És mi?
- Részletek
- 2014. március 10. hétfő, 05:06
- Sós Csaba
A demokratikus ellenzéknek nem elég erősnek lennie, erősnek is kell látszania.
De sokakban, sokunkban még ez az erő is megkérdőjeleződik, a látszatról már nem is beszélve.
Bátorkodom azonban kérdést intézni a Galamus valamennyi szerzőjéhez, levelező és egyszerűen szimpatizáns olvasójához, magamhoz.
Elkötelezett demokrataként mit teszünk mi a kormányváltásért?
Mit teszünk mi, „civilek” a kormányváltó erők erősítéséért személyes, támogató szavazatunkon kívül?
Van-e megfelelő, az emberek jelenét és jövőjét közérthetően, átélhetően magyarázó tény és érvanyagunk a demokrácia megvédésére?
Van-e vesztenivalónk nyílt kiállásunk esetén, és tudjuk-e, merjük-e vállalni a kockázatot?
Az uralkodó rezsimmel esetleg egyetértő vagy megtévesztett, vagy szervilisen alkalmazkodó családtagjainkat, szűkebb, tágabb ismeretségi körünket képesek vagyunk-e meggyőzni a kormányváltás nemzeti sorskérdéséről?
Tudósként, egyetemi előadóként, vezető újságíróként, elemző közgazdászként, történészként, politológusként, művészként, sportolóként merjük-e nyíltan az arcunkat adni a demokrácia helyreállításáért?
Vállalunk-e előadásokat a vidéki Magyarország, a bizonytalan szavazók, a jobbra húzó egyetemi és más fiatalok tájékoztatására?
Előadásokat, akkor is, ha a kormányváltó, hivatásos politikai erők ezt nem kérik? Megsértődünk, vagy önként ajánlkozunk?
Mi civilek, beszélünk-e a szomszédainkkal, vagy gátlásos szégyenlőséggel, áltapintattal hallgatunk?
Beszélünk-e a taxikban, a kiskertünkben, a munkahelyünkön, a villamoson, a buszon, vagy megjegyzés nélkül hagyjuk az elhangzó tévhiteket, az elmúlt nyolcévezést és Gyurcsányozást, a rezsiharcot, a kormánypropaganda mindenütt hullámzó hazugságtengerét?
Írunk-e emaileket, Facebook-üzeneteket, vagy félünk?
Vállaljuk-e a vélemények konfrontációját?
Elvégre nem kisebb a tét, mint a maffiaállam lebontása, mint a közös jövőnk.
Erősödik a demokratikus közvéleményben, hogy a kormányváltó politikai ellenzék gyenge.
És mi?
