Válasz




Tisztelt Mihancsik Zsófia! Tisztelt Szerkesztő Asszony!


Nem tartom szükségesnek bocsánatomat kifejezni, mert Önt nem sértettem meg. És nem sértettem meg természetesen a megnevezett, illetve meg nem nevezett munkatársait sem. Nem férne azonban írásom terjedelmébe megnevezni azokat a személyiségeket, akik a különböző médiumokban meghívottként, elemzőként, véleménynyilvánítóként megjelennek, gyanítom, biztos főállású (egyetemi, intézményi) háttérrel rendelkezve.


Néhány, korábban köszönettel közölt írásomban azonban meg-megemlítettem közülük néhányat. Önöket, a Galamus-csoport íróit a legnagyobb tiszteletem övezi.


A rendszerváltás előtt Bolgár György és Mester Ákos hangjai vezettek rá a rendszerkritikus gondolkodásra. Az akkori „zászlóvivők”, a ma uralkodó „ifjú forradalmárok” disszonáns, hamis hangját akkor is és az idő múlásával egyre inkább ki lehetett érezni. És lett az, ami még a mai napon is van. Egy demokráciától ismét megfosztott ország.


Ezért végre – még csak az interneten hozzáférve a Klubrádió kritikus, józan hangjához – hallottam Önt hónapokkal ezelőtt Bolgár Györggyel arról beszélgetni, milyen körülmények között és milyen küldetést vállalt a Galamus létrehozásával. Mint írom, minden tiszteletem az Öné és munkatársaié.


Az talán igaz lehet, minél távolabb vagyunk Budapesttől (főleg keleti irányban), annál kevésbé jut el hozzánk az őszinte hang. Annál inkább kiürültebb értelmiségiektől a vidék. Annál inkább kell a támpont, a jelenlét. Nem propagandistaként, agymosóként, hanem a történéseket reálisan megközelítve, vitatkozva vázolóként.


Ennek következtében alakulhat át az emberek gondolkodása, s így felelősen, nem alattvalóként „döntenek”, ki képviselje őket a nagypolitikában. Ennek eredményeként jelenhetnek meg azok a politikusok, közéleti szereplést vállalók, akik nem demagógok és nem saját haszonszerzés érdekében formálják a közvéleményt. Majdan ezek a személyek lesznek azok, akik olyan pártot képviselnek, amire szavazni lehet – ahogy Ön írja:


Azokra a politikai pártokra kell szavazni, amelyek képesek olyan rendszert létrehozni Magyarországon, amelyben a »nép« tájékozódhat: igaz információkat kaphat, érdemi vitákat hallhat, értelmes alternatívák közül választhat.”


Nekünk, egyszerű vidéki értelmiségieknek, úgy gondolom, feladatunk felébreszteni a kritikus, önálló gondolkodást környezetünkben. Ehhez segítség az Önök és az Önökhöz hasonló szabadgondolkodású médiumok hozzáférhetősége.


A nem szélsőséges, kritikus hangokra szükség van mindenkor, bármi lesz is ezután!


***


Kedves Kovács Péter,


Nem sértett meg, sem engem, sem senkit. Csak úgy gondolom, rosszul ítélte meg a dolgunkat. De most egyetértek Önnel. És én is úgy gondolom, hogy vidéki és budapesti értelmiségieknek egyaránt az a dolguk, hogy segítsenek értelmezni a világot, egymásnak is és azoknak is, akiktől a hétköznapjaikban távol áll ez a foglalatosság. De ehhez utak, eszközök, csatornák kellenek, amelyek most nincsenek meg, ami az egyik legképtelenebb vonása ennek a totálisan anakronisztikus, agymosásra berendezkedett propagandaépítménynek, ami a Fidesz rendszere. Bízzunk benne, hogy mihamarabb eltűnik, sőt, előbb vagy utóbb az emléke is.


Mihancsik Zsófia





Előzmény:
Kovács Péter: De mi lesz utána? - Mihancsik Zsófia megjegyzésével