Vezérdemokrácia
- Részletek
- 2014. április 06. vasárnap, 06:57
- Sós Csaba
Lenyűgözve és megdöbbenve hallgatom Szilágyi Ákos elemzését.
A miniszterelnök tömegekre kifejtett, már-már mágikus hatásának gyökereit most értettem meg.
Most értettem meg, miért nincs jelentősége a szavai igazságtartalmának, kinyilatkoztatásai súlyos ellentmondásainak. Most értettem meg, miért nem veszik észre milliók jelenük és jövőjük súlyos rombolásait. Megértettem, hogy vallásos varázslat alanyai vagyunk. A megváltóban elvesztett hitünket pótolja a vezérhitünk.
A vezér ezt a hitet szívós kitartással, erővel és a társadalmi élet minden lényeges területének szinte génsebészeti, precíziós átalakításával, tudatosan építette fel.
Szükségtelen ezen beavatkozás lépéseit ismételni 1998-tól kezdődően, a 2002-es vereséget követően, 2006 felgyújtott őszén át egészen napjainkig. Szükségtelen, hiszen mindez ámuló szemünk, hitetlenkedő elménk, illetve milliók néma belenyugvása, más milliók vallásos beleszédülése, áhítata mellett zajlott.
Most értettem meg, hogy mindez azért történhetett így, mert milliók nem voltak, nem voltunk felkészülve sem a szabadságra, sem a demokráciára.
Nem voltunk felkészülve, mert nem volt mikor, kitől megtanulnunk, hogy mi a demokrácia, mi a szabadság. Saját élményünk pedig mindezekről történelmileg nem adatott meg sem nekünk, sem elődeinknek.
Ma társadalmunk döntő hányada egzisztenciális függésben él az államhatalomtól.
A politikai hatalom pedig az állam eszközeivel irányítja az életünket, osztja újra a társadalom megtermelt javait.
1989-ben itt volt a lehetőség az egyéni szabadság kiteljesedése, az ország felemelkedése előtt.
A politikai elit azonban elmulasztotta a társadalom tudatos felkészítését az egyéni öngondoskodásra, a demokrácia tanítására, a demokrácia kis köreinek önigazgatására, a társadalmi szolidaritásra.
A politikai elit az önkorlátozás helyett mindinkább a hatalom erősítésén munkálkodott.
A vezér korán felismerte a hatalom mámorító erejét. Szervezőképessége a hit mákonyával, addig soha nem látott, nem tapasztalt anyagi és egzisztenciális felemelkedés felcsillantásával kiépítette a legutolsó kis községig terjedő hatalmi bástyáit.
A többieknek, a tömegnek pedig új hit, vallásos együvé tartozás és szakrális felvonulások jutnak, ostyaként pedig most éppen a rezsicsökkentés.
Mindez ördögi, mondhatnám, ha milliók nem tekintenék isteninek.
Erről kell szavaznunk vasárnap.
Egy biztos hitről és egy mindannyiunktól is életvezetés-változást kívánó jövőről.
A hit akolmelegéről, vagy az evilági boldogulást jelentő, dolgos, rögös jövőről.
A nálunk jobban élő, fejlett országok az utóbbi utat járják.