Gyönyörködjünk!

• Nyomtatás

Részletek

Mihancsik Zsófia

2014. április 07. hétfő, 06:49

„A kommunisták mind ott lesznek, legyünk hát ott mi is!” Ezt mondta a fővezér, aki csak így, kommunistaként szokta emlegetni a vele ellentétes véleményű, világnézetű, meggyőződésű, életfelfogású magyar polgárokat. (Az éplelkű magyar legkésőbb ennél a mondatnál eldöntötte volna, hogy nem szavaz erre az emberre, aki képes így beszélni az ő honfi- és polgártársairól.)

Hát nem voltak ott a „kommunisták” mind. A magyar választók közel 40 százaléka (kb. 3 millió 200 ezer ember) beintett, mert úgy gondolta, „ezekre” ő nem szavaz. Egyikre sem. Különbséget tenni nemcsak nem tud, nem is akar, egységesen gyűlöli őket. Mert politikusok. Ami nála azonos a gazemberrel.

Hatvan százalék (kb. 4 millió 800 ezer ember) viszont elment. A 60 százalék 44 százaléka (kb. 2 millió 200 ezer ember) szerint ez a jó és ígéretes ország, amit négy év alatt idecsináltak nekik. A 60 százalék több mint 20 százaléka (kb. 980 ezer ember) szerint viszont még ez sem elég jó és ígéretes. Szerintük nyilván még több cigányt kéne kinyírni, még több uniós zászlót kéne bevágni a vécébe és még több egyenruha kéne az országba, hogy végre rend legyen.

Lehet szidni a demokratikus ellenzéket, lehet elemezgetni a szarvashibáikat, de nem tudok elképzelni olyan ellenzéki bűnt, amelyik ennek a rettenetes országrontó pártnak és beteg lelkű vezérének akár csak a kicsinyke arányú győzelmét is indokolta volna. Nem tudok elképzelni olyan ellenzéki bűnt, amelyik a mocskosszájú és szolgalelkű Zsigó Róbert vagy a mocskosszájú és gátlástalan gyarapodó Rogán Antal győzelmét indokolhatná. Csak hát a magyarnak Zsigó és Rogán kell. Vagy ha nem kell, akkor is úgy gondolja, hogy Teket Melinda és Kerék-Bárczy Szabolcs azonos minőségű ember és politikus Zsigóval és Rogánnal, és akkor ugyan mi a jó büdös francért menne el szavazni.

Kész.

Magyarország

Budapest

Igen, tudom, a népet nem lehet leváltani. De felmenteni sem.

Nem akarom lebecsülni azt a kb. 1 millió 250 ezer plusz kb. 250 ezer (másfél millió!) embert, aki a két demokratikus indulóra szavazott (mármint a szövetségre és az LMP-re). De hogy a két szégyellnivaló és zsákutcás párt oly sokat emlegetett, hőn szeretett nemzetének sajnos közös a sorsa, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ez a lekommunistázott másfél millió a következő négy évben is, továbbra is nekik kiszolgáltatva fogja élni az életét. Mert ennyi ember nem tud elmenni innen.

(Ja igen: külön köszönet az újdonsült magyar állampolgároknak, akik nem itt élnek, de rólunk szavaztak, eddig 95,37 százalékban a zsarnok pártra. Második náluk a csendőrpárti kistestvér.)

Volt persze egy előnye a választásnak. A köztelevízió nézői négy éve nem hallották a demokratikus ellenzéki pártok vezetőit szabadon, megvágatlanul, eltorzítatlanul és sárba rántó kommentárok nélkül beszélni. Most nagylelkűen képernyőre engedték őket. Már megérte.

Mindenesetre én szégyellem magam amiatt, ami vasárnap történt. Szégyellem ezt az országot, amelyben élek, akkor is, ha tudom, milyen mérhetetlen mennyiségű hazugság, uszítás, manipuláció és visszaélés vezetett ehhez a gyalázatos eredményhez.

Végül (a fentiekhez képest) egy egészen jelentéktelen magánközlendő: az újabb tragikus négy év küszöbén úgy látjuk, el kell gondolkoznunk a Galamus sorsáról is. Kérem a kedves olvasókat, vegyék figyelembe ezt a tényt, ha most és a következő napokban a megszokott tartalmakat esetleg nem találják a honlapon.