Etikai történet
- Részletek
- 2014. március 29. szombat, 06:31
- Gerő András
Az alábbi történet nem a tartalma miatt érdekes. Inkább egy olyan magatartást jelez, amelyet én etikai értelemben nem tartok helyénvalónak. Elmondására ez ösztönzött, és nem az, hogy a konkrét tartalomnak meghatározó jelentőséget tulajdonítanék.
***
2014. március 4-én a Galamuson megjelent ÉS címmel egy írásom, amely azt elemezte, hogy miért tartom problematikusnak a Mazsihisz azon javaslatát, amely magyar és zsidó dichotómiában képzeli el az általuk elgondolt Együttélés Házát. Ennek az írásnak része volt az is, hogy szót ejtettem a neológia szervezeti névválasztásának történetéről is. Itt azt írtam, hogy a két háború között Magyar Izraeliták Országos Irodájának hívták őket.
Frojimovics Kinga az írás fő mondandójához nem viszonyult, de 2014. március 11-én szóvá tette, hogy én tévedek, mert hogy a háború előtt ezt a szervezetet Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának hívták.
Miután a tényszerűségek fontosak, még akkor is, ha nem érintik az írás lényegét, ezért 2014. március 12-én válaszoltam. Azt írtam, hogy a Magyar Zsidó Levéltár fondjegyzékében ezen a néven szerepel az intézmény, és nem volt okom felülbírálni a Magyar Zsidó Levéltárat. Megjegyeztem: ha én tévedtem, akkor a Zsidó Levéltár is tévedett, vagy pedig Frojimovics téved.
Frojimovics újabb írásban reagált erre a megjegyzésemre: azt írta, a Zsidó Levéltár fondmegnevezését itt nem tartja mértékadónak, mert az igazán fontos a szervezettörténeti rész. (Frojimovics mostani munkáját megelőzően a Zsidó Levéltár vezetője volt.)
Ezt az írását a Galamus már nem közölte, mert úgy gondolta, hogy a lap nem a fondkezelés rejtelmeiről szól. A szerkesztő tehát megírta Frojimovicsnak, hogy mindenki elmondta a véleményét fond-ügyben, tehát az ez iránt érdeklődő olvasó megkapta a tájékozódási pontokat.
Frojimovics március 13-án elküldte nekem nem közölt hozzászólását. Erre én még aznap válaszoltam. A következőket írtam:
„Kedves Frojimovics Kinga!
Köszönöm, hogy elküldte nekem írását! A galamus.hu szerkesztőjének szerintem igaza van: mindenki elmondta a véleményét, innentől bárki tájékozódhat, és ez az internetes lap nem arra hivatott, hogy a Magyar Zsidó Levéltár fondkezelésének rejtelmeit taglalja. Ezzel együtt – ha megengedi – az Önnek adott rövid válaszomat kiegészítem.
Ön a megjelent vitacikkében azt írja, hogy nem mérvadó, miszerint a levéltár a Magyar Izraeliták Országos Irodája nevet használja, mert a szervezettörténeti rész a mértékadó.
Továbbá azt is közli, hogy a ’különböző intézmények, szervezetek, testületek vagy akár vállalatok irategyüttesét tartalmazó fondok nevében többnyire az adott szerv legismertebb vagy leghosszabb ideig használt névváltozata szerepel’. Azt is elmondja, hogy a levéltár fondjegyzéke nincs lezárva, s így a közeljövőben majd a Magyar(országi) Izraeliták országos Irodája részletes szervezettörténete is olvasható lesz.
Ezek után közli, hogy ismeri a Magyar Izraeliták Országos Irodájának irategyüttesét.
Megítélésem szerint teljesen nyilvánvaló, és mindenki számára hozzáférhető, hogy a Magyar Zsidó Levéltár milyen alapon képez fondokat. (Lásd: http://www.melte.hu/node/119 ).
A Magyar Egyházi Levéltárosok Egyesülete (MELTE) honlapján a Magyar Zsidó Levéltárra vonatkozó rész most a ’Levéltár története’ fejezetben ezt közli: ’Itt szükséges megjegyezni, hogy az erősen centralizált 1950-es, 1960-as években sok régi intézmény átkerült a központi szervekhez, azonban fondjegyzékünkben nem tettük át irataikat, hanem minden intézmény ott szerepel, ahova kialakulása, létrehozása időpontjában tartozott (pl. a Magyar Zsidó Múzeumot az IMIT alapította, 1945 után a MIOI, 1950 után a MIOK kezelésébe tartozott, de iratanyagát mindhárom időszakra egy helyen őrizzük.)’
Tehát ez egy sajátosság, amely csak színezi azt az általános képet, hogy a levéltár azon szervezeti név alatt tárol iratanyagot, amely szervezet az iratanyagot megtermelte. Ha a Magyar Izraeliták Országos Irodája hozott létre egy iratanyagot, akkor a fond is ehhez kötődik. Tehát itt nincs semmi ördöngösség: a név és az iratanyag általános szabályként összetartozik.
De hogy még egyértelműbb legyen a kép: a Magyar Zsidó Levéltárra vonatkozó, már idézett honlaprész – ’A Magyarországi zsidó felekezeti igazgatás története’ című fejezet alatt – a következőket írja: ’Az 1868-69-es országos kongresszus a kongresszusi elveket elfogadó hitközségeket (neológ) községkerületekbe osztotta be, melyek elnökei választották meg az akkor létrehozott Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnökét. A kongresszusi statútumokat el nem fogadó ortodox közösségek 1871-ben hozták létre saját országos szervezetüket, az Ortodox Központi Irodát. Mindkettő 1950-ig állt fenn, amikor állami nyomásra valamennyi zsidó szervezetet egyetlen szervezetbe (Magyar Izraeliták Országos Közössége, 1990-ig) tömörítették. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) 1990-ben alakult meg.’ Azaz a Magyar Zsidó Levéltár szövegszerűen is közli, hogy miért az a fond neve, ami.
Innentől továbbra is az a kérdés, amit Önnek nyilvánosan is írtam. Ha én tévedek, akkor a Magyar Zsidó Levéltár is téved, amelynek Ön egy darabig igazgatója volt. De természetesen az is lehet, hogy Ön téved.
Egy dolog mindenesetre nem lehet kétséges: én ebben az ügyben is a legnagyobb körültekintéssel és jóhiszeműséggel jártam el, és nem bíráltam felül az e tekintetben legilletékesebb Magyar Zsidó Levéltár álláspontját, annál is kevésbé, mert írásom mondandója szempontjából nem ez a legjelentősebb tény. Itt szerintem azt érdemes figyelembe venni, hogy a neológ zsidóság egy folytonos asszimilációs túlteljesítésben jeleskedett, s ezért – gondolom nem véletlenül – a szervezeti neve a köztudatban is úgy rögzült, hogy ’magyar’. (Megjegyzem, Mezei Mórról vagy Stern Samuról, az Országos Iroda vezetőiről is sok helyen írják, hogy a Magyar Izraeliták Országos Irodájának voltak az irányítói.)
Ebben az értelemben viszont szinte mindegy, hogy hivatalosan magyarországi vagy magyar jelző állt a szervezet nevében. Szerintem a lényeget kell figyelni, s lehetőleg tényszerűen, pontosan kell fogalmazni.
Megértem, hogy Önnek ez nagyon fontos probléma, hiszen a magyar zsidóság szervezeti szétszakítottságáról írt könyvet. Én az írásomban ezzel egy folyamatot akartam illusztrálni, amely egy nagyobb problémakörnek mintegy a felvezető része.
Örömmel vettem hozzászólását, szerintem egy meghatározott kutatási terület szempontjából ez fontos lehet. Én azonban különösebben nem kívánok erről tovább vitatkozni.
Üdvözlettel:
Gerő András”
Alig több mint egy óra múlva Frojimovics válaszolt. Válaszából azt a részt idézem, amely az eredetileg felvetett kérdésre vonatkozik:
„Nagyon koszonom reszletekbe meno valaszat. Az, hogy a Magyar Zsidó Leveltar tobbszor es tobb helyen kulonbozo adatokat kozol az adott szervezet neverol, es egyetlen esetben sem nyerunk reszleges informacional tobbet, nem jelenti azt, hogy egyben igaza is van. Masreszt nem ertem, miert ne irhattam volna, hogy ismerem a Magyar Izraelitak Orszagos Irodajanak irategyutteset, ha egyszer ez a fond neve. Ez nem jelenti azt, hogy az adott szervezet neve is vegig ez lett volna hosszu fennallasa idejen. De ezek valoban reszletkerdesek, es a vitat nem erdemes ezekre az aprosagokra terelni. Belatom, valoszinuleg az en mulasztasom is, hogy a magyar(orszagi) zsido felekezeti iranyzatok torteneterol nem letezik egy olyan mertekado mu, amely peldaul az ilyen jellegu kerdeseket is megnyugtatoan tisztazna, vagy legalabb ismertetne. Hogy ne lehessen azon vitatkozni, vajon mikor hogy hivtak egy szervezetet. Ezt a mulasztast magamra veszem, remelem lesz meg lehetosegem arra – jelenlegi egyeb elfoglaltsagaim mellett –, hogy bepotoljam.” Majd a levele végén ezt írta: „A vitat, valaszat meg egyszer megkoszonve, en is lezartnak tekintem.
Udvozlettel,
Frojimovics Kinga”
Úgy láttam és látom, hogy ezt a diskurzust a szakmai etika szabályainak betartásával közös akarattal tartalmilag lezártuk, s ráadásul ez – az internet világában – egy nap alatt megtörtént.
Forrás: szarnybontogato.blogspot.hu
2014. március 21-én, tehát 8 nappal a diskurzus kölcsönös lezárása után, a Mazsihisz honlapján megjelent Frojimovics Kinga Gerő András és a Mazsihisz elődszervezetei című cikke. Felvezető szövege a következőképpen szól: „Gerő András, Magyarország egyik vezető történésze a Galamuson egy olyan témában nyilvánít igen markáns véleményt, amelyhez – publikált írásait olvasva – hiányzik az alapvető ténytudása.”
Az első etikai probléma itt van: Frojimovics egyik írásom egyik tényszerű kitételét kritizálta, tehát szó sincs arról, hogy publikált írásaimat olvasva hiányozna az alapvető ténytudásom. Ez nem más, mint primitív technikájú hiteltelenítés.
Frojimovics cikke – az előtörténet rövid ismertetésén túl – nem más, mint az a második válasz, amelyet a Galamus már nem közölt, s amelyet ez után Frojimovics maga küldött el nekem. Nyolc nappal a levelezésünk után viszont úgy teszi közzé ezt a bizonyos írást, hogy egy szót sem ejt arról, amit én írtam neki, s amire ő válaszolt!
Ez a legnagyobb etikai probléma: ha egy szakmai diskurzus lezárult, méghozzá korrekt módon, akkor majd egy héttel később miért közöl valaki egy olyan írást, amely egy történetnek csak a fele, de nem az egésze? De ha már, ki tudja, miért, fontosnak tartotta a közlést nyolc nap után, miért nem írja meg azt is, ami az én részletes válaszomból kiderült, s amit ő saját felelősségeként ismert el?
Amikor a Mazsihisz honlapján megjelent írásról tudomást szereztem – ez 2014. március 25-én történt –, azonnal írtam egy e-mailt a Mazsihisz elnökének, aki hivatalból a Mazsihisz honlapjának legfőbb felelőse. Ebben elküldtem a tárgyra vonatkozó március 13-iki levélváltásomat Frojimoviccsal és a következőt kértem:
„A Ti honlapotokon – nagy meglepetésemre – 21-i dátummal szerepel Frojimovics összefoglalója, amely nem tartalmazza a több mint egy héttel azelőtt szakmailag korrekten lezárt diskurzust. Ebben a formában és ezzel a leaddel ez a Mazsihisz-honlapos cikk így semmi más célt nem szolgál, mint a teljesen alaptalan személyes hiteltelenítést, hitelrontást. Ezért azt kérem, hogy az általam mellékletben megküldött, Frojimovics és köztem lezajlott levélváltást tegyétek közzé ugyanezen a honlapon, ugyanennek a cikknek a kiegészítéseként.”
A Mazsihisz elnöke – illetve hivatala – jelen cikkem megírásáig, azaz március 28-ig nem válaszolt, füle botját sem mozgatta, a honlapon kérésem figyelembevételének nyomát sem látom. Így ő immár tudatosan vált részesévé a szakmailag sem helyénvaló eljárásnak.
***
A történet, mint említettem, önmagában érdektelen, de etikai vonatkozásában igencsak érdekes. Frojimovics Kinga, a Mazsihisz egykori alkalmazottja ma a Yad Vashem munkatársa: ez az intézmény hivatott Izraelben a holokauszt emlékének intézményes ébrentartására. Szerintem éppen ezért az intézménnyel és a munkatársaival szemben is fokozott etikai követelmények érvényesek. A történet alapján úgy látom, hogy a Yad Vashem egyik munkatársa nemhogy a mértékadó, de a minimális szakmai etikai követelményeknek is nehezen felel meg.
A Mazsihisz – különösen az utóbbi időben – néhány ügyben hangsúlyozottan kiáll azért, amit igaznak, helyesnek, tisztességesnek gondol. Nem helyénvaló és a kiállás hitelességét csorbítja, ha etikailag erősen kifogásolható eljárásokhoz tudatosan együttműködő partnernek bizonyul.
