Világosságot!




Amikor vasárnap reggeli kávém mellett elolvastam Majsai Tamás „Több mint aránytévesztés-Prőhle Gergely evangélikus egyháznagy gondolatairól” című cikkét, még legfinnyásabb kritikai érzékem sem tudott fals gondolatot találni a szerző mondataiban. Bár én a külügyéri tekintélynek írását nem olvastam, de korábban a Klubrádióban hallgattam Bolgár Györggyel való beszélgetését, és azok a gondolatok, amiket Majsai Tamás szépen csokorba kötött, már akkor megfogalmazódtak bennem. És ezt erősítette bennem a cikk vége tájékán használt „csereszabatos kurzuspropagandisták” jelző. Orbán Viktor szándékosan irányítja úgy a belpolitikát, hogy az embereket elbizonytalanítsa, megutáltassa velük a közéleti aktivitás, demokráciákban elengedhetetlen képességét, és ezért hoz létre Magyar Csapatot, ami statisztikai értelemben sem az, aminek a vezérlő tábornok nevezi, mert a nemzet egy részét kirekeszti. Ennek a csapatnak tagjai, a csereszabatos kurzuspropagandisták, a mosdatlan szájú, olykor primitív bornírtsággal megnyilatkozó képviselők –akik közül legelrettentőbb példa maga, a szeméből gyűlöletet árasztó házelnök. De ott vannak harcra vágyó dagadó pénztárcájú szervezők által meggyőzött békemenetelők, azok a zsurnaliszták, akiknek írásaihoz képest Gyurcsány elhíresült őszödi beszéde egy szűzlány templomi imájaként is értékelhető. És ide sorolom én azt a mindenre kapható, pénzért mozgósítható huligán bandát, akik 2006 őszét –nyilvánvalóan szervezett „felháborodással”- forradalommá akarták formálni lángba borítva fővárosunkat. Nem kétséges ki a szervezője, kitalálója ennek, bár ő maga annyira gyáva, hogy azt, amit gondol, másokkal mondatja ki. Tudom, elkanyarodtam Majsai tanár úr témájától, de a minden, mindennel összefügg logikája késztetett erre. Szomorúan mondom ki, hogy a mesterséges eszmei sötétséget teremtők csapatában egy húron pendülőknek tartom a „csereszabatos kurzuspropagandistákat”, és a törés-zúzásra kapható csőcseléket. Bár a határvonal karakteres. Utóbbi az eszmei sötétsége miatt jelent megfizetetten irányítható potenciális társadalmi veszélyt, de az előbbiek sanda politikai érdekből, megalapozott tudáson nyugvó megnyilvánulásait, sokkal veszélyesebbnek tartom társadalmi veszélyességét illetően. Nem kívánok mást, mint demokratikusan gondolkodó ember, hogy a világos fejűek, politikai érdekből, vagy egyéni egzisztenciális indíttatásból, netalán gyűlölettől vagy szimpátiától fűtve, ne álljanak olyan ügyek, folyamatok mellé, amik hamisságát maguk is beláthatják lelkük mélyén. És amiknek talmi volta történelmi távlatokban derül ki.