Hitelmentés áldozathozatallal
- Részletek
- Vendégek
- 2010. november 08. hétfő, 03:39
- Petschnig Mária Zita
Miután a FED úgy döntött, hogy további jelentős kötvényvásárlásokkal járul hozzá az amerikai gazdaság megrekedni látszó konjunktúrájának fellendítéséhez, a piacok eufóriában törtek ki. A részvényindexek szárnyaltak, az euró és a régiós valuták erősödtek. Mi azonban megint szembe mentünk a világgal, pontosabban lemaradtunk róla. A mi tőzsdeindexünk, a BUX alig valamit javult, a forint pedig állt és állt, majd a nap végére begyengült. A fő- és a régiós áramlattól való eltérésünknek – kizárásos alapon – csak mi lehettünk az okozói. A piacok nyilvánvalóvá tették, hogy nem hisznek a kormány új közgazdasági gondolkodáson alapuló, csodatevő receptjében, és hittek inkább a Standard and Poor’s véleményének. A világ legnagyobb befektetési és hitelminősítője a konvergencia-programbeli deficitcél tartásának felvállalását önmagában kevésnek tartotta ahhoz, hogy javítson minősítésünkön – amely tudvalevőleg egy hajszálnyival van csak a bóvli kategóriától –, és fenntartotta a negatív kilátásokat is. A Valutaalap udvariasan elmarasztaló véleménye után ez az első határozott piaci minősítés a kormány gazdaságpolitikájáról.
Focus is overrated – flickr/monjussi
Közelebbről arról az ámokfutásról, amelyet a 2011. évi költségvetés tervezése kapcsán a nemzeti ügyek kormánya felmutatott. Miután kiderült, hogy – az IMF elküldése után – Brüsszel sem ért egyet a jövő évi hiánycél fellazításával, sőt, nem engedélyezi a magánnyugdíjpénztári befizetések figyelembe vételét az államháztartás egyenlegének megállapításánál, a kormány úgy tett, mintha beletörődött volna a realitásokba. S valóban felvállalta a GDP 3 százaléka alatti deficitet, ám mint afféle fenegyerek, meg akarta mutatni, hogy képes a lehetetlenre: a hiány 1 százalékpontos csökkentése és a kiadások növelése mellett is a radikális adócsökkentésre.
Na már most a lehetetlen azért lehetetlen, mert a lehetőségek halmaza kiürült. Nem így azonban az Orbán-kormány számára, amely lehetségesnek talált egy megoldást az adócsökkentés ellentételezésére anélkül, hogy a háztartások közvetlenül éreznék a megszorításukat. Az extraadók és magánnyugdíjpénztári átutalások felfüggesztése, majd az önkéntes visszaállamosításuk érdekében kifejtett hihetetlenül aktív kommunikációja teremtett számára forrást. Mihez is? Ahhoz, hogy Orbán Viktor elmondhassa: a Fidesz tartja az ígéretét, amikor radikálisan csökkenti az adókat.
A jövő évi költségvetés ugyanis nem szól semmi másról, mint Orbán Viktor és szövetségesei rövid távú politikai céljainak megvalósulásáról, amivel a nemzeti ügyek kormánya „csak” a nemzet ügyét áldozza fel. A kormányfő, saját hitelességét mentendő, türelmetlenül mutatja fel az adócsökkentést, miközben tudja, hogy óriási kockázatot vállal. A nagy valószínűséggel realizálódó kockázatot a választópolgárok fizetik. 2011–12-ben vagyonvesztéssel és az infláción keresztül, továbbá a lehetségesnél alacsonyabb növekedési ütemmel. Ezt követően pedig – mivel a bevételi oldalon ütött lyukat akkor már nem tudják az extraadók és magánnyugdíjpénztári megtakarítások fedezni, a hiány viszont nem lesz növelhető – újabb adókat kell majd kivetni, vagy a meglévőket felemelni. Annak ugyanis, hogy a növekedési többletek akkor majd annyi bevételi többletet hoznak, ami a kieső befizetéseket pótolja, semmi esélyt nem lehet adni. De az eddig látottak alapján annak sem, hogy addigra vagy akkor komoly szerkezeti átalakításokat hajtanak végre, a kiadásokat csökkentendő.
A Fidesz-vezette kabinet gazdaságpolitikájával ma – mint ahogy az szlogenjükké vált: a gazdaság talpra állítása helyett nagy vakmerőséggel most az elődeitől eltérő, más módszerekkel – ismét zsákutcába viszi a magyar gazdaságot. A választópolgárok erre biztos nem adták a szavazatukat.
A piaci szereplők és a befektetés-minősítők mostani döntéseikben ezt a zavaros, nagy kockázatú jövőt árazták be, minősítették. Azt, amit nekünk majd meg kell élnünk, mert Orbán Viktor nem vághatja le a jobb kezét, hiszen a Matolcsy György által képviseltek nagyon is megfelelnek mai, pillanatnyi politikai érdekeinek.
Petschnig Mária Zita, közgazdász
Írásai a Galamusban:
Blöffpolitika
Szabadságharc bekötött szemmel