rss      tw      fb
Keres

Sajnálom Menczer Erzsébetet




A Fidesz-KDNP parlamenti képviselője és képviselőjelöltje (10. választókerület; Óbuda–Békásmegyer) az április 6-i választáson akár a gyermekéről gondoskodó, érte mindent megtenni igyekvő anya szerepében is tetszeleghetne, ha mindez nem vetné fel a hivatali visszaélés gyanúját. Különben ki róhatná fel neki, hogy fiának lakást szerez, és támogatja abban, hogy élettársával (vélelmezhetően a „nemzeti-keresztény” egyházi esküvőre várakozva) saját fészekben, önállóan élhessék az életüket. Vajon mi is lehet ebben a kivetni való? A mód, ahogyan az ifjú pár lakáshoz jutott!


De kicsoda maga Menczer Erzsébet? Saját önéletrajza szerint (www.parlament.hu/kepv/eletrajz/hu/m052.pdf) az érettségi (1980) után elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskoláját, majd a SZIM (Szerszámgépipari Művek) hírlapi gyakornoka, fotósa volt (1988-ig). Ezt követően bekerült az MTV Televideo Kiadóhoz szerkesztőnek. Mint egy Gulágot megjárt apuka kislánya, 1989-es megalakulása óta tagja a Szovjetunióban volt magyar politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (SZORAKÉSZ); sőt magának a Híradónak is főszerkesztője. Erre azonban a képviselő asszonynak aligha van ma ideje. A legfrissebb szám ugyanis 2009 augusztusában jelent meg. Ezzel a szakmai tapasztalattal lett Menczer Erzsébet oktatási szakértő (pl. a Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottságában, 2003-ban). Ehhez azonban az is kellett, hogy 1999-ben elkezdődjön máig töretlen fideszes politikai pályafutása. Az már csak hab a tortán, hogy – vélhetően ismereteinek hiányossága folytán – Menczer Erzsébet számára a kommunista diktatúra már 1944 őszén (vagyis Horthy Miklós regnálása idején) elkezdődött.


Ilyen előzmények után nem csodálkozom azon, hogy a parlamenti és egyben önkormányzati képviselő asszony (akinek csak a képviselői javadalma 2014-ben havi 723 528 forint, amiért egy diplomás közfoglalkoztatott közel egy évig dolgozhat) az önkormányzati lakás szociális alapú albérletbe adásáról szóló előterjesztésben nem ismerte fel fia élettársának, a saját leendő menyének nevét. Hiszen annyi Laura van a III. kerületben. Arról nem is beszélve, hogy a Fidesz-KDNP, amennyiben a sajátjairól van szó, nagyon családbarát. Esetleg a képviselőasszony szavazás közben semmi másra nem gondolt, csak arra, hogy mennyi hely lesz mostantól abban a lakásban, ahol szegényeknek eddig együtt kellett nyomorogniuk. Hiszen anyuka kisfia nem tud saját lakást vásárolni, albérletbe meg nem kívánt menni. Az a minimum, hogy kap egy szociális önkormányzati lakást. Hiszen ahhoz képest, hogy másoknak (pl. a felcsúti gázszerelőnek vagy a műkörmösből lett földbirtokosnak) milyen jól megy, ez, mondhatni, tényleg semmi. Szegény fiúnak nem jutott egyetlen trafik, egy kapavágásnyi állami terület sem. Menczer Erzsébet politikai súlya erre elég: egy „Kaszásdűlő utcai kétszobás, összkomfortos, beköltözhető állapotú lakásra”. Szomorú, hogy szegényektől még ezt is elsajnálják.


Az igazi probléma azonban nem annyira az eset, hanem maga az egész rendszer. Itt minden bizonnyal a stadion méretű jéghegy alig látszó csúcsával van dolgunk. Gondolkodjunk el azon, hogy a III. kerületi önkormányzat 2010-ben a Sukoró-ügyben, illetve a moszkvai kereskedelmi képviselet eladásában elhíresült Treviso Kft-t bízta meg ingatlan-értékbecsléssel ([1] [2]). Lassan már nem csodálkozunk semmin. Illetve valamin mégis. Hol volt mostanáig az ellenzék?