Józan paraszti ésszel



Józan paraszti ésszel annak a mondatnak, hogy olcsóbb lett a rezsi, éppúgy nincs semmi értelme, mint annak, hogy Magyarország jobban teljesít. Józan paraszti ésszel az a mondat sem értelmezhető, hogy nem akarunk egykulcsos adót? Persze józan paraszti ésszel Magyarország jelenlegi helyzetét nem is lehet megérteni. Úgy megyünk egy választás felé, hogy az ország jelentős része talán azt sem tudja, mikor lesz a választás napja, arról meg végkép nincs fogalma, hogy miért kellene elmennie. Az előttünk álló szavazás két szempontból van csak rendben: köztisztasági és közegészségügyi szempontból. Köztisztasági szempontból rendet rakott a FIDESZ. Nincsenek falragaszok, falfirkák, nincsenek politikai hirdetések, nincsenek kézzel gyártott plakátok. Dög unalom! Szinte semmi nem utal arra, hogy az ország sorsát eldöntő esemény lesz április 6-án. Még a választás napjára utaló hirdetményekkel is csínján bánik a hatalom.


Nem lesz probléma a választások után. Nem lesz mit eltávolítani a lámpatartókról, a kerítésekről, a kapukról, a hidak lábazatáról. Igaz, a „RUSZKIK HAZA” feliratok tíz év eltelte után is a falakon voltak. Ilyen skandalum azonban nem fordulhat elő ott, ahol rend van. Most minden csendes! Csak a villamosok, buszok és trolibuszok hordozzák ímmel-ámmal az elmúlt évek értelmetlen intézkedéseit, értelmetlenül feldicsérő, értelmetlen kormánypropagandát. Csak a villamosok, buszok és trolibuszok hordozzák ímmel-ámmal a kormánypárti jelöltek érettségi tablóról lemásolt fizimiskáját. Az óriásplakátok jelentős részén továbbra is az tükröződik, hogy a szocializmus visszahozatalának kormányprogramja még folytatásra, befejezésre vár. Nincs még hiánygazdaság, nincs még cocom-lista. A politikai reklámok száma az előző választásokhoz képest elenyésző. Azoknak is a túlnyomó többsége a kormányzati – már ismertetett – üzeneteket hordozza. Néha fel-fel tűnik a kormányváltó-összefogás „csábító” adóreform-üzenete. Ebből a helyzetből kiindulva nincs oka izgulnia annak, akit amúgy nem érdekel az egész. Közegészségügy oldaláról vizsgálva a választás napját, aki rosszul lesz az eseményektől, azért nem kár, mert biztos, hogy nem kormánypárti az illető.


A kormányzati oldalról tudatosan visszafogott, lefojtott választási kampányban – amelyben a figyelmet a valóságos problémákról műbalhékkal tudatosan eltereli a kormánypárt, amelyben az ellenzék légüres térben, súlytalanul, szinte észrevehetetlenül mozog – fel-fel tűnik egy jól öltözött, sármos férfi, aki „talpra magyar” felirat alól küld közérthető tanácsot a választóknak: "válaszd a Jobbikot". Józan paraszti ésszel pedig ki az a hülye, aki a rosszabbikat választaná? A józan paraszti ész persze mindjárt megérti az üzenet valóságos tartalmát, ha feltalál a közösségi oldalra, amelyen dübörög a „Van-cigánybűnözés-a-félelem-helyett-válaszd a Jobbikot”. A józan paraszti észnek rá kell jönnie, hogy ezt választani a választások lehető legrosszabbika.



Forrás: informaciok.eu

A józan paraszti észnek kell végiggondolnia, elmegy-e szavazni, vagy hagyja, hogy bejöjjön a lebutított választási kampány nem titkolt célja: minél kevesebben menjenek el a voksolásra. A kormányhívő nemgondolkodók úgyis elmennek, s ők tudják, hol a helye az X-nek. Elmegy-e szavazni, vagy hagyja, hogy érvényesüljön a választási jegyzékek felturbósításának szintén közismert célja: nehogy összeadódjanak azoknak a szavazatai, akik józan paraszti ésszel gondolkoznak. A józan paraszti ész magára maradt.


A józan paraszti ész azonban azért józan és azért paraszti, hogy ne hagyja magát. Akkor is jár a kereke, akkor is töri magát, ha a hatalom arra biztatja, hogy pihenjen. Gondolkodik ő, helyette is. Van is min törnie magát. Nincs szükség diplomára, közgazdasági ismeretekre, számok és statisztikai adatok elemzésére ahhoz, hogy végiggondoljon néhány olyan kérdést, amely hosszútávon meghatározza a saját és szerettei sorsát.


A józan paraszti észnek van még néhány hete, hogy eldöntse, jó úton jár-e az a politikai erő, amelyik huszonöt év alatt kétszer akadályozta meg a nyugdíjrendszer átalakítását, s amelyik nem épít az öngondoskodás elvére egy olyan időszakban, amikor egy elöregedő társadalomban lassan több lesz a nyugdíjasok száma, mint azoké, akik dolgoznak és befizetnek a nyugdíjkasszába. Feltétlenül végig kell gondolnia azt is, honnan, miből, mikor fogja pótolni az állam azt a háromezer milliárd forintot, amelyet kiemelt az elkövetkező generáció nyugdíjalapjából. A másik lehetséges megoldás, hogy nem pótolja ezt az összeget – és akor alacsonyabb lesz a nyugdíjuk azoknak, akik később mennek nyugdíjba? Csökkenti a jelenlegi nyugdíjakat? Adót emel? Nem sok szó hangzik el ezekről a kérdésekről. Ami biztos: az összegyűjtött pénz nincs meg! Ami szintén biztos, az állam egyedül képtelen előteremteni a nyugdíjak kifizetésének teljes összegét. Az államnak nincs pénze, csak amit elvesz azoktól, akik itt élnek.


A józan paraszti ész magára maradt. Van még néhány hete, hogy eldöntse, jó úton jár-e az a politikai erő, amelyik azt ígéri, hogy nem áll le a rezsicsökkentésért vívott harcban. Azt kell végiggondolnia, hogy a villany, gáz, víz fogyasztói árának csökkentése annak hoz nagy hasznot, aki sokat, minél többet vesz el e javakból. A nagyon szegények hozzá sem jutnak e szolgáltatásokhoz, vagy ha igen, a mérsékelt ár is megfizethetetlen számukra. Azt kell végiggondolnia, mi a helyesebb, a reális, a fejlesztést is finanszírozó árképzés és a körültekintő szociálpolitika, vagy a minél nagyobb fogyasztást támogató hatósági árrendszer. Érdemes e kérdés végiggondolásakor emlékezni arra is, hogy a rezsiharcos politikai erő vetett ki árnövelő adót az energiát szállító földalatti vezetékekre, s hogy a termelők és szolgáltatók nem részesültek a rezsicsökkentésben, így az nem hatott ki a termékek és szolgáltatások árára.


Ami biztos, hogy az energia jelentős részét vásárolni kell. Minél magasabbak a beszerzési árak, annál magasabb fogyasztói áron kell továbbadni, kivéve, ha az állam kifizeti a fogyasztó helyett. Az államnak azonban nincs pénze, kivéve amit elvesz azoktól, akik itt élnek. Minél több szolgáltatót vásárol meg az állam, annál nagyobb lesz az az összeg, amelyet karbantartásra, felújításra, fejlesztésre kell az állami költségvetésből fordítania. Ha nem teszi meg, akkor a rendszer néhány év alatt tönkremegy.


A józan paraszti ész magára maradt. Van még néhány hete, hogy eldöntse, jó úton jár-e az a politikai erő, amelyik úgy köt egy atomerőmű építésére háromezer milliárd forintos hitelszerződést, hogy nem mérlegeli, lehetséges-e más megoldás az energiafüggőség, az energiahiány megelőzésére. Ebben a kérdésben a laikus nem tud eligazodni. Ahogy azt sem tudhatja, vajon jó döntés volt-e a bős-nagymarosi vízlépcső leállítása. Ami biztos, hogy atomerőműnél soha nem zárható ki egy baleset, egy katasztrófa esélye. Az is biztos, hogy a beruházás húsz éve alatt számtalan megoldás születhet. Mint ahogy azt sem tudjuk, készült-e tanulmány arról, hogy ekkora összegből milyen más megoldást lehetett volna találni. Váratlanul, a szakma véleményének megkérdezése nélkül, lényegében egyetlen ember döntött arról, hogy megköt egy olyan szerződést, amelyik legalább ötven évig meghatározza az ország működését. A megállapodás végrehajtása még nem kezdődött meg. A lehetséges alternatíva adott!


A józan paraszti ész magára maradt. Van még néhány hete, hogy eldöntse a legfontosabb kérdést, amely valójában a sor elejére kívánkozna: milyen államot akar? Ezzel függ össze ugyanis az a kérdés, szeretjük-e az egykulcsos jövedelemadót, vagy sem. Lényegében, aki úgy gondolja, az a helyes, ha a biztos öregség előkészítésében minden önmagáról gondoskodni képes személy részt vesz, a villany, gáz, víz fogyasztói árát a termelői árak és a piaci körülmények határozzák meg, az állami nagyberuházásokról az Országgyűlés döntsön – hatástanulmányok, szakértői vélemények, költségvetési kihatások ismeretében –, feltehetően eljut arra a következtetésre is, hogy esélyt teremtő, szolidáris államra van szüksége. Az esélyt teremtő, szolidáris állam lehetőségeket teremt, s a választás jogát az érdekeltre bízza, amikor kell, akkor segítséget ad. A szolidaritás arányos közteherviselést igényel. Az arányos közteherviselés lényege, hogy a tehetős nagyobb terhet vesz a vállára, mint a szegény. Ennek a megvalósítását szolgálja a többkulcsos személyi jövedelemadó rendszere.


Feltehetően a választás azokban a fejekben fog eldőlni, akik látják, érzékelik, hogy a tömegközlekedési eszközökre írt kampányhirdetések messze elrugaszkodtak a tényektől, a valóságtól. Akik érzik, hogy Magyarország nem jól teljesít. Akik emlékeznek arra, hogy ez a kormány mindenkitől csak elvett, s a haverjain kívül senkinek nem adott. Akik élnek a gyanúval, hogy ennek a kormánynak a megnyert választások után már nem lesz fontos teljesíteni az elmúlt hetek béremelési ígéreteit. Akik élnek a gyanúval, hogy az elherdált milliárdok előteremtéséhez újabb és újabb bevételekre lesz szükség, amelyeket a közpénzek zárolásával, a közszféra létszámának csökkentésével, a megmaradók munkaterheinek a növelésével, a megállapított nyugdíjak befagyasztásával, esetleg csökkentésével, az adóterhek növelésével próbál majd előteremteni a kormány. A választás azoknak a fejében fog eldőlni, akik nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Akik előveszik józan paraszti eszüket, s végiggondolják mindazt, amit a hatalom szeretne a szőnyeg alá söpörni.




Szüdi János jogász
(honlap)