Egy lehetséges csalás anatómiája



Örömhírt közölt az MTI: „megérkeztek (Romániába) a magyarországi szavazási levélcsomagok”. Hová is? A külképviseleteinkre meg azokhoz a kettős állampolgárokhoz, akik e csomagokat nem Kolozsváron vagy Csíkszeredán, esetleg Bukarestben óhajtották átvenni, hanem a lakcímeikre kérték. Ez utóbbiak nyilván nagyon kicsi számban voltak, mert mondjuk miért is kéne tudnia a román postásnak, hogy ő választani fog Magyarországon.


Most egy kissé bonyodalmas, de annál sötétebb történet következik, tehát meg kell kérnem a T. Olvasót, hogy ne hagyja már most abba az olvasást, próbálja követni eszmefuttatásomat.


Mi ugyebár idehaza úgy szavazunk, hogy ellentétben a külhoniakkal, nem regisztrálunk, hanem elmegyünk a szavazóhelyiségbe és szinte ugyanazzal a mozdulattal, amellyel átvesszük a szavazólapot, a függöny mögött már ikszelünk is, s aztán irány a láda, ahová bepottyantjuk borítékba zárt lapjainkat.


Ehhez képest a külhoni kettős állampolgárnak az első ütemben regisztráltatnia kellett magát, éspedig március 22-ig. Talpas kémeim azt jelentik Erdélyből, hogy a magukat névjegyzékbe vetetők közül jó néhányan egyáltalán nem fognak elmenni szavazni, mert a regisztráció, amelynek kisebb közösségekben egyénekre bontva híre ment, nem maradhatott titokban, hazafias kötelességnek számított; az viszont, hogy valaki ténylegesen elmegy-e szavazni a külképviseleti választási irodákba, és hogyan szavaz, rejtve marad. azaz ellenőrizhetetlen, hogy a regisztrált szavazó valóban szavaz-e vagy sem.


(Kérdezhetik: ha már egyszer a külhoniak levélben is szavazhatnak, akkor miért menjenek el a külképviseletre? Nos azért, mert „megmondták” nekik, hogy ha biztonságban akarják érezni a szavazatukat, akkor ne bízzák magukat a román postára. Érdekes, nem?)


Egy pontig az ügy kifogástalan rendben halad. A kettős, szavazni óhajtó állampolgár elmegy a csíkszeredai vagy a kolozsvári konzulátusra, igazolja magát, a budapesti tisztviselő pedig ellenőrzi a neki megküldött névjegyzékben, hogy az illető valóban regisztráltatta magát. Ha igen, akkor átveheti a levélcsomagot – benne a lepedőnyi pártlistával – és ikszelhet. De nem feltétel, hogy ezt ugyanakkor tegye meg, amikor a szavazólapját átveszi. Április 4-ig bármikor elmehet a levélcsomagjáért és addig a napig bármely munkanapon „leszavazhat”. És itt ugrik a majom a vízbe. Tudniillik amikor a kettős állampolgár, kezében a borítékkal, az urnához vonul, nem csak, hogy nem köteles még egyszer igazolni a személyazonosságát, hanem annyi borítékot dobhat a dobozba, amennyit csak akar. Ezt nem én mondom, hanem az MTI. Én csak azt mondom: példátlan!!!


Látszólag akár ártalmatlan ügyről is lehet szó. Hiszen megeshet, hogy beteg a szomszéd, megeshet, hogy drágállja az utazást Kolozsvárra vagy Csíkszeredára, pláne Bukarestbe, s megkéri – többen megkérik, mert ezt javasolták nekik – „az Áront”, dobja be már az urnába az ő szavazólapjaikat is, merthogy ő úgyis utazik. Bujkál bennem az ördög. Ha már egyszer a borítékon semmilyen név nem olvasható, miért zárnám ki azt a lehetőséget, hogy szorgalmas, Fidesz-párti aktivisták (például a Tőkés-pártból) náluk nem kevésbé szorgalmas budapesti küldöncök vagy külképviseleti emberek közbeléptével eleve Fideszre ikszelt szavazólapok tömegét juttatják el „Áronhoz”, hiszen tőle senki nem fogja megkérdeni, kinek a nevében dobálja a borítékokat az urnába, de még azt se: ki ő? Csak arra kell az illetékeseknek vigyázniuk, hogy ne legyen több szavazat a végén, mint ahányan regisztráltatták magukat. De vélem: erről időben gondoskodás történik. A Fidesz tervező típusú párt.


Romániáról lévén szó, ahonnan – elsősorban a Székelyföldről – a Fidesz a legtöbb pártoló szavazatot várhatja, nem mulaszthatom el annak a fölemlítését, hogy Traian Basescu elnök legutóbb külhoni (francia- és spanyolországi) szavazatokkal nyert választást, éspedig oly módon, hogy a román követségek szorgalmasan „gyártották” arrafelé dolgozó, de nem szavazó román állampolgárok Basescu-párti szavazatait, mivelhogy semmilyen többpárti – sőt semmilyen párti – ellenőrzés nem volt a tevékenységük fölött. De papíron minden stimmelt, mert a nevek valóságosak voltak, és a kutya nem nézett utána, hogy a Bordeaux-ban dolgozó „Gheorghe Popescu” valóban fölment-e Párizsba vagy sem? Ha nem, csináltak neki egy szavazócédulát, s írtak a nevében Basescu neve mellé egy ikszet. A szavazócédulát nem látjuk el kézjegyünkkel sehol sem, ugyebár.


Mint tudjuk, miniszterelnökünk imádja a székely vicceket. Van már bő tíz éve is annak, hogy megint előjött eggyel: Iszik-e a hal vizet? – kérdezik a székely parasztbácsitól. A válasz: hát ő azt nem tudja, de, hogy alkalma van rá, az egészen biztos.


Mit is szül az alkalom?





Aczél Endre újságíró