rss      tw      fb
Keres

Freie Welt – Putyin-barát szemszögből ígFreie Welt – Putyin-barát szemszögből így néz ki az ukrajnai konfliktus néz ki az ukrajnai konfliktus




A Die Freie Welt című német civil portál Kicsúszott az ellenőrzés alól, vagy minden a tervek szerint megy? címmel közölte Mirco Hüneburg cikkét. A sajtó az emberi jogok és a szabadság miatti aggodalmat állítja az előtérbe. A kulisszák mögött azonban hosszú távú gazdasági és geostratégiai célokról van szó. Ukrajna Nyugathoz kötése az Oroszország bekerítését célzó lépés lenne?


Amikor Mitt Romney Oroszországot az első számú geopolitikai ellenségnek nevezte, Dmitrij Medvegyev azt mondta, ennek Hollywood-szaga van. Feltehetően azonban az ilyen kijelentésekben több komolyság van, mint bárki szeretné. A washingtoni retorikából ugyanis egyre jobban hiányzik a csillapító hangvétel.


Vlagyimir Putyin bizonyosan nem „színtiszta demokrata”. De lehet-e őt Hitlerhez hasonlítani, ahogyan Hillary Clinton tette John McCain helyeslése mellett? John Kerry sem mulaszt el egyetlen lehetőséget sem, hogy szavakból fenyegető díszletet építsen. Az amerikai külügyminisztérium ma már egyenesen azon van, hogy Putyint nyilvánosan hazugnak bélyegezze. Vajon el lehet-e így simítani a válságot? Avagy Amerikának új ellenségképre van szüksége?


Még Zbigniew Brzezinski lengyel-amerikai politológus és Madeleine Albright volt külügyminiszter is hangsúlyozta a CNN adásában, hogy következetesen fel kell lépni Putyin Ukrajna- és Krím-politikája ellen. Emlékeztettek az 1938-as müncheni egyezményre, amikor a nyugati hatalmak elfogadták, hogy a Szudéta-vidéket a német birodalomhoz csatolják. Oroszországnak semmiképpen nem szabad destabilizálnia Ukrajnát – mondták. Brzezinski és Albright Moszkvával szemben keményvonalasként ismert.


Kimondatlan maradt azonban a kérdés, hogy mennyire érdekelt az Egyesült Államok és néhány nyugat-európai kormány mennyire érdekelt abban, hogy Oroszországot tartósan gyengítse és elszigetelje.



Meddig vonulhat vissza Oroszország?


Gentlemen’s agreement volt. George Bush megígérte Mihail Gorbacsovnak, hogy Németország újraegyesülése esetén a NATO nem fog tovább terjeszkedni Kelet felé. De mit ér egy szóbeli ígéret?


1999-ben NATO-tag lett Lengyelország, Csehország és Magyarország. 2004-ben csatlakozott Litvánia, Lettország és Észtország. Ezzel első ízben váltak a szövetség teljes jogú tagjává az egykori Szovjetunió volt tagországai. 2009-ben Horvátország és Albánia csatlakozott. Aztán következett a Patriot légelhárító rendszerek telepítése Lengyelországban, és egy hosszas vita egy rakétaelhárító rendszer Föld körüli pályára állításáról. Állítólag mindez az olyan államok ellen irányul, mint Irán.


Az Egyesült Államok katonai támaszpontokat tart fenn több volt szovjet köztársaságban is, így Kirgizisztánban, Tádzsikisztánban, Üzbegisztánban és Grúziában.


Finnországban és Svédországban napirenden van a NATO-csatlakozás. Ezzel a Keleti-tenger szinte teljes térsége a NATO ellenőrzése alatt lenne, kivéve a kalinyingrádi és a szentpétervári partszakaszt.


Mi a helyzet Ukrajna NATO-csatlakozásával?


1997-ben fogadták el a NATO-Ukrajna Chartát, amellyel Ukrajna közelebb került az észak-atlanti szövetséghez. Ez kezdettől fogva nehézségekkel járt, mivel Oroszország nem tud lemondani a fekete-tengeri flotta krími támaszpontjáról.


Azóta Ukrajna NATO-csatlakozása nehéz ügy. Oroszország számára rémálomszerű lehetőség. Ukrajnában politikai robbanóanyag. Leonyid Kucsma, Viktor Juscsenko és Julija Timosenko az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozásra törekszik. Ezért őket Moszkvában nem szeretik, különösen, mivel Juscsenko elnök 2008-ban a grúziai konfliktusban Oroszország ellen állt ki.


Viktor Janukovics 2010-ben megválasztott és 2014-ben megdöntött ukrán elnök elutasította Ukrajna NATO-csatlakozását. Nézete szerint Ukrajna jobban jár, ha el nem kötelezett államként vesz részt a nemzetközi politikában. Janukovics alatt jégre tették az uniós csatlakozási törekvéseket is, ezt követően kezdődtek meg a tüntetések a kijevi Majdanon.



Németország dilemmában


Angela Merkel és Joachim Gauck (kancellár és államfő) gyorsak, ha arról van szó, hogy Amerikát kell dicsérni, és Oroszországot bírálni. Az amerikai barátokkal szemben mindig megértőek. Ennek a viszonynak nem árthat sem Guantanamo, sem az iraki háború, sem az ENSZ-ben elhangzott „tömegpusztító fegyverekről” szóló hazugság, sem az NSA-botrány, sem sok más. A közvéleménynek már rég feltűnt, hogy kettős mércével mérnek.


Az Ukrajna-válságban Németország diplomáciai párbeszédre törekszik Putyinnal. Végtére is az embernek szüksége van az orosz földgázra. De szükség van-e egyáltalán a német kezdeményezésre? És milyen szerepet tölt be egyáltalán Vitalij Klicsko? A világklasszis bokszoló bizonyára nagyon rokonszenves ember. De Németországon kívül észlelte-e valaki politikai szereplőként? Vajon a Majdan hőse, vagy csupán báb, amelynek az a feladata, hogy a nyugati tévénézőknek azonosulásra alkalmas alakot mutasson, hogy a rokonszenvek eleve meghatározottak legyenek? Annyi mindenesetre világos, hogy az EU-ban bizonyos erőknek nagy érdeke fűződik Ukrajna odakapcsolásához. Ha nem így lenne, kilátásba helyeztek-e volna egy gyorsan összeállított 11 milliárd eurós segélycsomagot?


Lettország, Észtország és Litvánia már az Európai Unió tagja. Fehéroroszország, Ukrajna és Moldova, valamint Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország az „Európai szomszédsági politika” keretében a „keleti partnerség” tagjának számít. Ezzel Oroszország Európában körül van véve, és el van szigetelve. A volt szovjet köztársaságok EU-hoz kötésében a hajtóerő Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter volt.



Varsó az Egyesült Államok stratégiai partnere


Sikorski az „Új atlanti kezdeményezés” igazgatója volt a washingtoni „American Enterprise” intézetben. A neokonzervatív tudományos intézet fontos témái voltak a transzatlanti szabadkereskedelmi övezetre vonatkozó elképzelések, valamint azok a tervek, hogy Oroszországot a volt Szovjetunió területén végrehajtott NATO-bővítések révén kerítsék be.


Ukrajna Lengyelország közvetlen szomszédja. Moszkva azzal vádolja Lengyelországot, hogy része volt az ukrajnai zavarságok eszkalációjában. Lengyelország ezt a vádat visszautasítja. Varsóban a kormány és az ellenzék egyetért abban, hogy semmiképpen nem szeretné, ha kettészakadna a szomszédos ország, vagy orosz megszállás alá kerülne.


Az Egyesült Államok számára Lengyelország fontos szövetségi partner. Emlékezzünk Donald Rumsfeld distinkciójára a régi és új Európáról. Lengyelország kevésbé habozik Amerika mellé állni, mint például Németország. És Ukrajna kérdésében Lengyelország eltökéltebb, mert neki Oroszország hagyományosan félelmet keltő ellenfele.



Hatalmas üzlet a hadiiparnak


Eisenhower amerikai elnök már 1961-ben óvott a hadiipari szektor befolyásától. A Pentagon a Varsói Szerződés összeomlása óta nem kevesebb, hanem több pénzt kapott a védelmi költségvetésre. Egyetlen államnak sincs olyan katonai költségvetése, amely akár csak távolról is az Egyesült Államokéhoz lenne mérhető.


Az Egyesült Államok az ukrajnai válság a Lengyelországhoz hasonló kelet-európai országoknak a katonai segély megnövelését ígéri. Varsó el van ragadtatva. Az amerikai hadiipar számára ez megint óriási üzlet lesz.


Stratégiai cél Oroszország bekerítése a NATO-val és a TTIP-vel?


Amikor az 1990-es években vita folyt a Transzatlanti szabadkereskedelmi övezetről, „gazdasági NATO-ról” beszéltek. Jelenleg valóban az összes NATO-tagállam részt vesz a szabadkereskedelmi egyezmény vitatott tárgyalásain (Transatlantic Trade and Investment Partnership, TTIP). Aligha tévedünk, ha arra a következtetésre jutunk, hogy hosszú távon Ukrajnát is be akarják vonni ebbe a rendszerbe. Akkor már csak az Oroszországgal szembeni rakétaelhárító ernyő hiányzik, és már meg is valósult az észak-amerikai-európai katonai és gazdasági tömb mesterterve. Csak ez hozná meg a végérvényes győzelmet az egykori hidegháborúban.


Putyin sarokba szorult. De a krími fellépést illető minden jogos kritika ellenére: veszélyes lenne tovább provokálni és még inkább a sarokba szorítani.