják újratárgyalni, amelyeknek nincs kapcsolatuk a 2006-os eseményekkel ? A hajdúböszörményi garázda elítéléséhez elegendő lesz a rendőri vallomás? Külön probléma az, hogy milyen alapon mondja valaki munkájukat végző hivatalos személyekre, hogy nem szavahihetőek, vallomásuk nem alapozhat meg elítélést.
A jelenlegi helyzetben jobban aggaszt az, hogy az Alkotmánybíróság után elkezdődött a rendes bíróságok függetlenségének visszavétele is. Sorsdöntő lesz az ügyben, hogy miként fog reagálni az esetleges törvényre a bírói kar. Hogyan értelmezi majd ezt a rendelkezést? Automatikusan, külön vizsgálat nélkül felmentik majd azokat, akiket csak rendőri vallomások alapján ítéltek el? Akkor is, ha ez ellenkezik a kialakult meggyőződésükkel? Vajon jelent-e majd számunkra lelkiismereti problémát, hogy bizonyos ügyekben ki kell mondaniuk: kollégáik helytelenül ítélkeztek, és ezzel erősítik a hitet, hogy politikailag motivált ítéletek születtek 2006-ban? Mit szólnak majd ahhoz, hogy a politikai hatalom eszközként próbálja felhasználni a bíróságokat céljai eléréséhez? Asszisztálnak-e majd ehhez a gyakorlathoz? Ha a törvényt elfogadják, a bíróságoknak nemsokára állást kell foglalniuk, hogy komolyan veszik-e alkotmányos szerepüket, vagy csupán „jogalkalmazóknak” tartják magukat.
Van azonban egy másik, általánosabb vetülete is a kérdésnek, és ez talán még aggasztóbb. A jogállamiság egyik legfontosabb eleme, hogy a jogszabályok mindenkire egyformán vonatkoznak. Így a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat a Fidesz szavazóktól is elveszi a törvényhozás, a 98 százalékos különadó mindenkit terhel, aki nagy összegű végkielégítést kapott, az Ab hatáskörének szűkítése a Fidesz későbbi ellenzéki fegyvertárát is gyengíti, és így tovább. A mostani javaslat viszont csak olyan elítélteket mentesítene, akik közel állnak a jelenlegi kormánypárthoz. Ebben az esetben már nem is törekednének arra, hogy mindenkire érvényes törvényt alkossanak. Ha az ilyen jellegű jogalkotás teret nyer, akkor nem lesz akadálya annak, hogy bizonyos társadalmi csoportokat nyíltan, jogalkotási úton diszkrimináljon a politikai hatalom.
A lehetséges fejleményekbe már nem gondoltam bele, mert kezdődött a Pokolfajzat, amiben az amcsik igazi demokratát faragtak egy másik dimenzióból érkezett szörnyből.
Bencze Mátyás jogszociológus
(Életrajz)