A Fidesz-propaganda és a tények
- Részletek
- Napi apró
- 2010. november 04. csütörtök, 11:43
- Mihancsik Zsófia
Orbán Viktor október 13-án jelentette be ama bizonyos Széll Kálmán Alapítvány-rendezvényen, hogy odacsap a magánnyugdíjpénztáraknak: „A nyugdíjrendszer kiadási oldalát felül kell vizsgálni. Ma havonta 30 milliárd forintot utalunk át a félállami, Magyarországon magánnak mondott nyugdíjrendszerbe. Ez a nyugdíjrendszer második pillére. Ezt a havi 30 milliárd forintot válság idején havonta egész egyszerűen nem utalhatjuk át, mert ezt nem bírja ki a nyugdíjrendszer. Ezeket az átutalásokat november 1-jétől 2011. december 31-ig felfüggesztjük.”
Matolcsy György október 14-én arról tartott sajtótájékoztatót, hogy „12 éve működik a magánnyugdíjrendszer, de a kormány nem elégedett vele, és el kell gondolkodni a jövőjén.”
Október 18-án a nemzetgazdasági miniszter a parlamentben már konkrét adatokat is mondott arról, miért teljesítenek nagyon rosszul a magánnyugdíjpénztárak. Nemcsak magas kezelési költséggel dolgoznak, mondta, hanem „a közel hárommillió tag közel háromezer milliárd forint értékű vagyonát összesen, 12 év alatt, évente 0,73 százalékos reálhozammal kezelték. Nagyon rosszul. Ha az emberek kötelezően beléptek – nem az ő döntésük volt – a 18 magánpénztár közül valamelyikbe, ők veszítettek 2-3-4 százalékot ahhoz képest, mintha állampapírba fektették volna saját maguk a pénzüket. Nagyon rossz befektetés volt.”
Október 19-én a miniszterelnök már súlyos károkozással vádolta az alapkezelőket, és a kormány segítő szándékaként írta le azt, amit már ekkor is sokan „einstandnak” neveztek: „az nyilvánvaló, hogy itt nagyon komoly károkat okoztak az alapkezelők az elmúlt időszakban, nagyon komoly vagyonvesztés jött létre. Nagyon sok ember azt hiszi, hogy megvan a pénze, holott nincsen meg, és azt gondolom, hogy egy miniszterelnöknek és egy kormánynak az a dolga, hogy ha azt látja, hogy kár éri az embereket, akkor kellő időben figyelmeztesse őket, föllépjen, és segítsen nekik abban, hogy kikeveredjenek ebből a nehéz helyzetből”. Itt már „nyugdíjtőzsdés” rendszerről beszélt, sőt, azt is bejelentette, hogy „az állam azonban oda pénzt már többet nem fog átutalni.”
Ettől kezdve a Fidesz emberei megmaradtak ennél a szóhasználatnál (a pénztárak és azok, akik megmaradnak náluk, eltőzsdézik a befizetéseket), sőt, az állami kényszerbe való beletörődést a szabadsággal azonosították, az Országgyűlés pedig elfogadta a megfelelő törvényeket, sőt Lázár János azt is bejelentette, hogy a Fidesz tervei szerint nem lehet majd alkotmánybírósági felülvizsgálatot kérni erről.
Eddig nagyvonalakban a kronológia.
Ehhez képest a tiltakozásokon kívül – mert szerencsére azért az akadt szép számmal – szinte senki sem beszélt a tényekről. Arról, hogy a magánnyugdíjpénztárak különböző kockázattal kínálják a befektetéseiket, és az ügyfél maga dönt, mekkora kockázatot vállal (s hogy a legkisebb kockázattal járó portfoliók éppen hogy állampapír-befektetések). Arról, hogy mekkora hozamot biztosítottak az elmúlt másfél-kétéves válságidőszakban a magánnyugdíjpénztárak az ügyfél által választott portfolióknak megfelelően. Arról, hogy tényleg ekkora költséggel működnek-e. És arról sem, mit jelent az, hogy a magánnyugdíjpénztári befektetés hosszú távú művelet, nem a válság mélypontján jellemző adatokkal írható le.
Az OTP Magánnyugdíjpénztár csak október 29-én értesítette az adatairól a honlapján – és mint hallom, az ügyfeleinek kiküldött levélben is – a tagjait és az érdeklődőket. A Világgazdaság Online mai, csütörtöki írásában számol be arról – a PSZÁF adatai alapján –, hogy „Brutális nyereségeket produkáltak a nyugdíjkasszák”. Volt persze elvétve egy-két írás a tényekről (lásd például: Nem kockázatosabb a magánnyugdíj az államinál, október 22-én, vagy: Magánnyugdíjpénztárak: ezek az érvek söprik a büdzsébe a pénzt, november 2-án), csakhogy ezek az írások nem érnek el hárommillió embert. Ez, sajnos, nem hatékony ellenállítás, és végképp nem ellenpropaganda. Ahhoz, hogy az legyen, ezekkel az adatokkal kellene tele lennie minden nap minden tévéhíradónak, minden rádiónak, minden sajtóterméknek hetek óta. Fontos az einstand, fontos az alkotmányosság, fontos a magántulajdon és az öngondoskodás emlegetése, de még fontosabbak – és szerintem sokkal-sokkal meggyőzőbbek – a tények.
A magánnyugdíjpénztári tulajdon állami kisajátításában is fényévnyi kommunikációs előnyre tett szert a Fidesz. Másfél évtizede képtelenek vagyunk megtalálni a fideszes propagandagépezet hatékonyságának az ellenszerét. Azzal szerintem nem sokra megyünk, ha a saját fegyverüket fordítjuk ellenük: hogy „képmutató, hazug, csaló és most már sikkasztó, tolvaj kormánya van az országnak”, ezt nyolc évig hallottuk – tőlük. Ez az ő világuk. Ebben ők a spílerek. Ezért is vetjük meg őket, mert gátlástalanok és pusztítóak minden harcukban. Elvekkel, tényekkel, adatokkal, higgadt és józan beszéddel felülkerekedni nap mint nap a napi agy- és normaromboláson: ezt kéne megtanulnunk és hatékonyan művelnünk végre. Kinek-kinek a maga helyén. Össze fog érni.
(Mihancsik Zsófia)
