A nem voksolás is szavazás!




Azzal, azt hiszem, mindenki egyetért, hogy a Fidesz 2010-es kétharmados győzelme az MSZP-SZDSZ kormányzásának, illetve a Fidesz minősíthetetlen ellenzéki politizálásnak a következménye. Nem emlékszem, hogy egy-két magán bocsánatkérésen kívül lehetett volna találkozni mélyreható szakmai elemzésekkel az MSZP-nél, hogy mi is az, amit hibásan csináltak, és mi az, amit másképpen kell csinálni majd a jövőben.


Emlékszem a lelkes Milla-tüntetésekre, amelyek után minden maradt a semmiben.


Aztán 2012 októberében megszólalt Bajnai, és sokan reménykedtünk, hogy talán mégis lesz valami megoldás erre a szellemi, politikai mocsárra, amelyben dagonyázunk.


Nem kellett sokáig várni, hogy kiderüljön, a remélt politikai megújulás helyett a politikai programok arról szólnak, hogy ki kivel nem működik együtt az Orbán-kormány leváltásáért. A várt, határozott kormányváltó program helyett a veszekedés, a gyűlölködés, a parlamenti helyekért való harcról szólt az „ellenzéki” politika.


Teltek a hetek, hónapok, és az emberek, akik 2012 októberében még reménykedtek, már csak legyintettek.


Aztán 2013 októbere után létrejött egy hamis ellenzéki összefogás az MSZP által diktált feltételekkel. Miért hamis? Mert az összefogók abban megegyeztek, hogy kinek hány parlamenti hely jut, de arról már keveset lehetett hallani, hogy kik, mit és hogyan akarnak csinálni a megnyert választások másnapján.


Azután, arról sem szabad elfeledkezni, hogy bizony nagyon sokan vannak (vagyunk), akik változást akarnak, de ezt a változást az MSZP nélkül képzelik el. Mit tudott mondani ez a kínban született „Kormányváltó Összefogás” azoknak a százezreknek, akik baloldaliak, de az MSZP-ből, köszönik szépen, nem kérnek?


Nagyon sokan akartunk kormányváltást. Közülünk sokat gondolták úgy, hogy ha az ördöggel kell összefogni, akkor azzal. De követelem, hogy minden demokratikusan gondolkodó ember tartsa tiszteletben azok döntését, akik ezt a „Kormányváltó Összefogást” nem kívánták támogatni a szavazataikkal és a palettán nem találtak számukra támogatható pártot. Számukra nem volt más megoldás: nem mentek el szavazni. Ez is egyfajta szavazás! Nem a nem szavazókat kell ostorozni! Azokat kell felelősségre vonni, akik ezt a helyzetet okozták, akik négy év alatt nem tudtak olyan politikai jövőt felmutatni, amely az emberek „seggét” kiemelte volna fotelból. (Elmentem szavazni, és jobb híján, a „kormányváltókra” szavaztam.)


PS: a múlt héten olvastam egy Mesterházy Attilával készített interjút, amelyben az MSZP elnöke nagyon határozottan állította, hogy megnyerik a választásokat (és munkahelyteremtéssel kezdik a kormányzást. Hogy kik? Hát például erről sem volt szó). Nekem az volt a benyomásom, olvasva Mesterházy válaszait, hogy ennyire határozottan állítani, hogy nyernek, csak a vereség biztos tudatában lehet.