Orbán: „Mi vagyunk ma a legegységesebb ország Európában”




Ezt Orbán Viktor mondta március 15-ei beszédében a Múzeumkertben (ahol olyan hosszú kifutót ácsoltak neki, amelyet Madonna is megirigyelhetne). Egész pontosan azt mondta: Magyarország az elmúlt négy évben azért teljesített jobban, mert egységes volt, sőt „mi vagyunk ma a legegységesebb ország Európában”, s egy új korszak kapujában állunk. 2010 óta azért dolgoztunk, hogy ide megérkezhessünk. „Mindenki láthatta, ha egységesek vagyunk, a magyar név megint szép lesz méltó, régi nagy híréhez.”
A félreértés elkerülése érdekében: az esemény nem fideszes választási gyűlés volt, hanem a hivatalos állami ünnepség.


A legegységesebb ország


Ma olyan időket élünk, amikor a gyenge és a gyáva nemzeteknek nincs jövője, mert széthullnak. Magyarország azonban kiállt saját magáért, és megvívta harcait olyan ellenfelekkel szemben – például a pénzvilággal, „birodalmi fővárosokkal” és természeti csapásokkal –, amelyek nagyobbnak és erősebbnek tűntek. Bebizonyította a világnak, hogy ez az erősek és bátrak nemzete, noha a magyarokon kívül „senki sem akarja, hogy nekünk erős és sikeres országunk legyen”. A folytatáshoz is erő kell, ahhoz pedig egység, és „ma az egység neve pedig április 6.”.


[A szerk. megj. a legegységesebb országról: 2010-ben „2 690 754 (52,75 százaléknyi) polgártársunk gondolta úgy, hogy neki és mindannyiunknak az lesz az üdvös, ha az agresszív jobboldali nacionalista-populista, a teljhatalomért és a vitamentes hatalomgyakorlás lehetőségéért kuncsorgó párt, a Fidesz és a KDNP lesz a hatalom kizárólagos birtokosa a legfőbb népképviseleti szervben is, a végrehajtó hatalomban is”. 2014-ben az Ipsos legutóbbi közvéleménykutatása szerint „az év elején a népesség 28 százaléka támogatta, jelenleg 32 százaléknyi – körülbelül 2,6 millió – választópolgár sorakozik fel” a kormánypárt mögé. Európa legegységesebb országában nőtt azok aránya – a Medián szerint –, akik úgy gondolják, jobb lenne a kormányváltás (a kormányváltást óhajtók 26 százaléka jobbikos, 53 százaléka a baloldali ellenzékre szavazna), ennek ellenére szerezne ma kétharmadot a Fidesz.]



Az ellenségek: monopóliumok, kartellek, birodalmi bürokraták


„Megmutattuk, hogy megvédjük a magyar családokat az uzsorától, a monopóliumoktól, a kartellektől, a nemzetek fölé magasodni akaró birodalmi bürokratáktól. Megmutattuk, hogy meg lehet védeni a munkahelyeket, és százezerszám tudunk újakat teremteni.” Azt is megmutatták, hogyan lehet „felfeszíteni az adósságcsapda ajtaját”. Az ország egymás után törte le „a törhetetlennek gondolt lakatokat”, és késztette tiszteletre azokat, „akik korábban semmibe se vettek bennünket”. De most olyan országgá válunk, amely „nem hagyja, hogy folyton kizsebeljék, és elvegyék tőle, amiért megdolgozott”.



A jurátusok nem tudták, mit tesznek, mert csak az biztos, ami meg van írva


„A márciusi ifjak, a jurátusok sem tudták, mit tesznek, amikor egy borongós reggel nekiindultak. Megfejthetetlen titkok ezek. Egy dolgot tudunk csak, mert az írva van. Hogy úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel, aki magot vet a földbe. Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken. Maga sem tudja, hogyan. A magyarok értik ezt.” A magyar történelemnek is törvénye, hogy a szabadságvágy időről időre felszínre törjön. Bár az idő eljárt már a forradalmak klasszikus formái felett, a szabadság vágya mégsem oltható ki a magyar nemzetből: Rákóczi, Kossuth és 56 népe ezzel akkor is tisztában van, ha éppen nem kell fegyvert fognia.



Istenországa-keresőben – MTI/Beliczay László


Idegenek verik le a forradalmainkat, plusz labancok, muszkavezetők és pufajkások


„Forradalmainkat idegenek szokták leverni külföldről, de olyanok is akadnak mindig, akik belülről segítik őket: labancok, muszkavezetők, pufajkások. Mindig vannak… akik lovasrohamot és kardlapozást vezényelnek a békés polgárokra. Ők a szabadság, a szabadságunk ellenségei. Minket ütnek, de a forradalom és a szabadság szellemét akarják nyakon csípni.”


[A szerk. megj.: Krémer Ferenc írta sorozatindító cikkében: „A totális hatalom nem szenvedheti az egyének szabadságát, mert a szabad egyének jogai mindig a hatalom korlátait jelentik, és nemcsak abban az értelemben, hogy az államnak nem lenne szabad mindent megtennie, de abban az értelemben is, hogy felelnie kell azért, amit megtett vagy próbált megtenni. Orbán Viktor – tettei alapján – mély megvetéssel tekint az egyének szabadságára, leginkább azért, mert az egyéneket sem ismeri el, ahhoz ugyanis el kellene ismerni az önállóságukat. Ő viszont a tömegben, az egyéniségüket elvesztett emberek masszájában hisz, mert ők irányíthatóak, bármit meg lehet velük tenni (lásd: a békemenet, amely egyforma „lelkesedéssel” tüntet a gyarmattá válás ellen és a gyarmattá válás mellett). A tömegnek viszont nincs szabadsága.”]



A 48-as magyarok vállára felkapaszkodva látszik az új, nagyszerű korszak


Ha ma, 166 év után „felkapaszkodunk a márciusi magyarok vállára”, látható, hogy „egy új és nagyszerűnek ígérkező korszak kapujában állunk”, amelyen ha Magyarország belép, szabaddá és erőssé válhat. 2010 óta azért dolgoztunk, hogy ide megérkezhessünk, és „mindent elvégeztünk, amit kellett és amit lehetett”. Ezen a kapun belépve Magyarország olyan országgá válhat, amelynek van ereje megvalósítani céljait, amely a saját lábán áll, rendezi adósságait, és amely csatlakozik a büszke és sikeres nemzetekhez. Olyan országgá válhat, amely képes megállítani a magyarság fogyását, és nem hagyja, hogy folyton kizsebeljék, mindenkinek munkát ad és lehetőséget a boldogulásra, „olyan országgá, ahol az élet, ha dolgos, kemény is, de méltó és igazságos, értelmes és boldoggá tesz”.



A magyar nemzetben benne vannak a rendkívüli teljesítmények, a káprázatos képességek


A magyar nemzet rendkívüli teljesítmények lehetőségét hordozza magában, rendkívüli tettek összeadódó, egymásra épülő láncolatát: 1848-49 sem volt más, mint a magyarokban rejlő képességek és tartalékok káprázatos megmutatkozása, visszatekintve „a halált megvető bátorság, a kitartás, a leleményesség és a lovagiasság nagyívű tábláját látjuk”. Így aztán a magyarok 1848-ban „beleszerelmesedtek” március 15-ébe, és „azóta nem akarnak kiszerelmesedni belőle”.



1848-ban mindent megértettek abból, amit ma Orbán akar


1848-ban felállt egy nemzet, amely ragaszkodott ahhoz, hogy maga szabjon rendet saját magának: lerázták magukról a gúzsba kötő törvényeket, újakat, „szabadságtörvényeket” alkottak, de megértették, hogy a szabadsághoz munka is kell, a család megélhetése és a biztos fedél.



1848-ban közteherviselés, a jobbágyfelszabadítás vívmánya olyan volt, mint ma a rezsicsökkentés


Bár a Nemzeti dalban nem mutatna jól az a szó, hogy rezsicsökkentés, de azt könnyű belátni, hogy éppen úgy, mint ma, 1848-ban is az igazságtalan és méltánytalan terhek csökkentése volt az első és legfontosabb feladat. Ezért eltörölték a földesúri adókat, dézsmát, robotot.



Ez a március 15. április 6-a miatt más, mint a többi


Orbán beszédében a lengyel himnusz soraival külön köszöntötte a nemzeti ünnep alkalmából Budapestre látogató lengyel szimpatizánsokat, majd így folytatta: minden évben azt szokták mondani, hogy ez a március 15. más, mint a korábbiak. „Most is elmondjuk, és milyen igazunk van”, hiszen csak három hét, és itt van április 6., a sorsdöntő választás napja.



Ők is veszekedtek


Fejet hajtunk a bátrak előtt, a hősök dicsősége előtt, mindegyikük előtt, bármilyen súlyos vitában álltak is egymással. Hiszen Széchenyi is azt mondta, „amikor majd felakasztanak bennünket, egyetlen kérésem lesz, hogy engem Kossuth Lajosnak háttal akasszanak fel”.






Sorskönyve: vagy munkával és szorgalommal, vagy bátorsággal és vérrel kell átírni


A magyar hős címét azoknak tartogatják, akik legyőzik, akik képesek átírni a sorsot. Különös, hogy hőseink nem is győztesek, „sőt első látásra inkább vesztesnek tűnnek”, ám hiába gyűrték le őket, mégis valamiképpen végül ők írták át a sors könyvét. A sors könyvében 1848-ban az volt megírva, hogy a Habsburg Birodalom ellen nincs mit tenni, 1990-ben, hogy a szovjet csapatok sosem fognak kivonulni, 2010-ben pedig az volt megírva, hogy sosem állunk fel Európa szégyenpadjáról, „sohasem dobhatjuk le a vállunkról az adósságlevelekkel kitömött koldustarisznyákat”. A magyarok azonban sohasem hitték el, hogy a végzet utoléri őket, inkább azt hitték el, hogy a végzet akkor éri őket utol, ha nem tesznek semmit. „A saját történelmünk arra tanít minket, hogy a sorsunk könyvét, ha kell, munkával, szorgalommal, ha kell, bátorsággal és vérrel, de mindig magunknak kell írnunk. Megtanultuk, hogy ha a szabadságot idegen hozza, el is viszi.”



A szabadságvágyból lett a kétharmados földrengető választási győzelem


Évről éve egyre többek lelkében gyúlt ki a 48-as tűz, és lett belőle hol 56-os forradalom, hol rendszerváltás, hol lázadás, hol pedig „kétharmados földrengető választási győzelem”. „Nem lehetséges, hogy mi, a szabadság magyar hívei ugyanazt a forradalmat vívjuk 1848 óta?”



A vezér és hívei – MTI/Beliczay László


Magunktól sem szégyen tanulni – minden nemzet a saját érdekét hajtja


„Magunktól sem szégyen tanulni.” „Megértettük, hogy két dolgot nem bocsát meg a történelem: a gyengeséget és a gyávaságot.” „Az erősek egyesülnek, a gyengék széthullanak.” „Minden nemzet a saját érdekét hajtja.” „Tartsuk észben, rajtunk, magyarokon kívül senki sem akarja, hogy nekünk erős és sikeres országunk legyen.” „Ma az egység neve: április 6. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”